Jól tették, hogy levették a képeket, és nem bocsátkoztak hosszabb vitába, hiszen ez a “vásár” az iskola rendezvénye volt, és a rendezőnek joga van ahhoz, hogy saját véleményét, felfogását érvényesítse.
Ami a dolog érdemi részét illeti: Én is azt gondolom, hogy az emberi test – és a várandós anya teste – nem titok és nem tabu a kisgyerek számára. Nem gondolom, hogy például a családtagoknak zárkózniuk, rejtőzködniük kellene egymás elől öltözés, vetkőzés, tisztálkodás közben. Ugyanakkor az elemi tapintat – minél nagyobb a gyerek, annál inkább – itt is kellene, hogy érvényesüljön, a családi életben is.
Más dolog azonban a mindennapos természetes környezetben megtapasztalni mindezeket a dolgokat, és megint más képeken, ábrákon szemügyre venni, esetleg olyankor is, amikor a gyerekeknek nincs – még vagy már nincs – idevonatkozó kérdésük, amelyre (mindig csak személyesen!) válaszolhatnánk.
És, igen, az életkortól is függ, hogy mikor és hogyan beszélünk ezekről a dolgokról – mindig a gyerekek érdeklődését, kimondott vagy kimondatlan kérdéseit követve. A képek nem alkalmasak erre a személyes és életkor szerint is megkülönböztető kommunikációra, és önmagukban félreértésekhez is vezethetnek.
Itt is érvényes a régi mondás: hallgattassék meg a másik fél is!
Persze: az undor és a gyűlölet fintorgásait, grimaszait semmi nem indokolhatja. Sajnos, abban egyet kell értenem, hogy a tanárnő kinyilatkoztatása – “én ezt nem akarom látni!” – és kérdése – “kik ezek a nők a képeken?!” – ebben a formában menthetetlenek, és valóban, így, a távolból megítélve, súlyosan problematikus beállítódást jeleznek.
Igaza van abban is, hogy gyakran találkozunk rémült prüdériával – és ez bizony összefügg azzal a ténnyel, hogy sok felnőtt van (a pedagógusok között is) aki nem tud spontán módon, akármiről szóba állni a gyerekekkel. Ezért a gyerekek számára sokkal hasznosabb és fejlesztőbb beszélgetési helyzetekből visszamenekül az oktatási szituációba: én tudom, és megmondom neki, ami a tananyagban következik (aztán kikérdezem tőle), a többi pedig ne érdekelje (mert csak azért kérdezi, hogy az órát elterelje, vagy hogy engem – gonosz módon – zavarba hozzon).
Ami pedig a gyerekek személyes jelenlétét illeti a szülésnél: itt is különbséget tennék életkor és gyerek szerint. De az biztos, hogy a résztvevő gyerek egészen más helyzetben van, mint a mindezekről mit sem tudó, tablót nézegető gyerek, nem csak azért, mert saját jól ismert családjában éli át az eseményt, hanem azért is, mert bizonyára – az egész családdal együtt – felkészült, éppen a várandós időszakban – felkészítettük, felkészültünk vele együtt – erre az eseményre.
