Jaj Kata, állást keresni tényleg nem könnyű, de azért nem kell a végletekig elkeseredni! Az életnek néha vannak olyan szakaszai, amelyek több erőfeszítést kívánnak az átlagosnál. Érezheted ugyan igazságtalannak – és ebben igazad is lehet –, de ettől a helyzet nem változik.
Ha a fejvadásznál töltött időt és az interjúzást szörnyűnek tartod is, tudomásul kell venned, hogy manapság ez az álláskeresés bevett módja. Előtte azonban érdemes lenne eldöntened, mit szeretnél csinálni, mi érdekel, sőt, a mostani tapasztalataidat is hasznosíthatnád.
A késések és a “megértő főnököm legyen” olyan jelek, amelyekből érezhető: szereted, ha békén hagynak. Ez sokkal könnyebb persze, ha te magad vagy a főnök, de alkalmazottként nem biztos, hogy túl nyerő. Ha megpróbálod összeszedni azokat a tulajdonságaidat, melyeken van javítani való, akkor megspórolsz néhány kudarcot.
Az állásinterjú tipikusan olyan helyzet, amely kiemelkedő fontosságú, ráadásul meghatározott idő alatt kell megnyerően és meggyőzően viselkedned. Nem egyedi a szorongásod, sokak számára komoly problémát jelent a megfelelési kényszer. Nem könnyű a feladat, mert a feszültség ronthat a teljesítményen, és ettől a kialakuló benyomás is változhat.
Olyan apróságokra is figyelned kell, mint az öltözködés: a ruhád sok mindent elárul rólad, anélkül, hogy akár egy szót is szólnál. A miniszoknya laza, nyári toppal nemcsak az alakodat mutatja meg, de egyfajta felhívásként is értelmezhető, különösen, ha férfival tárgyalsz. Amennyiben nő ül veled szemben, egyenesen negatív érzéseket is kiválthat.
Az öltözéked legyen inkább visszafogott, kicsit zártabb, távolságtartóbb! Ha azt vesszük, ez magától értetődő, hiszen nem a testedet árulod, nem az a fontos ilyenkor, hanem a személyiséged. A következő legfontosabb lépés: átgondolni, mit szeretnél mindenképpen közölni a leendő munkaadóddal. De arról se feledkezz meg, hogy ne csak a magad mondandójára koncentrálj, hallgasd meg figyelmesen a másik fél elvárásait is!
Az őszinteség és a korrekt közlések nagyon jó benyomást keltenek.
Ha úgy mész oda, hogy utálod az egészet, és a hátad közepére kívánod a számodra kellemetlen helyzetet, ez meglátszik majd rajtad, és hiába is próbálnál megfelelni, a viselkedésed a szavaiddal tökéletes ellentétben lesznek majd.
Ami a feledékenységet illeti: nem a Toldit kell felmondanod, tehát egyáltalán nem biztos, hogy az a legfontosabb, ami később, az utcán jut eszedbe.
Az nagyon ritka, hogy valakin olyan erős szorongás legyen úrrá, hogy szinte képtelenné váljon a megfelelő viselkedésre. Inkább arról van szó, hogy a helyzet utólagos minősítésénél szinte mindenki úgy értékeli, sokkal ügyesebb és jobb is lehetett volna. Ez az önértékeléstől és az önbizalom jelenlététől függően erősebb vagy gyengébb érzés. Ha azt gondolod, hogy te felvennéd magad, és reálisan látod értékeidet, képességeidet, akkor csak annyi a dolgod, hogy jól képviseld mindezt.
Persze, nem azt mondom, hogy túlzott önbizalommal állj a kérdéshez, mert néha abból is megárt a sok! De minden sokkal jobban megy majd, ha megbarátkozol a helyzettel, a várható bizonytalanságokkal és a várakozással is. Gondolj arra, hogy sokszor utólag derül ki: nem véletlenül történnek a dolgok, és minden tapasztalat jó lesz egyszer valamire!
