Domináns férfi – nőies nő
Anna szerint ezek a férfiak nem feltétlenül azért vonzóak, mert sikeresek és jól keresnek. De éppen azok a tulajdonságaik vonzóak, amelyek miatt sikeresek. Hiszen a magánéleti és a szakmai sikerekhez ugyanazok az alaptulajdonságok kellenek, az abszolút férfiasság jellemzői:
– A barátom az intelligenciájával és a határozottságával megteremtette a “férfi dominancia – női alárendeltség” viszonyát, ami nekem nagyon fontos. Így hozta ki belőlem az igazi nőt. Azt hiszem, az ilyen vezetőegyéniségekbe az igazán nőies nők szeretnek bele. Hiszen kell, hogy legyen mellettünk egy biztos pont! És ha már mellettünk van, nagyon büszkék vagyunk rá, és túl sokat elnézünk neki. Ez akár biológiai okra is visszavezethető: utódnemzés céljából minden élőlény a legerősebb, legdominánsabb hímet választja párjául, mert ő rendelkezik a legjobb génekkel. Talán ezért vonzódunk mi is ilyen megmagyarázhatatlanul ezekhez a férfiakhoz.
– Most már a magánéletre helyezem a hangsúlyt, szeretném megtalálni az igazit – mondja Gábor. – Olyan nőt keresek, akinek saját gondolatai, önmegvalósító céljai vannak, nem bújik el az erősebb nem árnyékában. Általában hosszú távú kapcsolataim vannak. Az eddigi leghosszabb öt évig tartott. Ha pedig egy kapcsolat keretén belül magányosnak érzem magam, elkezdek “vadászni”, és ez már kielégít.
– Azért kezdtem el ezt a munkát, hogy ne kelljen örökké csinálni, egyszer nyugdíjas lehessek – fűzi tovább a gondolatot Bertalan. – Ez számomra anyagi függetlenséget jelent, és azt, hogy kiválthatom a munkát a hobbimmal. Mert ha az ember családot szeretne, akkor a gyereknek ideális esetben kertes házba kellene születnie. S annak, hogy én is ott lehessek vele, most kell megteremtenem a körülményeit.
Pillérek: család, munkahely, biztonság
– A sikert én mindig az angol karrier szóra vezetem vissza, ami eredetileg sikeres életpályát jelent – ez három talapzaton áll – mondja Pintér Zsolt fejvadász és karrierszakértő. – Legszembetűnőbb az anyagi biztonság: a házunk, az autónk, az óránk megmutatja, milyen körökben forgunk, kikkel állunk napi vagy üzleti kapcsolatban, hiszen minden társaság megkövetel bizonyos külsőségeket, s ha ezeket nem tudjuk felmutatni, nem vesznek komolyan, nem tudunk beilleszkedni. Ha például a munkatársaim közül húsznak Rolex órája van, elkezd bennem munkálni az igény, hogy nekem is legyen… Ezek persze csak eszközök, nem szabad a vonzáskörükben ragadnunk, de fontosságuk kétségtelen. Másik alappillér a jó munkahely, amely számomra ideális, ahol elégedett vagyok. Fogcsikorgatva, kiizzadva nem lehet a maximumot teljesíteni, akkor váltani kell.
A harmadik talapzat a család. Mindenkinek rá kell jönnie harminc-negyvenévesen, hogy elérkezett az a pont, ahonnan lassítok a tempón. Régen én is dolgoztam este nyolcig az irodában, hazamentem, és még nyomtam hajnalig. Amióta gyerekeim vannak, úgy osztom be az időmet, hogy ne csak “virtuális apuka” legyek. Egy nagyvállalkozó barátom azt mondta, hogy az igazán gazdag, aki maga rendelkezik az idejével – ezt próbálom én is megvalósítani. Ha kedvünk van, felpakoljuk a famíliát és irány a Vidámpark – felfrissülésnek is remek, nem a számítógépet bámulom, hanem kimozdulok. Egy kollégám – szintén komoly vállalkozó – mesélte, hogy még legalább háromszor ennyit kereshetne, ha reggeltől estig húzná az igát, de neki fontosabb, hogy ő együtt tanulhatott a nagyfiával.
Nincs egyértelmű sikerrecept, én azt tanítom a fiamnak, hogy tanulj, művelődj, ismerd meg a pénz, a munka értékét, akkor már van erős alapod. Persze, sikerorientáltnak is kell lenni, akarni kell valamit, ki kell tűzni a célokat. Lehet ülni, mint a befőtt, ha valakinek az a jó, de ha elégedetlenek vagyunk, merjük összeszedni magunkat és váltsunk!
“Van úgy, hogy az ember magára marad”
Pár évvel ezelőtt az egyik legszexisebb magyar férfinak választották meg Benedek Tibor olimpiai bajnok vízilabdázót. Amikor ezt említem, elneveti magát, de nem azért, mert ez nem esik neki jól, inkább mert zavarba hozza az ilyesmi.
– Természetesen hízelgő egy ilyen elismerés, de a párom dicséretének azért jobban tudok örülni – mondja Tibor.
– Mennyire tartod magad sikeresnek?
– Most jól érzem magam a bőrömben, és bár a siker nagyon relatív fogalom, én úgy gondolom, sikeres vagyok. A sportban minden jól megy, 2002-ben ismét én lettem az “Év Vízilabdázója”, és bár most zárult le a házasságom, úgy érzem, a nehezén már túlvagyok. Persze ez is egy hosszú folyamat, régóta sejtettem, hogy a kapcsolatunk így végződik, nyolc hónapom volt rá, hogy felkészüljek a tényleges szétválásra. Szerencsére a kislányom sokat van velem, most még egy városban lakunk, de biztosan lesznek majd nehezebb periódusok, ha visszatérek Magyarországra.
– Hiszel a sikeres újrakezdésben?
– Igen, már most sem vagyok egyedül, és a jövőben szeretnék még gyerekeket, családot. A sportban nincsenek ilyen hosszú távú terveim, mindig csak a következő mérkőzés, a következő győzelem a fontos.
– Az életedben minden a vízilabda körül forog?
– Nem, bár a kedvemet jócskán befolyásolja, hogy a szombati meccsek hogyan végződnek. Ha nyerünk, biztos, hogy néhány napig jól érzem magam. A magánéleti események, az érzelmeim legalább ilyen nagy szerepet játszanak a hangulatom alakulásában.
– Egyetértesz azzal a mondással, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy nő?
– A saját tapasztalataim alapján állítom, hogy ez így van. A feleségem annak idején sok mindenben mellettem állt. Van úgy, hogy az ember magára marad, és többé nem számíthat arra, akire odáig, ezt is tudomásul kell venni, nem szabad meghátrálni. Ha sikeresen veszed az akadályokat, már elégedett lehetsz magaddal.
Ki sem néztem belőled…
– Nő nélkül nincs férfisiker – állítja Bauer Béla szociológus. – Nem lehet egyértelműen meghatározni, hogy manapság mitől válik sikeressé egy férfi, de mindenképpen szükséges a megfelelő anyagi háttér, és ezt ki is kell mutatni. Nem árt jó kocsival járni, márkás cuccot hordani, menő kávézókban találkozókat megbeszélni, és napjainkban a sikeres férfiaktól már elvárható a szereplőképesség, a közszereplés is. Persze a sikeresség függ az adott társadalmi csoporttól, van, ahol a vállalkozó típus jön be, van, ahol a “yuppie”, és van ahol “korunk Majkája” a nyerő. Meglepő, hogy a szinglik vagy pre-szinglik – utóbbin a huszonöt és huszonkilenc év közötti fiatalokat értjük, akik egyedülállóak, önálló lakással és nagy perspektívával – körében jóval több a férfi, mint a nő. Pedig a gyengébb nem képviselői a tanultabbak, több közöttük a diplomás, egzisztenciálisan mégis a férfiak állnak jobban.
Egy férfi a barátai előtt mástól lesz sikeres, ebben lehet egyfajta kivagyiság, a legnagyobb bóknak számít például a haveroktól a “ki sem néztem belőled ilyen nőt” megjegyzés. Nők körében viszont egészen más motiválja a férfiakat, az biztos, hogy a sikeres férfiú feltétlenül a nőknek akar megfelelni, miközben folyamatosan vitatkozik a férfiakkal. A férfiak a női véleménytől, rajongástól, erősítéstől válnak „macsóvá”, szívtipróvá vagy éppen sikeressé. Bár mostanság egy pre-szingli srác sikeresebbnek számít egy háromgyerekes családapánál, az idő múlásával azonban gyakran átértékelődnek a dolgok.
Sikeres, aki megvalósítja a céljait
– A férfiszerepnek lényeges eleme a dominanciára törekvés, a versengés, a sikeressé válás – kezdi a beszélgetést Csigó Katalin, pszichológus. – Ideális esetben a magánéletben és a szakmában is sikeresek vagyunk. Ha csak az egyikben, az gyakran vezet konfliktusokhoz. A sikeressé válás fontos eleme az önérvényesítő magatartás, egy kevés agresszió és a teljesítményorientáltság. A nők számára vonzóbb a domináns férfi, aki sok mindent elért. Ez persze nem feltétlenül jelent magas pozíciót, jó kocsikat, drága mobiltelefont. Másban is lemérhető a siker. Azt tekinthetjük sikeresnek, akin érezni, hogy megvalósította céljait minden területen. A siker elérésében motivációs erő lehet a belső igény vagy a társadalmi nyomás. Aki csak ez utóbbinak akar megfelelni bármennyire is sikeres, előbb-utóbb rosszul érzi majd magát, mivel csak a külső elvárásoknak felel meg a belsőknek nem. Ilyen helyzetben nem szereznek valódi örömöt a sikerek. Ez egy idő után kiégettséghez, apátiához vezet, később betegségek forrása lehet.
– Miért érezzük sokszor azt, a pénz a siker egyetlen fokmérője?
– A reklámok, a média azt sugallja, hogy csak akkor válik teljessé az életed, ha fogyasztasz. Ahhoz viszont pénz kell. Tehát e szerint a szemlélet szerint az lesz a sikeres, akinek pénze van, mindegy, honnan. Nem számít, mennyit tesz érte ő maga, mennyit dolgozik, vagy tanult, mit ért el az életben. Ez a szemlélet véleményem szerint előbb-utóbb gyökeresen megváltozik majd.
Nők Lapja vélemény: Győztesek és vesztesek
Azt mondják, a tesztoszteron tehet mindenről. Ez az a férfi nemi hormon, amelynek mennyisége meghatározza a sikert, a dominanciát, és amelynek alacsony mivolta miatt nem tud egy férfi a “társadalmi és evolúciós versenyben” megfelelni, vagyis kudarcot szenved. Akinek viszont magas a tesztoszteronszintje, az nemcsak széles vállú, izmos és férfias felépítésű, hanem az élet minden területén dominanciára tör, célja, hogy az összes versenyt megnyerje. (Zárójelben teszem hozzá, hogy állítólag részben a magas tesztoszteronszint a felelős a “férfias” betegségek kialakulásáért, a tartós stressz okozta problémákért, s esetenként akár az infarktusért is.)
Nem akarok kötözködni, de számomra nem sikeres az a férfi – hiába tombol benne a tesztoszteron -, aki bevág elém az úton, aztán még “győzelmi jelet” is felmutat, aki becsapja előttem az ajtót, aki elhiszi, hogy csak úgy nyerhet az evolúciós versenyben, ha mindig neki van igaza, és aki úgy véli, hogy a siker legjobb bizonyítékai a tárgyak.
Elmondom, számomra mikor sikeres a férfi. Ha szereti a munkáját, vagy legalábbis tudja, milyen munkát szeretne. Ha jóban van magával, békében van a lelkével, de azért nem esik át önimádatba. Ha vannak (igazi!) barátai, ha van energiája új, értelmes célok megvalósítására, és ismeri önmagát annyira, hogy tudja, milyen célokat tűzhet maga elé. Ha nemcsak magát, hanem a partnerét is boldoggá akarja tenni – boldoggá és sikeressé, mert azt hiszem, e két fogalom összetartozik, egyik sem létezik a másik nélkül.
Szubjektív szempontjaim alapján leszűkítve a kört, az a legsikeresebb férfi számomra, akire ránézek és eszembe jut egy verssor: “és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem”. Az én sikeres férfim olyan, akinek ha ezt kimondom, tudja, József Attilától idéztem. És akkor már az sem baj, ha nem dühöng benne a tesztoszteron, ha nem akar mindig, minden versenyt megnyerni.
