Kit is keresek valójában? – tanács

Kata, szerintem igazuk van abban, hogy némi tudatosság tényleg nem ártana. Ha a munkahely keresés meg is oldódik, az életednek pont az a területe marad zilált, ami a partnerkeresésről szólna. Az alapkérdés: “kire vágyom?” –lényeges szempont, jó, ha erre tudsz válaszolni.
S most nem azt mondom, hogy lista legyen a fejedben a legfontosabb tulajdonságokról, hiszen a partnerkapcsolatokban nem lehet olyan tudatosan viselkedni, mint például amikor ruhát vásárolsz magadnak. Inkább arról van szó, hogy érdemes végiggondolni, miként jelenik meg az ideális férfi, amikor róla fantáziálsz.

Ha azt hisszük, hogy választásunk a véletlenek és az élet bonyodalmainak összjátéka folytán alakul, tévedünk. Sosem véletlen az, ami történt, mindenben megtalálhatjuk a magyarázatot, a mögöttes értelmet.
Valójában olyan döntésekről van szó, melyekben a tudattalan mechanizmusaink működnek, mintegy előre megírt forgatókönyv alapján. Azok a megítélések: hogy “ő választott engem, ő kezdeményezett, stb.” csak látszólag mondanak ellent ennek, hiszen akkor is döntést hoztunk, választottunk, amikor belementünk a szituációba.

A választásunk karakterfüggők, természetesen benne van az addigi életünk, korábbi kapcsolataink, viszonyunk a szeretethez, a pozitív érzelmekhez, az elköteleződés, vagyis a bizalom és kötődés képessége – vagyis minden.

Sokszor előfordul, hogy a nő felismeri, tudja, hogy Isten tudja miért, de mindig ugyanolyan férfit választ, és persze a kapcsolatok rendre hasonlóan érnek véget. Ezek a helyzetek furcsamód akkor is előállnak, ha a szakítás után világosan megfogalmazza magának (barátnőinek), hogy “fogalmam sincs, mit szerettem meg benne, mit akartam ettől az embertől”.

Egyáltalán nem zárja ki, hogy sokadszorra ugyanazt válassza, hogy szinte teljesen hasonló élethelyzetben találja magát újra meg újra, s valójában csak a lényegtelen elemek térnek el.
A pszichológusok ezt a jelenséget ismétlési kényszernek nevezik, ami valójában azt jelenti, hogy tudattalan választásaink mindig hasonlóak lesznek, egészen addig, míg nem tudatosítjuk magunkban a folyamat valódi lényegét, nem értjük meg tartalmát, és belátó módon nem gondolkodunk el a miérteken.
Szerintem mindenki az ideálisra vágyna, gondolj csak Bridget Jonesra, vagy a Pretty Woman-re, ahol némi erőfeszítés és elszántság után kialakul a tökéletes szerelem, bár tudom, kicsit nehezíti az életünket, hogy nem mindig jön szembe az utcán álmaink hercege, hiába reméljük.

A tudattalan és tudatos fantáziákban kirajzolódó ideális partner fikció, inkább csak összehasonlításra alkalmas. Anélkül, hogy tudnál róla, a hús-vér partnert ehhez a képhez illeszted, s az esetleges kiábrándulásod, csalódásod többek között ennek az illeszkedésnek hiányaiból fakad.
Ha valaki folyton a tökéletest keresi, nyilván csalódni fog, mert aki nem képes kompromisszumra, a valóság elfogadására, állandóan azt hiszi, hogy a valódi szükségleteit sem képes kielégíteni.
Hidd el, hogy a “kit is keresek” komoly kérdés, nem csupán a barátnőid nyaggatása. Ha rendezni akarod az életedet, és így harminc körül már komoly kapcsolatban szeretnél élni, akkor tedd ezt meg. Vannak nők, akiket irigyelni lehet, mert mindig van partnerük, látszólag rendezett az életük, és jóval könnyedebben veszik a megpróbáltatásokat, mint te. De a többség egyáltalán nem sikertörténetként éli meg a sorsát, sőt inkább szorongások vagy kétségbeesett szakaszok jellemzik az életüket. Ennek sokszor az az oka, hogy úgy sodródnak bele bizonyos helyzetekbe, hogy nem gondolják át, mibe is kezdenek éppen.

Járj nyitott szemmel, figyeld közben a saját rezdüléseidet – hallgass a megérzéseidre! Próbáld ki!