Mint látják, két levélből idéztem. Egészen más életkorú gyerekekről szólnak, s míg az első egy kislányról beszél, a második – mint a levél nem idézett részeiből kiderül – elsősorban fiúkról. De közös bennük, hogy az iskola meg akar szabadulni azoktól a gyerekektől, akik “zavarják” “tökéletes” működését.
Kontra György jut eszembe, az orvos-biológus – és kitűnő tanár, Karácsony Sándor fontos és hatékony tanítványainak egyike –, aki jó harminc évvel ezelőtt, talán a Vígszínházban, nagy fővárosi tanévnyitó értekezleten, az akkori pedagógiai közállapotokat jellemezve, ilyesmit mondott:
– A szocialista vendéglátóipar tervteljesítésének úgy látszik, egyetlen akadálya van: a vendég. (Hiszen minden tányér leves “veszteséges”.) És ehhez mérten is bánnak el vele.
Kedves kollégák! Vigyázzunk, nehogy odajussunk, hogy mi is azt mondjuk: az iskolák jó működésének, a tantervek hiánytalan teljesítésének egyetlen akadálya van: az a sok átokrossz gyerek, akit nekünk beöntenek oda!
A gyerek – a maga egyéni és életkori sajátosságaival – mint az iskola “szakszerű” működtetésének akadálya! Elkeserítő, hogy ilyesmit még ma is hallhatunk.
Az “ügyetlen” gyerekekről minden gyerekkel foglalkozó szakmában tudjuk, hogy – írásbeli és rajzbeli ügyetlenségüket illetően – “békén kell hagyni” őket. A gyötrés, hogy szépen, szebben írjon a gyerek, hogy a betű ne lógjon ki a sorból, hiábavaló, és csak az egész tevékenység megutáltatásához vezet, miközben neurotizáljuk is, szorongóvá vagy éppen dacossá tesszük az érzékenyebb gyereket. (Nem beszélve arról, hogy minden gyereknek nagyban, óriásiban kellene kezdenie az írástanulást, sorhatárok nélkül!)
Ami pedig az első osztályban sorjázó egyeseket illeti – igaza van: első osztályban már réges-régen nincs osztályzás (tilos osztályozni!). Abban is igaza van, hogy a jó tanítók akkor sem szórták első osztályban az egyeseket, amikor még osztályzás volt. (Reméljük, hogy a közoktatási törvény most tervezett módosítása legalább harmadikig megszünteti a jegyekkel való értékelést. És hadd emlékeztessek arra, hogy Magyarországon, immár hatodik éve az általános iskola hatodik osztályáig nem kell jegyekkel értékelni, lehetne szövegesen is, csak az iskolák nagy része nem él ezzel a lehetőséggel, holott tudjuk, hogy a gyerekek fejlődése és fejlesztése szempontjából is ez volna a jobb, a szakszerűbb.)
Ami pedig a kamaszokat illeti: minden nagykönyvben elolvashatjuk, hogy az ép és egészséges kamasz ítélő ereje jelentősen megnő, ezért szemtelen és folyton vitatkozik, miközben a testi (idegrendszeri, hormonális és növekedésbeli) változások mérhetetlenül kifárasztják. (Ezért beszélünk kamaszkorban fiziológiás, élettani eredetű lustaságról.)
Bizony, az iskola van a gyerekekért, és ezt előbb-utóbb tudomásul kell vennie, különben működése még az eddigieknél is kudarcosabb lesz.
