Catherine Zeta-Jones

A gyönyörű színésznő, aki férjével, Michael Douglasszel együtt most várja második gyermekét, arról ismert, hogy a hollywoodi álomgyár vonzásában sem él álomvilágban. Két lábbal áll a földön, értékrendjében az első helyet a család foglalja el, és igen büszke walesi gyökereire. A Zeta nevet – ez volt nagymamája keresztneve – akkor vette fel, amikor a színészi pályára lépett. Egzotikus szépsége és sugárzó játékszenvedélye láttán mindenki tudta, hogy csupán idő kérdése, mikor robban be a sztárvilágba. A 33 éves filmcsillag ma Nagy-Britannia legjobban fizetett színésznője. A nagy sikerű Mask of Zorro és a Traffic című filmek után most az idei Oscar-díjra jelölt Chicago című musical-különlegesség egyik főszerepében tündököl.

– Richard Gere azt mondta, hogy a Chicago forgatásakor a szereplők igazi színtársulattá kovácsolódtak össze, míg más filmekben egyszerűen csak “játszanak”. Ön is így érezte?
– Igen, azt hiszem, a próbák idején olyan csapattá rázódtunk össze, amelyhez fogható ritkán alakul ki egy film forgatásakor. A felvételek során általában nincs szükség arra, hogy az emberek különösebben ismerjék egymást; bemutatkozunk, engem Catherine-nak hívnak, örülök, hogy találkoztunk, és a következő percben már ott vagyunk a jelenet kellős közepén, olykor akár a legintimebb testhelyzetekben. Most azonban lehetőséget kaptunk arra, hogy összeszokjunk, hiszen a próbák a tánctól az énekleckékig nagyon sok mindent felöleltek. Hat héten át jóformán éjjel-nappal együtt voltunk, mielőtt beleugrottunk a jelmezeinkbe és odaálltunk a kamerák elé. Különleges élmény volt. És ugyanezt mondhatom a forgatásról is. Remekül dolgoztunk együtt például a New York-i táncosokkal – pompás csapat, olyan, mint egy nagy család –, szóval ilyen közösségi élményt korábban nem kaptam a filmezéstől.

Zorro álarca, Antonio Banderasszal

– Nagyon vágyott erre a szerepre?
– Nagyon. Már évekkel korábban hallottam róla, hogy filmre akarják vinni a Chicagót, és amikor Marty Richards megkeresett, hogy szeretne megnyerni a filmhez, nyomban azt válaszoltam, vegye úgy: megnyert. Aztán egy ideig semmit nem hallottam felőle, ám egy napon felbukkant Rob Marshall, aki kitalálta, hogyan lehet a darabot színpadról a vetítővászonra vinni. Évekkel ezelőtt látott engem egy brit TV-show-ban táncolni és énekelni, s megvolt erről a produkcióról a videó-szalagja is. Amikor megkérdezte, vállalnék-e szerepet a filmben, gondolkodás nélkül azt feleltem, hogy igen, méghozzá Velma szerepét.

– Mondjon róla néhány szót! Mindenre elszánt bűnöző, vagy egy félreértett karakter?
– Miután megöli a férjét és a nővérét, a népszerűsége és a csillagzata tovább emelkedik, még a börtönben is. Aztán jön a lejtmenet az összeomlás felé, amikor feltámad Velma túlélő ösztöne, és mindenbe belekapaszkodik, hogy a csúcson maradhasson, még Roxie-ba is, akit amúgy az első pillanattól kezdve gyűlöl. Harcolni a végsőkig a csúcson maradásért, bármi áron is – ilyen típusú nő Velma Kelly.

Az Oscar-díjra jelölt Chicagóban…

– Ön tanult táncolni?
– Igen, évekkel ezelőtt, tánckarban szerepeltem dzsiggelőként. Professzionális tánciskolába soha nem jártam, viszont benne voltam a 42. utca című musicalben – két éven át.

– A mostani próbák két hónapig tartottak…
– Hat hétig, pontosabban. Úgy próbáltunk, mintha egy színpadi musicalre készülnénk, vagyis elejétől a végéig eljátszottuk a darabot. Mire befejeztük a forgatást, akár színpadra is léphettünk volna vele. Körbeutazhattuk volna az országot, annyira összeállt az előadás.
Catherine-Zeta Jones – II. rész>>