– Elég váratlan fordulat. Mit szóltak a szüleid?
– Elfogadták. Tizennyolc évesen nem is igen hagytam, hogy beleszóljanak, megszoktam az önállóságot. Kecskemét jó hely, több barátom volt a csoportban, két srác is, akikkel Egyetemi Színpad-szerű társulatot alapítottunk, amely országos hírű lett, többek között a Pilinszky-esttel. Elvégeztem az óvónőképzőt, mert amibe belekezdek, azt végigcsinálom, bár hamar rájöttem, hogy negyven gyerekkel nem lehet úgy foglalkozni, ahogy azt én elképzeltem. Utóbb az óvónőségnek is hasznát vettem a gyereknevelésben. Meg aztán ott volt a társulat, az élet megint a színház felé terelt. Megtanultam, hogy érdemes hallgatnom arra a bizonyos belső hangra. Az intuícióm mindig jól működött, így aztán semmit se csináltam úgy, ahogy a “normális” emberek. Már az első, nagy szerelmem is öntörvényűen zajlott, aztán nem akartam férjhez menni, de utólag kiderült, jól tettem, hogy hallgattam a sugallatokra. Sokszor fejjel mentem a falnak, de az őrangyalaim kirángattak a pácból.
– A főiskola után jött a színművészeti?
– Még nem, ugyanis Pál István főrendező hívott Szolnokra. Komoly válogatás volt, megfeleltem, rögtön szerepet is kaptam, ott töltöttem két tapasztalatokban gazdag évet.
– Hogy élted meg azt a pillanatot, amikor végre felvettek?
– Úgy éreztem, megküzdöttem érte, ez jár nekem, van bennem annyi tehetség, hogy felvehettek volna akár elsőre is. Nem is értettem, hogy akkor miért nem, most meg miért? Pesten kollégiumban laktam, volt két elképesztően jó szobatársam, az egyik Nyírő Bea, akire mindig számíthatok, amikor magánéleti problémám volt, mindig mellémállt.
– Milyen problémák adódtak?
– Fiatalabb koromban úgy gondoltam, kötelességem megfelelni az illúziókkal felcicomázott képnek, amilyennek a férfiak láttak. Aztán eljutottam önmagam megismerésében addig, hogy ez fölösleges. Nekem nagyon fontos a szabadság, úgy értsd, az egyéniségem megőrzése. Ha rám telepszenek, elkezdek vergődni. Bennem van empátia, olyannak szerettem a páromat, amilyen, nem akartam megváltoztatni.
– Nem az a gond, hogy túl öntörvényű vagy?
– Finoman szólva akaratos? Igen, elismerem, olykor az vagyok, már a húgom is azért született meg, mert én akartam, nyaggattam anyát, hogy szeretnék kistestvért. Tudtam, hogy nekem legalább két gyerekem lesz. Amikor megtaláltam a páromat, és megérett bennem az akarat, hogy gyerekem legyen, lett. Semmi más nem érdekelt, se színház, se karrier, se hétköznapi gondok. A két terhesség volt életem leggyönyörűbb korszaka. Eufóriában éltem. Amikor Anna a kiírt dátum előtt tíz nappal jelzett, hogy jön, én a szülészeten elkezdtem zokogni. “Ne sírjon – vigasztalt az orvos –, mindjárt meglesz.” “Épp ez a baj, mert én még nem akarom, hogy megszülessen!”
– Pillanatnyilag – segítséggel –, mégis egyedül neveled a gyerekeidet. A Vígszínház folyamatosan foglalkoztat – most például a Sok hűhó semmiért, és az Egy csók és más semmi című darabokban játszol, egymást érik a Barátok közt forgatásai. Hogy győzöd?
– Ha a lányokkal vagyok, csak velük töltöm az időt, mesefilmet vetítünk, kószálunk a természetben, mesét olvasok Verának. Anna szerencsére imád olvasni, egyáltalán nem tévézünk. Ami a forgatásokat illeti, élvezem csinálni, jó a társaság, jó a hangulat, és a szerep is jó színészi feladat.
– Mik az álmaid?
– Szeretném például kipróbálni a vadvízi evezést, a búvárkodást és a bungee jumpingot. Ejtőernyővel már ugrottam, de a húgom meg az anyám is. Neki ez volt ötvenedik születésnapjára az ajándék, mert szavakkal leírhatatlan élmény. Szeretek mindent kipróbálni, ami izgalmas élményt ígér, meg kíváncsi is vagyok arra, veszélyes helyzetekre hogyan reagálok. A színházban is csak a premierig izgulok, de nagyon, utána már élvezem a játékot. Így voltam az ugrással is. Négyezer méterről párban ugrottunk. Az oktató szólt: “ha kész vagy, akkor feküdj ki!”. Huszonöt másodpercig zuhantunk, süvített a szél, levegőt venni úgy tudtam, hogy oldalra fordítottam a fejemet, de szabad voltam, mint a madár. És van még egy nagy vágyam. Mivel szeretnek az égiek, hiszem, várom és remélem, hogy megtalálom azt a férfit, akit nekem szántak. Fontos, hogy legyen egy férfi, akivel beszélgetni tudok, jókat nevetni, akivel kitartunk egymás mellett jóban-rosszban, érezhetem az illatát, és nő lehetek, megőrizhetem a nőiességemet, mert így teljes az élet.
