Örül, ha veszekszünk…

…nevetgél, ha pedig ölelgetjük egymást, vagy játszunk, és ő “kimarad ebből”, akkor igyekszik eltuszkolni az apjától, visít. Nincs igazán kétségbeesve, csak hisztizik; ha felvesszük magunk közé, az sem tetszik neki, igyekszik szétválasztani minket. A családunkról: mi ketten a kislánnyal itthon vagyunk, és a tervek szerint itthon is maradunk hároméves koráig. Apa dolgozik, csak este ér haza, de akkor és hétvégenként sokat játszanak együtt. A kislányom még mindig kap anyatejet, nagyon szeret szopizni.

Egyébként nagyon önálló, már hat hónaposan felállt, és kilenc hónaposan elkezdett járni tanulni… Van olyan dolog is, amiről tudom, hogy nem tesz jót neki, mégpedig a tévézés. Nem nézünk túl sokat, napközben például sosem, csak este 8-10-ig, 11-ig, a legrosszabb időpontban, és mivel egy szobánk van, a lányunk is nézi velünk. Illetve játszunk, zajlik az élet, közben megy a tévé. A késői lefekvés magától alakult így, szerintem Borcsi is így szereti, másnap tovább alszunk. Fő kérdésem: miért örül, ha mi kiabálunk egymással? (Néha talán egy kicsit sokat.) Hol keressem az okát?

Örül, ha veszekszünk… – válasz>>