Nem baj, ha fiú… – II. rész

Miért nem szabad, ha lehet?

Czeizel szerint, a nemet meghatározó ondósejtek szétválasztása, illetve a megtermékenyítés nem jelent különösebb megpróbáltatást. Az egyetlen kellemetlen művelet, amikor leveszik a férfi ondósejtjeit, ezt általában nem szokás szeretni. A nő ugyanakkor mentes minden olyan tortúrától, amely a lombikbébi-program természetes velejárója. Itt nincs előzetes hormon-előkészítés, az ondósejtek bevitele nem igényel altatást, maga a művelet mindössze pár másodpercig tart. Igaz, első alkalommal mindössze negyven százalékos a siker esélye (egészséges házaspárnál). Legalább három-négy ismétlés szükséges. (Az eljárás lényegét lásd keretes írásunkban!) Maga a művelet semmilyen káros hatással sincs a nő egészségére – állítja Czeizel.

Ugyanakkor a magzat nemének megválasztását jelenleg tiltja a törvény, megszegőjét öt év börtönnel sújtja. Czeizel Endre még 1990-ben javaslatot juttatott el az egészségügyi tárcához, amelyben megfontolásra ajánlotta a módszert, de elutasították. A genetikus abszurdnak tartja, hogy a magzat súlyos, például a férfinemhez kötött betegségének igazolásakor a jog megengedi a terhesség megszakítását, amely nem veszélytelen, és sokszor súlyos megpróbáltatást jelent a várandós számára. De nem engedi meg az ivarsejtek előzetes elkülönítését, amely lehetővé tenné, hogy a lányt nemző ondósejtek befecskendezése révén ne az eleve “halálra ítélt” fiúmagzat foganjon meg.

A genetikus szerint a magzat nemének megválasztása akár a népesség fogyását is lassíthatná, esetleg megállíthatná. Tapasztalatai – és némely idevágó felmérés adatai – szerint sokan vállalnának gyermeket a már meglevő (egy-kettő-három) mellé, ha tudnák, hogy a kívánt nemű születik. (Ezt a reményt erősíthetik az ausztráliai tapasztalatok, ahol húsz százalékos népességnövekedést regisztráltak pár évvel azután, hogy 1998-ban engedélyezték az eljárást.)

Mind a Szülész-nőgyógyász Szakmai Kollégium, mind a szaktárca a tilalom fenntartása mellett foglalt állást. Részben azzal érveltek, hogy nincs rá igazi társadalmi igény, másfelől az eljárás túlzott és indokolatlan beavatkozást jelentene a természet rendjébe. A Szakmai Kollégium képviseletében dr. Papp Zoltán egy napilapnak nyilatkozva azt is hozzátette: a fogamzás előtti nemmeghatározás Czeizel által javasolt módja tudományosan nem megalapozott eljárás, tehát biztonsággal nem szavatolható a kívánt eredmény.

Dr. Kovács József bioetikus: A társadalomban természetes a ragaszkodás a megszokotthoz. A manipulációval szembeni berendezkedés is érthető.

Gén-etika

A mindennapi életben nap mint nap adódnak helyzetek, amikor tudományos kérdésekben – amelyekhez nem is konyítunk – meg kell fogalmaznunk a “saját” álláspontunkat – azaz valamelyik véleménnyel azonosulnunk kell. Vegyünk egy példát: a képernyőn két Nobel-díjas biológusprofesszor mindenféle képleteket rajzolgatva azon vitatkozik, hogy a tojás emeli-e a koleszterinszintet, vagy sem. Nekünk pedig otthon – a magunk akárhány elemijével – el kell döntenünk, hogy melyiküknek van igaza. Merthogy attól függ, nekiállunk-e tükörtojást sütni reggelire.
Ugyanakkor legtöbbször nem feltétlenül a racionális érvek az irányadók a döntéseinkben. Hiszen annyi mindent teszünk emócióink, félelmeink, görcseink, vágyaink, szenvedélyeink alapján. Ez még akár a tükörtojásra is igaz lehet, hát még az olyan kérdésekre, amelyekben arról kell döntenünk: lehessen-e genetikailag szabályozni, hogy lányunk vagy fiunk szülessen…

Dr. Kovács József bioetikus szerint, mind szélesebb körűvé kellene tenni a vitát a magzat nemének megválaszthatóságáról, amíg közelednek az álláspontok, és kialakul valamiféle elfogadható gyakorlat.

Maga a törekvés, hogy befolyásoljuk, lányunk, vagy fiunk szülessen-e, nagyon régi, és varázsitalok készítésétől a Hold állásának figyelembevételéig számos praktikához folyamodtak az asszonyok, anélkül, hogy ezek helyességét bárki felvetette volna. Amióta a tudomány lehetővé tette a beavatkozást, föllángolt a vita szerte a világon.

Másutt évtizedekkel korábban, nálunk most. Van, ahol tiltják, van, ahol engedélyezik, holott nagyjából ugyanolyan szakmai érvek és morális elvek csaptak össze. És vannak országok, ahol se nem tiltották, se nem engedték, hanem szabályozták, ahogyan Magyarországon is tervezik. Hogy csak a második, vagy harmadik gyerek után legyen lehetséges a gyerek nemének a megválasztása.

Az engedélyezés ellen szól maga az a tény, hogy szokatlan a felvetés. A társadalomban létezik egy természetes ragaszkodás a megszokotthoz – hangsúlyozza a bioetikus – és bizalmatlanság az új dolgokkal szemben. Hasonlóképpen volt ez eleinte a fogamzásgátlás vagy a lombikbébi esetében. A manipulációval szembeni berzenkedés is érthető.
A beavatkozás ellen gyakran fölhozzák azt az érvet, hogy az engedélyezése kiszabadíthatná a palack szellemét, és innentől nemcsak a gyerek nemét, hanem hajszínét, magasságát, intelligenciáját is meg lehetne határozni, tehát akár egy kiválasztott faj kialakítására is mód volna.

– Én magam sem gondolom, hogy csupán amiatt, mert akár vissza is lehet élni vele, le kell mondani erről a lehetőségről. Történetesen, ha valaki három lány után szeretne egy fiút is, vagy fordítva, akkor miért ne lehetne ehhez hozzásegíteni? – mondja erről Dr. Kovács József.

Gábor és Nóra három lányt nevel. Csak akkor élnének a nem megválasztásának lehetőségével, ha öröklődő betegség fordulna elő családjukban

Ne egy kémcsőben dőljön el!

Megkérdeztünk néhány családot, ahol több egynemű gyermek van, mit szólnának, ha a következő kis jövevénynek maguk választhatnák meg a nemét, vajon megtennék-e?

Gábor és Nóra öttagú családjában kis túlzással akár azt is mondhatnánk: nőuralom van, hiszen az orvos papa és biológus mama három kislány boldog szülei. Gábor családjában a lányok, míg Nóráéknál a fiúk voltak elsöprő többségben, ezért aztán úgy is nézhetnénk a dolgot, hogy a két csapat egyenlő esélyekkel indult. Ám a hétéves Bogica, a négy és fél éves Csilla és tizenegy hónapos Boróka Lili magabiztosan uralja a terepet.

Gábor számára elsősorban a beavatkozás művi jellege elfogadhatatlan.
– Hiszen ez nem más, mint egy egészséges nő mesterséges megtermékenyítése. Természetes módszerekkel évezredek óta próbálkoznak az emberek, de még nem sikerült rájönni a biztos receptre. A fogantatásba – úgy gondolom – nem jó belepiszkálni. Ez egy elég bonyolult kiválasztási folyamat, amelynek során megmondhatatlan, hogy a petesejttel abból a pár millió spermiumból miért éppen az az egy egyesült, amelyik, és vajon a kiválasztódás milyen szempontok alapján történt. Ezáltal csak az orvoson múlna, mit szippant ki, és mit tud összehozni a kémcsőben: egy erőgép fiúcskát, vagy egy zsenipalántát.

– Majd, ha már úgy érezzük, szeretnénk egy negyedik gyereket is – mondja Nóra –, azt hiszen, mindegy lesz, hogy fiúnak születik-e vagy lánynak. Talán, ha az első vagy második gyerek fiú lett volna, akkor remélhettük volna, hogy a báty majd vigyáz a húgára. De ennyi lány mellett már azt hiszem elég nehéz lenne egy fiúnak érvényesülni. Ha három fiunk született volna, talán örökké verekednének. A lányok általában csak visítoznak, ha összevesznek.
Gábor és Nóra egyetértenek abban is, hogy akkor élnének csak a nem megválasztásának a lehetőségével, ha a családban olyan betegség fordulna elő, amely kizárólag a női vonalon örökletes.

– Jó nekünk a három lánnyal így, ahogy van. Nem is az a lényeg, hogy fiúk-e vagy lányok, hanem hogy egészséges és boldog gyerekek legyenek, ők pedig azok.

A fogantatás misztériuma

Hankó Anett két fia mellett vágyik egy kislányra, de a fogantatás különleges pillanatát tiszteletben tartja

Hankó Anett egy négy- és egy hatéves – igencsak eleven – kisfiú anyukája. Ő maga csupa kedves nőiesség.

– Nagyon vágyom egy kislányra. Ő biztosan szívesen jönne velem vásárolni, megállna egy pillanatra kirakatot nézni. Nem kellene berregni, repülőzni vele. A legjobban azt szeretném látni, amint az apját az ujja köré csavargatja. Az én kicsikéimen látszik, hogy a teremtés koronái, egyszer talán eljön az idő, amikor mind a hárman engem fognak kényeztetni, de azért erre még várnom kell. Egyelőre ott tartunk, hogy mindkét kisfiam bejelentette: engem fog feleségül venni.

Anett a maga részéről nem avatkozna be a természet nagy misztériumába, amelyben az adott pillanatban eldől, X vagy Y kromoszómás ondósejt termékenyíti-e meg az útjába került petesejtet. Kivéve, ha valamilyen örökletes betegséget kellene elkerülni.

– A gyermek születésének varázsához hozzátartozik a fogantatás különleges pillanata is. Sosem áldoznám föl csak azért, hogy lányom lehessen – mondja. – Ráadásul hiszek abban, hogy mindig van annak valami magasabb rendű oka, ha eltolódik a nemek aránya. Mi például négyen voltunk lányok a családban. Apám mondta is, amikor a legkisebb húgom született: “már elég öreg vagyok ahhoz, hogy fiam szülessen”. Aztán mégiscsak lánya lett megint. Viszont lám, az unokák már mind fiúk. Biztosan így van ez jól. Ugyanakkor eszembe sem jutna elítélni azokat, akik mindent elkövetnének azért, hogy befolyásolják a születendő gyermekük nemét. Én megelégszem azzal, hogy a holdat figyelem, de aki tovább akar menni, ám tegye.

Sződy Judit háromszor várt lányt – fiúk születtek, de sosem csalódott. A nem tervezett negyedik igazi tűzrőlpattant kislány lett.

Akiknek sikerült…

– Az összes fiúgyereket a hasamban – szám szerint hármat – Borinak hívtuk. – meséli nevetve Sződy Judit. A két kicsinél az ultrahang nem is tudta kimutatni a nemet, úgyhogy csak a születésük pillanatában tudtam meg. Sosem éreztem csalódást. Olyankor szó szerint “másállapotban” van az ember, annyira heves boldogság önti el, hogy lényegtelen, van-e fütyije a gyereknek, vagy nincs.

Végül Bori sosem született meg, négy évvel ezelőtt viszont világra jött Juli.
– Őt már nem terveztük – mosolyodik el Judit –. Amikor várandós lettem, nagyon hamar megéreztem, hogy lányom lesz. Nem testi tünetekből, egyszerűen sugallatra. Őt már nem hívtuk Borinak, ezt a nevet elvitte a három fiú. A Júlia névhez talán azért ragaszkodtam, mert olyan közel áll az enyémhez. Az én folytatásom. Végül azért hozzácsempésződött a nevéhez a Borbála is, de nem használjuk. Csak a fiúk emlegetik néha, milyen gyönyörűen muzsikáló neve is van az ő kis húguknak: Farkas Júlia Borbála.

Judit azt mondja, egyszerűen szüksége volt egy kislányra. A három fiú mellett kimaradt mindenből: az autók, a sportolók és a dinoszauruszok mellett nem vetődött fel más téma, amelyhez szívesen kapcsolódott volna. Akkoriban még a macskájuk is kandúr volt. Békés, üldögélős lánykáról álmodott, akivel virágokról, öltözködésről lehet beszélgetni, és akivel táncházba lehet menni. Hát Júlia nem éppen üldögélős lett. Kicsikarja mindegyik testvéréből, amire szüksége van: a tizennégy éves Ábel mesél neki, a tizenkét éves Marci ölelgeti, becézgeti, a kilencéves Benedekkel tud a legjobban játszani – és minddel sorra megdicsérteti a ruháját, addig-addig illegeti magát körülöttük. Kizárólag egyedül hajlandó öltözködni. Judit eleinte megpróbálta ráadni a fiúk levetett póló+rövidnadrág kombinációit, de Juli kiharcolta magának, hogy szoknyácskákban járhasson. Hálóingben alszik, és ragaszkodik hozzá, hogy lyukat fúrjanak a fülébe. Jó alaposan megnézte magának meztelenül is a fiúkat, és tökéletesen elégedett a különbséggel. Mindennap szül egy unokát a mamának.

A módszer

Az 1990-es évektől elég jó hatásfokkal el tudják különíteni a fiút, illetve a lányt nemző ondósejteket. Először a súlyuk alapján választják szét őket – borjúfehérjén átáramoltatva a sejteket.
A lassúbb, nehézkesebben mozgók lányt “eredményeznek”, a fürgébb, könnyebb sejtek fiút. Ezután ultraibolya fénnyel megvilágítják őket: az X-kromoszómájú (lányt nemző) ondósejtek sötétek, az Y-kromoszómájúak világítanak. A kívánt fajtájú sejteket egyszerűen “befújják” a petesejt közelébe.

Ahol szükség van fiúutódra

Bizonyos társadalmakban a fiúgyerekeknek még ma is sokkal jobban örülnek, mint a kislányoknak. A túlnépesedett Kínában például zord születésszabályozás van érvényben: családonként csak egy gyerek felnevelését támogatja az állam. A családok a fiúgyereket tartják értékesnek, ezért sokszor – akár illegálisan is – megszakíttatják a terhességet, ha kislány érkezése várható, mert azt szeretnék, ha az egy szem gyerek fiú lenne. Ennek lettek is hosszú távú következményei: alaposan felborult az országban a nemek természetes aránya.