 |
– Férfisors – vigasztalták a fiút barátai, számos korsó jó sör mellett, ám hiába, ő csak és kizárólag Hajnalka kegyeire áhítozott, éjjel-nappal. És törte, egyre törte a fejét, hogyan kerülhetne be a férfiak ama bizonyos huszonhat százalékába, akiket munkahelyükön szexuálisan zaklatnak a hölgyek. Legfőképpen persze az az Egy. Ezt a felzaklató zaklatásos hírt egyébként valamelyik internetes újságban olvasta, valamikor az év közepe táján. Igaz, egy finnországi vizsgálat állapította meg azt a huszonhat százalékot, de Géza, már csak a rokonság okán is úgy gondolta, az üldöztetésben szerencséltetett férfiak aránya minálunk magyaroknál is hasonló lehet. Csoda-e hát, ha esténként otthon rendszeresen elképzelte, amint Hajnalka üldözi őt a szerelmével. Jó volt.
Másnap aztán jött a hidegzuhany. Az ajkbiggyesztés. A senkinek, semminek nézés.
Gézának különben semmi esélye nem volt arra, hogy valaha is egyike legyen a száz leggazdagabb magyarnak, ám minden esélye megvolt a tisztes karrierre. Csakhogy emberi számítások szerint még évtizednyi kemény munka és megfeszített szerencse kellett volna ahhoz, hogy az illető érdekhölgyben vágyat ébresszen maga iránt. Csak úgy mellesleg: Gézát érthetetlen módon hidegen hagyta a legutóbbi lottóőrület, pedig a kétmilliárd fölötti ötössel már labdába rúghatott volna Hajnalkánál. Nem. Ehelyett dolgozott és vágyakozott serényen.
– Ne pedálozz, öreg, semmi értelme – fékezték szerelmi ambícióit barátai, újabb számos korsó sör mellett –, mire te végre-valahára feltörsz s eljutsz a forintmacsóságig, a mi Hajnalkánk hamvas szépsége már csak hamvaiban lesz meg. Hajts inkább Jutkára a könyvelésen! Nem látod, mekkora szemeket mereszt rád két könyvelés között?
És Géza, aki különben születésétől fogva okos fiú volt, egy újabb, vágyaktól terhes januári estén végiggondolta az egészet. Valóban, itt van ez a csupaflanc, csupafesték, csupacsupa Hajnalka, aki azt képzeli magáról, hogy ő találta föl a spermiumot. Itt van aztán Jutka, aki kedves, csinos, természetes, őt pedig – az anyagiakban alsó középkategóriás, ám egyebekben sok vonzó tulajdonsággal megáldott férfikollégát – szemmel láthatólag első helyen sorolná abba az üldözött huszonhat százalékba.
Gondolkodott hát Géza, meghányta-vetette magában a dolgot, és végül Jutka mellett döntött. Szerelmük egy-kettőre föllángolt, szinte azonnal elszabadult a mennyország, és az ismert lakáshelyzet ellenére csakhamar egymáséi lettek. Jutkának kék szeme és közgazdász diplomája volt, mosolya kedves, haja barna sátor. Őrjítően csókolt és tárgyilagosan beszélt az államháztartás hiányáról. Mindent tudott a szerelemről és az eváról, a BUX-indexről és az ölelésről. Kiforrott véleménye volt az életről, ezen belül a valóságshow-ról, mindamellett nyakló nélkül szerette Gézát.
– Tudjátok – mesélte a fiú a barátainak, a legújabb számos korsó sör mellett –, minden férfinak csak ajánlhatom ezt a receptet. Ha van egy nő, akinek nem kell az ember, s van egy másik, aki alig várja, hogy imádhassa, ezt a másikat kell választani! Látjátok, momentán szinte teljes az életem. Hiányérzet? Úgyszólván semmi. Legföljebb Hajnalka…
