– Ahogy elnézlek, ott ülhetsz százéves korodig.
– A nyugati tévékben elfogadott, hogy vannak idősebb műsorvezetők is, elég szép számban. Nálunk a rendszerváltáskor kiesett egy korosztály, negyvenöttől-hatvanötig. Ők most nincsenek a topon. Remélem, mi leszünk azok, akik ott öregszünk meg a képernyőn. Azt nem mondom, hogy ott őszülünk meg, mert ezen már túl vagyok.
– Jól áll neked a tisztes, őszes halánték, de mitől őszültél meg?
– Családi vonás. Édesanyámnál is korán jelentkeztek az első ősz hajszálak, nyilván tőle örököltem. Ha nő lennék, biztosan zavarna, és befestetném, de azt hiszem, hogy egy férfinak, az én koromban inkább előnyös. Nem öregít, talán kortalannak mutat. Eredetileg fekete voltam, már magamnak is furcsa lennék sötét hajjal.
– Másodszor nősültél, megszületett a második fiad. Rendben van az életed?
– Lekopogom, megvan minden. Feleség, kutya, gyerek, aki már gagyog, megy, és borzasztóan édes. Annak nagyon örülök, hogy jól kijönnek a bátyjával. Andris hatéves, Ádám most volt egy, és a két gyerek imádja egymást.
– Neked pedig másodjára sikerült megtalálni azt a lányt, akibe egyszer, régen beleszeretettél.
– Még a nyolcvanas években. Móni Londonban járt gimnáziumba, én Prágában tanultam, és találkoztunk a Balatonnál. Nyár volt, éjszaka, pezsgőztünk. Utána elváltunk, és sokáig nem tudtunk egymásról. Már megnősültem, sőt, elváltam, amikor újból találkoztunk. Így volt megírva. Nem, nem vagyok romantikus alkat, de szeretem a szép emlékeket.
– Sokan irigylik a feleségedet.
– Pedig nem könnyű velem élni. Nem annyira a természetem, inkább a szakmám miatt. Kirakatban élek, és ebben osztozik velem a feleségem is, akinek munka az, ami nekem szórakozás. Neki ugyanúgy kell mosolyogni a fotósokra, jó képet vágni, akkor is, ha nincs hozzá kedve.
– Otthon ki főz és takarít?
– Móni szokott főzni, de nem vagyok az a férj, aki megköveteli, hogy meleg vacsorával várják. Ugyanakkor jólesik, ha főz nekem. Sok hasznomat nem veszi a konyhában. Istenien tudok konzervet bontani, és mikróban melegíteni. Rendszerető is vagyok, de nem pedantomániás. Hetente jár hozzánk egy néni, és előző nap mindig rendet csinálok, hogy ne érje szó a ház elejét. Nem eszem sokat, és nem vagyok válogatós. Egy jó steak, sok zöldséggel, nálam ez a maximum.
– Miről nem tudnál lemondani?
– Az olvasásról és a mozgásról, bár mostanában mindegyiket elhanyagoltam. Az iraki események miatt sokat nézem a tévét. Az egyik szenvedélyem a vívás, a másik a tenisz, és szívesen ülök le beszélgetni a barátaimmal. Az utazás nálam szakmai hobbi. Csak akkor pihenés, ha a családommal megyek.
– Készülsz mostanában valahová?
– Igen, de erről majd beszélek, ha megjöttem. Babonából. Nemrégiben jártam a polgárháború sújtotta Sierra Leonéban, és tudom mit jelent tűzvonalban dolgozni. Egyik nap bementünk az ENSZ-békefenntartók központjába, és jött szembe egy megtermett fiatal katona, aki így üdvözölt: “Helló, Szellő úr!” Kiderült, hogy vajdasági magyar. Nagyon megörültünk egymásnak ott, a világ másik végén.
– Ahányszor találkozunk, mintha csak megrendelnéd, kisüt a nap. Lehet, hogy még a nap is szeret téged?
– Nyári gyerek vagyok, kölcsönös a szeretet. Én is imádom a napot.
– Milyen jegyben születtél?
– Rák. Július 3-án leszek harminchat éves.
– A Rákok roppant ragaszkodóak, csak nehéz elnyerni a bizalmukat. Szeretnek bebújni a saját kis csigaházukba. Te is ilyen vagy?
– Alapjában véve vidám és barátságos vagyok, időnként mégis azt szeretném, ha békén hagynának. Például, ha egy fárasztó nap után kijövök a stúdióból. Ilyenkor hagyni kell, hogy lecsengjen bennem a műsor. Épp ezért interjúkat sem szoktam adni adás után. Arra nekem át kell állnom agyilag és lelkileg is.
– Szemtől szemben épp olyan vagy, mint a képernyőn. Természetes. Semmi manír, nagyképűsködés. Így neveltek?
– Otthon mindig jó példát láttam magam előtt. Olvasott emberekkel voltam körülvéve, a szüleim is egyetemet végzett, művelt emberek. Úgy nőttem fel, hogy nem kellett viselkednem, magamra erőltetnem tőlem idegen viselkedést. Ma sem hordok álarcot. Ilyen vagyok az utcán, a képernyőn, mindenütt. Így kelek fel, így fekszem le. Nekem ez nem esik nehezemre. Miközben úgy érzem, hogy a sok évvel ezelőtti énemhez képest megváltoztam. Ez már tényleg egy megállapodott Szellő István.
