Ám kritikusaimat arra kérem, egyetlen pillanatra gondoljanak arra, hogy ember-ből vagyok én is, aki néha elfárad, néha elnéz valamit, főleg ha késő éj-szaka dolgozik, mert szorít a határidő, és a soha nem szűnő határidők miatt állandó feszültségben él. Ilyesmi előfordul. Talán még velük is. De hogy bujkálnék? Ugyan miért? Férjemtől azt kaptam születésnapomra, hogy három hétre elvitt Írországba, pihenni. (A jelek szerint éppen rám fért). Csodás volt. Élményeimről majd a Nők Lapja Útitárs rovatában, ígérem, részletesen, mindent elmesélek.
