Nem baj, ha fiú – nem baj, ha lány

Az orvostudomány ismeretei, eszközei lehetővé tennék, hogy a szülő kívánságának megfelelő nemű gyermek foganjon meg. Az eljárást azonban egyelőre nem engedélyezik a magyar törvények, kivéve, ha valamely örökletes betegség elkerülése a nem meghatározásának indítéka.

Nincs is annál szebb rabság egy apának, mint amikor egy hajas baba az ölébe telepszik, és ellenállhatatlan csacsogásával körülfonja, nem ereszti. És mennyire más gyönyörűség újraélni a fiával a gyerekkori szenvedélyeket: berregve autót tologatni a szőnyegen, madáretetőt fabrikálni, és focizni a kertben. Csak hát keveseknek jut mindkét fajta élvezetből.

A természet csodálatos rendet tart fenn a nemek arányában: valamivel több lány születik, ugyanakkor a nők várható élettartama néhány évvel több a férfiakénál. Ma már – a világnak ezen a felén – nincs sorsot eldöntő jelentősége annak, hogy a gyermek fiúnak vagy lánynak születik-e. Minden téren csökkenőben van a nemek szerinti diszkrimináció, miközben messze még a tökéletes esélyegyenlőség. De az öröklés, a név továbbvitele, az “erős kéz a háznál” patriarchális szempontjai ma már a falusi közösségekben sem nagyon számítanak. Ugyan nagyanyáink korosztályától hallani még néha a lesújtó ítéletet: “jó asszony, csak hát nem tudott fiút szülni az urának!” – de ezt ma már senki nem veszi komolyan. Sok férfi tökéletesen boldog a lányaival, és nincs semmi hiányérzete, nem sóvárog “igazi utód” után. Legfeljebb egy-két könnyed munkahelyi ugratást kell elviselnie.

A Berg családban csak látszólagos a nőuralom: a következő generációban egyre-másra születnek a fiúk

Lányos család

Berg Tamásnak három felnőtt lánya van, a legidősebbnek, Juditnak is két gyönyörű lánykája született. Tamás unokatestvérei is valamennyien lányok, és valamennyinek lányai születtek. Ha csak a Berg-rokonságot vesszük, látszatra, íme, súlyosan fölborult a természet rendje: a család elnőiesedett, Berg Tamás viseli utolsó férfiként a családnevet. Csakhogy a következő generációban a már elkezdődött a természetes kiegyenlítődés: egyre-másra születnek a fiúk.

– Valahogy sosem izgattuk magunkat a feleségemmel amiatt, hogy nem született fiúgyermekünk – mondja Berg Tamás. – Örültünk, hogy egészségesek a lányok, és kész. A “fiús tevékenységek” sem hiányoztak az életünkből. Sokat sportoltunk együtt, minden télen eljártunk síelni – ahogy ma is. Noha mindhárom lányom bölcsészmacska, egyik ügyesebb, mint a másik. Lehetett velük együtt fabrikálni, közösen tapétáztuk a lakást, sőt, a középső lányom nemrég maga kárpitozta át a konyhabútort. Ha úgy vesszük, idősebb koromra fiam is lett: Judit férje igazi családtag nálunk. Fiúunokám is születhet még – az igazat megvallva, szokatlan lesz.

Dr. Czeizel Endre állítja, a gyermek nemét megválasztó módszernek nincs káros hatása a nők egészségére

Dr. Czeizel Endre genetikust gyakran keresik fel hasonló családi háttérrel, de korántsem ilyen elégedetten. Czeizel évek óta fogad családtervezési tanácsadásra érkező házaspárokat, és sokszor kényszerül nemet mondani arra a határozott óhajra: ugyan “intézze már el”, hogy a születendő gyermek fiú vagy éppen lány legyen.

– Egy orvosnak mindig nagyon rossz megtagadni a segítséget, amelyre pedig képes volna – mondja Czeizel Endre. – Ez esetben annál is inkább, mert nagyon meg tudom érteni a kívánságot. Magam is úgy éreztem két fiúgyermek apjaként, amikor Barbara lányom megszületett, hogy új világ nyílt meg előttem.

Nem baj, ha fiú… – II. rész>>