Kamaszkorom legszebb nyara

Szabadok voltunk, kíváncsiak, nyitottak, és faltuk az új élményeket. Sajnos, nem hozhatjuk vissza ezeket a gondtalan vakációkat, de most itt az alkalom, hogy – cikkünk szereplőihez hasonlóan – ki-ki felidézze a legszebb kamaszkori nyarát.

Hol van az a régi nyár? – énekelte kicsit szomorúan, kicsit szívfájdítóan Varga Zsuzsa a Vénusz együttes egyik slágerében. Zsuzsa szövegíróként jegyzi a Vénusz-számokat, így ezt is, amely a felszabadult, kamaszkori nyarak élményeiből született. Zsuzsának hamarosan megjelenik első szólóalbuma, az együttes már csak emlék, amelyre nagyon jó visszagondolni, akárcsak arra a bizonyos legszebb nyárra, úgy tíz évvel ezelőtt.

Varga Zsuzsa nyaranta kíváncsiságból kiolvasta a következő év tankönyveit

– A gimnázium második osztálya utáni nyárnak rengeteg szép emléket köszönhetek. Ez volt az első év, amikor engedett a szülői szigor: először mehettem el pár napnál hosszabb időre, barátokkal, komolyabb felnőtt felügyelet nélkül, ráadásul külföldre, Párizsba! Végigrohantuk a várost, hangulatmorzsákat csipegettünk, éjjel gyalog felmentünk az Eiffel-torony tetejére. Akkoriban teljesen megőrültem a Doors együttesért, ezért ragaszkodtam hozzá, hogy elmenjünk Jim Morrison sírjához. Senki sem akart temetőbe menni a nyaralásán, de én tudtam, hogy ez olyan zarándokhely, amit nem hagyhatok ki, ha már Párizsban járok. Nagyon szép volt: virágok mindenfelé, égtek a gyertyák, fiatalok gitároztak, nekem sokat jelentett ez akkor.


Felnőttesen, szabadon telt ez az utazás. Egyébként sem csináltam semmi hülyeséget, ha felnőttek nélkül lehettem – annyira örültem, hogy bíztak bennem a szüleim, hogy soha nem éltem ezzel vissza. Ezért lakhattunk egyedül a barátnőmmel egy lakókocsiban Tiszakécskén, a folyóparton is, ugyanezen a nyáron. A szünidő végére még egy külföldi út is jutott a családdal. Ez azért emlékezetes, mert itt ábrándultam ki életem első – plátói – szerelméből. Egyik reggel felébredtem Riminiben, és már nem érdekelt többé a srác. Minden düh nélkül, egyszerűen felszabadultam, négy év kamaszos gyötrődésnek lett vége, jöhettek a valódi szerelmek!


Szerelem, csodakocsi, céllövölde

A Valami Amerika című film hozta meg a sikert Pindroch Csabának. Legszebb kamaszkori nyarára is igaz: tiszta Amerika!

– Tizennégy éves voltam: éppen elballagtam az általános iskolából, de már tudtam, hogy felvettek az esztergomi ferences gimnáziumba – mondja Pindroch Csaba színész. – Ez azt jelentette, hogy ősztől új városban, távol salgótarjáni otthonunktól, nagy reményekkel, szabadabban kezdek bele életem legújabb fejezetébe. Ezen a nyáron minden megtörtént velem, amire egy kamasz fiú büszke lehet. Édesanyám tíz éven keresztül vezetett nyaranta egy ABC-t először Balatonszabadi-Sóstón, aztán Siófokon. Itt volt az első munkahelyem! Reggel hattól délutánig dolgoztam, s elkezdtem megalapozni a “magánvagyonomat”, amelynek nagysága meghatározza a bandában elfoglalt helyedet. Arról nem is beszélve, hogy a közértes fiát az egész falu ismeri: ingyen lövöldözhettem a céllövöldében, amit imádtam.

Életemben először ezen a nyáron észrevett egy lány! Szilviának hívták, halálosan szerelmes lettem belé. De ahogy a mesében is történni szokott: ők gazdagok voltak, a tó partján béreltek nyaralót, és megszóltak, mert csak két pár cipőm volt. Úgy elszégyelltem magam emiatt, hogy megtört szívvel elkullogtam, nem mertem többé közeledni a lányhoz, de annak a bizonyos első “lassúzásnak” sokáig őriztem az emlékét.

Pénz, nő – mi kell még? Egy jó autó. Nekünk Daciánk volt, a szomszédban lakó németnek egy óriási Mercédesze! Egyszer hatalmas mázlim volt: munkába igyekeztem, amikor a szomszédék is elindultak a csodakocsival, és magukkal vittek. Beülhettem egy Mercibe! Nagy volt, kényelmes, gyönyörű – reméltem, minél többen látják majd, ahogy lazán kiszállok az álomautóból.

Strandolással, horgászással telt el ez az utolsó, felelősség nélküli nyár. Utána már jöttek a pofonok, indításképp egy – a következő nyárra jócskán programot adó – matek pótvizsga…
Kamaszkorunk legszebb nyara – II. rész>>