 |
Kollégám egy üveg pezsgőben fogadott egy másik kollégámmal, hogy a valóságshow-k úgy ez év októberének tájékán saját dugájukba dőlnek. Első kollégám, miközben ezeket a sorokat gépelem, éppen pezsgőt vásárol a szomszédos csemegeüzletben.
A valóságshow-k az idei év emblematikus műsorai. Mindenki nézi ezeket, aki viszont mégsem, az kijelenti, hogy magasról tesz a műfajra, aztán két perc múlva Pongóról tart kiselőadást. Hoppá.
Ezen a héten vége a Big Brothernek. Kiderül, ki viszi haza a tizenhatmillió forint summát. Ám elmondhatjuk, hogy a szereplők ennél jóval többet nyertek – és bármennyire is szeretnék az ellendrukkerek, igen keveset veszítenek. Persze, igyekezniük kell. 2003 első negyedévében indul a Big Brother 2., és több mint valószínű, hogy a mostani, alkalmi csillagok fénye elhalványul, hiszen onnantól kezdve az éppen aktuális szereplők kerülnek a hőn áhított sztár-státuszba és a címlapokra.
 |
Réz András már augusztusban megmondta: a fiatalok rákattannak a Big Brotherre. Szavainak ékes bizonyságát a Mammut bevásárlóközpontban tapasztalom, egy december eleji jelölőshow-n, amikor éppen a huszonegyedik századi trubadúrt, Szabit, és a vad talján bikát, Renatót jelölik kiesésre maguk közül a bentlakók.
A már kiesett big brotheresek közé keveredem, és interjúkat készítek, de a magnómról alig lehet visszahallgatni a szöveget. Folyamatos sikítás, üvöltés és nevek kántálása torzítja a szövegeket. “Király vagy, Iti!” – kiabálják a tinédzserkorú rajongók, mindenki autogramra vadászik, Tillának pedig abszolút nem kell hergelnie a közönséget, anélkül is ellep bennünket a lelkesedés tarajos hulláma.
A biztonsági őröknek erővel kell távol tartania az általános iskolás lányokat, de Tarának és Zsanettnek így is elkapják a ruhájuk szegélyét, és nem eresztik őket. Pongó éppen interjút ad – ma már a másodikat – és kifejti világjobbító nézeteit. Andit éppen egy bődületesen gyönyörű sminkeslány veszi kezelésbe, míg Juditnak folyamatosan cseng a telefonja, és egyeztet a társai iránt érdeklődő újságírókkal.
 |
– Amikor Liptai Claudia kiejti a nevüket, az természetesen nagy csalódás – mondja Kandász Andrea, az Elmesélem, Brother című könyv szerzője. – De kijönnek a házból, és szembesülnek az őrjöngő tömeggel, és ilyenkor elönti őket az eufória, bár ekkor még tele vannak bizonytalansággal. Aztán bemennek a stúdióba Claudiához, ahol is elhalmozzák őket szeretettel és ajándékokkal. Másnap elolvassák a róluk szóló cikkeket. Van, aki örül neki, de van, akinek nem túlzottan tetszenek a róla szóló vélemények. Nem sokkal később rádöbbennek, hogy egész más viszonyokba kerültek egymással és a körülöttük lévőkkel, sőt, az egész világgal. És keresik egymás társaságát. Együtt érzik jól magukat, hisz – akárcsak a háborús veteránok – ők tudják csak, min is mentek keresztül.
Tovább a második részhez>>
