Gerzsonnak az osztrák klinika is gyűjtött
– Gerzson tizenhárom éves volt, amikor egy nagyfeszültségű vezeték érintésekor áramütés érte – meséli Nagy Gerzsonné, a szerencsétlenül járt fiú édesanyja. – Az égés mindegyik végtagját érintette, mindkét lábszára eltört, a jobb karját amputálni kellett. Ahhoz, hogy az elveszített karját művégtaggal pótoljuk, szükség volt egy korrekciós műtétre. Magyarországon nem találtunk olyan orvost, aki vállalta volna a helyreállító beavatkozást. Egy salzburgi klinikán nyolcezer euróért elvégezték volna a műtétet. Fogalmam sem volt, honnan kerítek ennyi pénzt, a férjem százszázalékos rokkant, én is beteg vagyok, szűkösen élünk. Végigjártam az összes fórumot, hogy hozzájárulást kapjak, de elutasítottak, végső elkeseredésemben fordultam a nyilvánossághoz, a “Segíts, hogy élhessek” Alapítványhoz.
Sikerült összegyűjteni a pénzt, és tavaly decemberben elvégezték az operációt a salzburgi Landesklinikán. Sajnos, az utókezelés során a nyíregyházi kórházban elfertőződött a kisfiam lába, amelyből kioperálták a korrekciós műtéthez szükséges csontot. Februárban ezért újabb beavatkozásra került sor, különben a lábát is amputálni kellett volna. A salzburgi klinika orvosai ezt teljesen ingyen vállalták, sőt, még külön gyűjtéssel is segítettek bennünket. Nem tudom, mitévők lennénk az alapítvány és az osztrákok jóindulata nélkül.
– Jó érzés, hogy visszaadhatjuk az elvesztett reményt az olyan elkeseredett embereknek, mint Gerzson és családja – teszi hozzá a történethez Kara Istvánné, a „Segíts, hogy élhessek” Alapítvány főmunkatársa. – Gerzson most tizenkilenc éves, a balesete óta eltelt hat év alatt rengeteg szenvedésen, megpróbáltatáson ment keresztül. A speciális művégtaggal képes lesz munkát vállalni, s talán a fogyatékossága ellenére is teljes életet tud majd élni.
A “Segíts, hogy élhessek” Alapítvány bankszámlaszáma:
11721026-20296072-00000000
Telefonszáma: 06-1-420-2985, fax: 06-1-420-3511
Mikor fizeti a biztosító a külföldi gyógykezelést?
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (továbbiakban: OEP) Nemzetközi Főosztályától kapott tájékoztatás szerint a külföldi gyógykezelés költségeihez az OEP akkor járul hozzá, ha a külföldi gyógykezelés indokoltságára vonatkozóan előzetesen orvosi szakvéleményt szereztünk be. A szakvéleményt jelenleg a gyógykezelés jellege szerint illetékes országos intézet nyújtja a 200/1996-os kormányrendelet alapján. Ebben a kérdésben kizárólag orvosok mondják ki a végső szót, nem a biztosító vagy a minisztérium hivatalnokai.
Ma már Szandra segít másokon
Szonday Szandra kötőszöveti rendellenességgel, Mafran-szindrómával született, ez is közrejátszhatott abban, hogy enyhe, tizenhét fokos gerincferdülése hét év alatt – folyamatos orvosi kontroll mellett – százhatvan fokos görbületté súlyosbodott. Tizenöt évesen harminc kiló volt, alig kapott levegőt, szívének és tüdejének működését egyaránt akadályozta a gerinc nagymértékű elhajlása. Mindezek ellenére Szandra hihetetlen akaraterővel és édesanyja, Török Sarolta támogatásával élte az életét. Ám jött a diagnózis: sürgősen meg kell operálni – vagy meghal! Rossz fizikai állapotára tekintettel édesanyja járta a specialistákat, érdeklődött, kibírja-e egyáltalán Szandra a műtétet. A válasz nyers volt, de egyértelmű: nem. Nem is vállalta senki az operációt. Ekkor találkoztak egy Németországban dolgozó magyar gerincspecialistával, dr. Jeszenszky Dezsővel, aki elvállta Szandra műtétjét.
Az életmentő operáció időpontjának közeledtével Szandráék elkezdtek támogatókat keresni, hogy a műtét árát kifizethessék. Nagyon sokan segítettek, s végül az OEP vállalta a műtét költségeit, ám a szülő kint-tartózkodását nem fizették. Szandra édesanyjának – aki éppen a rákkal viaskodott – ennie kellett, lakást kellett kivennie erre a fél évre. Friderikusz Sándor nagyobb összeggel tette lehetővé, hogy az édesanya Szandra mellett lehessen, ő talált lakást számára és fizette annak költségeit.
A műtét sikerült, Szandra már húszéves, az ELTE magyar-esztétika szakos hallgatója; sok, hasonló betegségben szenvedő társának segítője. 2000-ben megjelent Meg vagyok húzatva?! című naplóregénye, amelyben humorral, hittel és érettséggel írja le gyógyulásának történetét. Édesanyjával egy gerincbetegek segítésével foglalkozó alapítvány létrehozásán is munkálkodnak, és segítenek a hozzájuk fordulóknak. Ötleteket adnak, honnan lehet pénzt szerezni, hiszen a kinti költségeket egy család sem tudja fizetni, hacsak nem milliomosok. Képeket mutatnak a gyógyítás folyamatáról, megkönnyítik a felkészülést az ismeretlenre.
Ha kérdésük van, forduljanak bizalommal Szonday Szandrához vagy édesanyjához, Török Saroltához a 06-20-4130625-ös telefonszámon vagy a szassza@galamb.net e-mail címen.
“Eladtam volna a házamat a műtétért”
Előfordul, hogy itthon is elvégezhető lenne egy beavatkozás, ám a beteg olyan információkat is beszerez, amelyek miatt ragaszkodik a külföldi gyógykezeléshez, akár saját költségére is. László ötvenhét éves üzletember. Amikor megtudta, hogy prosztatarákja van, az egyik neves hazai urológus sebésztől kért segítséget. Kiderült, hogy a daganat nem okozott áttétet, s az operációtól nagy valószínűséggel teljes gyógyulás várható. Az urológus azonban elmondta neki, számolhat műtéti szövődménnyel: megsérülhetnek egyes idegek, és László inkontinenssé (vizelettartásra képtelenné) és impotenssé válhat.
– A főorvos úr azt mondta, van olyan műtéti eljárás, amellyel valószínűleg megóvhatók ezek az idegek, de ezt a típusú műtétet igazán sikeresen egy osztrák professzor végzi Bécsben – emlékszik vissza László. – Nagyon megrázott, hogy két férfival is megismerkedtem, akiknek elvégezték itthon a műtétet – azóta pelenkázzák magukat. Rettegtem, nehogy velem is ez történjen. Döntöttem. Hatmillió forintba került – teljesen hivatalosan – a bécsi kórházi tartózkodás és a műtét, és a professzor nem fogadott el ajándékot, hálapénzt. Ennek már két éve, azóta többször voltam vizsgálaton, szerencsére egészséges vagyok. Hála az orvosnak: nem lettem inkontinens, sem impotens – talán akkor is minden rendben lenne, ha itthon végezték volna el a műtétet, de jobb, hogy így történt. Ezt a külföldi műtétet nem támogatja az OEP, hiszen itthon is elvégezhető… Ha nem lett volna pénzem rá, eladtam volna az autómat vagy a házunkat, mert úgy éreztem, ha egy kis esély is van arra, hogy a gyógyulásom ára ne az legyen, hogy pelenkát kell hordanom, akkor azt meg kell ragadnom.
Jennifer hazamehetett
A lélegeztetőgéphez kötött betegek hozzátartozói sokszor mindent megtennének, hogy hozzájussanak egy géphez, s hazavihessék a beteget otthonába – ám a szerkezet nagyon drága. Vajon miért nem juthat hozzá a beteg az egészségbiztosító költségén a géphez?
– Elméletileg a finanszírozást bármikor el lehetne kezdeni, azonban ennek jogszabályi háttere nem tisztázott – mondja dr. Somodi Zoltán, az OEP főtanácsosa. – Ez azt jelenti, hogy amennyiben otthon bármi baj történik a lélegeztetőgépre kapcsolt beteggel – például hozzáértés hiánya miatt, vagy mert elromlik a gép –, akkor e jogszabály hiányában nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy ki a felelős. A lélegeztetőgép használata során bármikor felléphet valamilyen szövődmény, súlyos esetben fulladás. Ennek ellenére, ha megfelelő jogszabály megállapítaná a felelősség kérdését, s rendelkezne arról, hogy milyen esetekben lehet a törvényes képviselőnek, szülőnek hazavinnie a beteget, az egészségbiztosító természetesen finanszírozná a gép költségét, és nem a hozzátartozónak kellene előteremtenie a pénzt.
Ám amíg ez a rendelet megszületik – és vajon megszületik-e? –, addig marad a segítségkérés, a gyűjtés. A Nők Lapjában többször kértük olvasóinkat, segítsenek Rácz Jenniferen. Az izomsorvadásos kislány hat hónapos kora óta él lélegeztetőgépen. Pár hónapja a számára összegyűlt adományoknak köszönhetően saját gépet kapott, és hazamehetett családjához.
– Kislányom négy évig volt kórházban – mondja Rácz Sándorné. – Lélegeztetőgépre gyűjtöttünk, két alapítvány segített. Köszönettel tartozunk Zámbó Árpynak is, aki jótékonysági koncerteket vállalt és Jennifert meglátogatta a kórházban.
Miután a “Segíts, hogy élhessek” Alapítvány és a Tartósan Lélegeztetett Gyermekekért Alapítvány közreműködésével összegyűlt a pénz, a kislány megkapta a szükséges gépet.
– A gép jelez, ha le kell szívni a váladékot, vagy ha elmegy az áram – folytatja Ráczné. – Ha állítani kell rajta valamit, akkor jön az orvos. Jennifer hazaköltözésének feltétele volt, hogy a körzeti orvosunk vállalja, hetente egyszer kijön megnézi a kislányomat. A Bethesda Kórházzal is tartjuk a kapcsolatot. Jennifer jobban néz ki, már nincs “kórházi” színe, elevenebb lett. Igyekszünk megadni neki mindent. Természetesen félek, hogy valami baj lehet a géppel, de tudom, hogy hova forduljak segítségért, ha probléma merül fel. Felvettem a kapcsolatot olyanokkal, akiknél évek óta van otthon lélegeztetőgép, ők nagyon sokat segítettek nekem. Náluk még soha nem volt semmi baj, remélem, nálunk sem lesz!
– Területemen Jennifer az egyetlen géppel lélegeztetett beteg – meséli dr. Lévai Mária házi gyermekorvos. – Nagyon oda kell figyelni a gépre, veszélyes lehet az áramkimaradás vagy a váladékletapadás. Az áramkimaradásra generátorokkal lehet felkészülni. Váladékletapadás már előfordult az öt hónap alatt, de az anyuka időben értesített, és nagyon ügyesen segített is. Jól megtanulta a gyermek ápolását. A családja környezetében szemmel láthatóan jól érzi magát a kislány. Nagyon nagy szeretettel veszik körül, az édesanyja szabadabban mozoghat és a rokonok is rendszeresen láthatják, ezért mindenképpen jó megoldás volt hazahozni őt.
Nem kell fizetni – és mégis kell
 |
E sorok írója egy fogorvosi rendelőből, a fogorvos és asszisztensnője jelenlétében hívta fel a klinikát, hogy időpontot kérjen a fogászati allergiavizsgálatra. A válasz: “Ilyen vizsgálatot már öt éve nem végzünk”. Hozzátettem, hogy “egyszerű” vizsgálatra van szükségem, nem a titánallergia tesztelésére, de ekkor is elutasítást kaptam, és egy másik intézmény telefonszámát – ahol nyolcezer forintért végzik el a kért vizsgálatot. Később a fogorvos ugyanezt a választ kapta a klinika allergológiáján.
– Ha egy egészségügyi intézménnyel az OEP egy adott szakmai tevékenységre szerződést köt, akkor az intézmény köteles ellátni a hozzá fordulókat – véleményezi a történteket dr. Gresz Miklós, az OEP Gyógyító-Megelőző Ellátási Főosztály szakértője. – Az említett klinika allergológiai osztályán nem mondhatják, hogy nem végzik el a fogászati allergiavizsgálatot. Az OEP finanszírozza ezt a tesztet is, tehát a klinika köteles elvégezni azt térítésmentesen azoknak a betegeknek, akik beutalóval érkeznek.
Észrevételeinket továbbítottuk az OEP Elemzési és Szakmai Ellenőrzési Főosztályára, és várjuk intézkedésüket.
Mibe kerül a baba?
Vannak párok, akiknek álma, hogy gyermekük szülessen, csak lombikbébi-módszer segítségével valósulhat meg. Az egészségbiztosító legfeljebb öt alkalommal finanszírozza számukra a kezelést. A szükséges gyógyszereket viszont a párnak kell fizetnie. A gyógyszerár az alkalmazott gyógyszer fajtájától és a páciens szervezetének válaszreakciójától is függ. Egy kezelésre a minimális összeg negyvenezer forint, de akár a százezer forintot is elérheti. Ezek már a biztosító által támogatott gyógyszerárak – tudtuk meg a Semmelweis Egyetem I. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Asszisztált Reprodukciós Osztály vezetőjétől, dr. Urbancsek János egyetemi docenstől.
