Lányok a kifutón – II. rész

Varga Csilla

“Egyszerre sírok és nevetek”

Varga Csilla, Brigi édesanyja:
– Szörnyű érzés volt, amikor kiderült, hogy külföldön fog dolgozni a lányom, bár igazán akkor kezdtem izgulni, amikor már a szerződés került szóba a párizsi ügynökséggel. De hogyan mondhattam volna nemet? Brigi annyira örült a lehetőségnek… Egész életemben bűntudatom lett volna, ha nem engedem, de azzal sem tudnék elszámolni, ha valami baj érné. Egyetlen kikötésem volt: nem mehet egyedül. Maximálisan megértettek. Kivittek Párizsba, New Yorkba, hogy megnézzem, hol él majd, bemutatkoztunk az ügynökségnél. Az ügynökség vezetője végig Brigi mellett állt – New Yorkban három hónapig vele is lakott –, amiért azóta is hálát érzek, mert egy szál egyedül valószínűleg nem bírta volna. Nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttük, már az amerikai út után, egyszer Brigi mesélt valamit Gáspár Bernadettről, és automatikusan az jött a nyelvére: anya azt mondta…

– Milyennek látta azt a világot?
– Egészen más, mint a mi életünk… – azért vannak félelmeim is, mert el lehet kallódni, ha nincsenek észnél a lányok.

– Hogyan tud “mellette állni” ilyen messziről?
– Mindennap beszélünk egymással, de telefonon nem lehet legyőzni a távolságot… Van, amikor ő tartja bennem a lelket – ha neki van több a jókedvből, magabiztosságból –, és amikor azt érzem, hogy ő van maga alatt, akkor én segítek. Éreztetem vele, hogy mögötte áll a családja – akár bánat, akár öröm éri –, hiszen a sikereket ugyanúgy fel kell dolgozni, mint a kudarcot.

Lilu a tévét válaszotta

Lilu

– Ma már szinte mindenki gyerekfejjel kezdi a szakmát – mondja Lilu, a VIVA Tévé népszerű műsorvezetője, aki modellként kezdte karrierjét. – A modellek többet dolgoznak külföldön, mint itthon, tizenöt-tizenhat évesen már világkampányokat csinálnak. Én ezzel szemben a gimnázium végén kezdtem modellkedni, közben mindig a tanulás volt az első helyen. Úgy indultam, mint a legtöbb lány, egy fotós barátnőm elhívott, aztán jött szép lassan a többi felkérés. Három évig csináltam, majd elkezdtem tévézni, és ez a két dolog már nem ment együtt a jogi egyetemmel. Egy nyarat végigdolgoztam Athénban, nekem ez volt a leghosszabb külföldi munkám. Ma már, ha a modellek külföldre utaznak, általában négy-öt hónapnál hamarabb nem jönnek haza, éppen ezért a baráti, családi kapcsolataik sínylik meg a leginkább azt, hogy a szépségükből élnek. Emellett egész nap szépnek kell lenniük, állandóan a megjelenésükkel kell foglalkozniuk, hosszú távon ez is fárasztó. Én szerencsére sem ezeket, sem más árnyoldalait nem tapasztaltam meg a szakmának. Csak hallomásból tudom, mi történik a profikkal a kifutók mögött. Én is hallottam kábítószerfüggő, kihasznált lányokról. Nem tudom, mi igaz ezekből a történetekből, de biztosan van valóságalapjuk. Nekem csak a válogatásokról vannak rossz emlékeim, azok olyanok, mint a rabszolgavásárok.

A mosolygós pálya könnyei

Ferenczik Andrea

A huszonnyolc éves Ferenczik Andrea kemény üzletasszony, kétgyermekes édesanya, és tizenkét éves kora óta modellkedik. Amikor betöltötte a tizennégyet, szülei béreltek neki egy lakást Budapesten, hogy éjszakánként, a bemutatók után, ne taxizzon Érdig. Tizenhét évesen Spanyolországban töltött egy esztendőt, jó emlékeket őriz. Most meg…

– Egy fehérnemű-fotózásra hívtak néhány hete: félnapi munka lesz, százötvenezer forintot fizetnek érte. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt egy bemutatóért – próbával együtt két napig is eltartott, szinte pihenés nélkül – háromezer forintot adtak. Akkor az sok pénz volt. Manapság húsz-harmincezret lehet keresni itthon, ami korántsem ér annyit, mint akkor az a három. Külföldön jobban megbecsülik a modelleket. Ráadásul minél több helyen szerepelsz, annál több munkára hívnak. Magyarországon fordítva van: hamar elkopnak az arcok, ezért sincsenek igazi modellkarrierek.

– Mi a legnehezebb ezen a pályán?
– Nehéz feldolgozni, amikor a válogatásokon azt mondják, szép vagy, szép vagy, de nem kellesz. Soha nem szenvedtem önbizalomhiányban, de akármilyen szép egy nő, ha folyton ezt hallja – ráadásul olyan emberektől, akik elvileg értenek hozzá –, a tizedik után elsírja magát.

“Már megnyíltak előttem az ajtók”

Cseh Myra

Cseh Myra húszévesen csöppent a modellvilágba, mégis profi lett belőle, arca külföldön és itthon sem ismeretlen, gyakran látni őt a Nők Lapja divatfotóin is. Myra már nyolc éve dolgozik a divatszakmában.

– Ügynökséggel csak eleinte álltam kapcsolatban, jó ideje már magam irányítom a dolgaimat. Úgy érzem, így talán kevésbé vagyok kiszolgáltatott helyzetben – meséli. – Persze, ahhoz, hogy ezt elérd, jó adag szerencsére, kitartásra és talpraesettségre van szükség. Velem is megesett Milánóban, hogy amikor nem írtam alá egy olasz nyelvű szerződést, mert nem értettem pontosan, a vitatkozás után, az éjszaka közepén az utcára kerültem. Mégsem estem kétségbe.

Ha egyszer megcsinálsz például egy Armani-nagybemutatót, szinte minden ajtó megnyílik előtted, bekerülsz abba a körbe, amelyik minden modell álma. Dolgoztam világhírű tervezőknek, Trussardinak, Calvin Kleinnek, Versacének. Van úgy, hogy válogatásokra már nem is kell mennem, közvetlenül engem keresnek. De nem részegültem meg, nem szálltam el ettől. Ám, akik fiatalon, tizenkét-tizenhárom évesen kerülnek ebbe a világba, nem igazán tudják kezelni a hirtelen jött sikert, sokan hamar kiégnek, eltűnnek. Szép lassan ismét divatba jön az „igazi nő”. Gyereklányok még vannak a szakmában, ám ahhoz, hogy kiforrjanak, profi modelleké váljanak, kell néhány év tanulóidő, amit kevesen csinálnak végig. Aki egy csapásra lesz világhírű, az olyan hirtelen is fog eltűnni, mint ahogy jött.

Vannak világhírű magyar modellek, csak nálunk nem ismerik őket, mivel itthon keveset vagy egyáltalán nem dolgoznak. Például tavaly Mészáros Diána egyike volt a világ öt legjobban kereső modelljeinek, és a L’Oréal következő arca is magyar lány lesz. Itthoni munkákból nem lehet megélni, töredékét fizetik annak, mint külföldön. Az ügynökségek alkudoznak, a rengeteg fiatal lány pedig még inkább leviszi az amúgy sem magas gázsit. Sok munkát ingyen is elvégeztetnek velük, mondván, kell a presztízsükhöz. Londonban, Párizsban vagy Tokióban ilyen nem fordulhat elő. Akkor még nem említettem a rengeteg lemondást, hiszen egyedül élsz, távol a családtól, nincs továbbtanulás, nincs magánélet. Csak úgy boldogulsz, ha mindezt tudatosan vállalod, kárpótlásul rengeteg híres, kedves embert ismerhetsz meg, miközben bejárod a világot, és pénzt is keresel.

Áruvá válhatsz!

Tari Annamária pszichológus szerint, komoly veszélyeket rejthet a kamaszkori modellkedés.

– A tizenöt-tizenhat éves kor eleve nagyon “kemény”, egy átlagos kislány is nehézen dolgozza fel a hirtelen megváltozott külsejét. Ekkor tanulja meg elfogadni a nőiességét, és közben önbizalmi, önértékelési válságokkal küszködik. Ebben a szakmában a testi adottságokra összpontosítanak, könnyen áruvá válik az ember. Olyan “termékké”, amely az éppen divatos trendhez igazodik. Általában nincs idő a lélek gondozására, pedig az elvárások súlyként nehezednek rájuk, mindig a legjobbnak kell lenniük. Emiatt a személyiségük teljesen széteshet, könnyen megjelennek a szorongásos tünetek. Nem véletlen, hogy sok szupermodell nyúl kábítószerhez vagy feszültségoldókhoz.

Szépek, és az agyukat használják

Mézes Magdolna és Barbara

Mézes Magdolnát és Barbarát már többször hívták modellkedni, de ők nemet mondtak, mert az “agyukból” akarnak megélni. Ha a szépségükről van szó, csak mosolyognak, nem bízzák el magukat. Idén kezdik a gimnázium harmadik osztályát és – ikrekhez méltón – mindketten céltudatosan szervezik az életüket. Magdi orvos szeretne lenni, ennek érdekében biológia-kémia szakos osztályba jár, és már most különtanárral készül a felvételire. Változatos, kihívásokkal teli munkára vágyik, a modellkedést unalmas szakmának tartja, bár elismeri, nem is lenne elég önbizalma ahhoz, hogy végigvonuljon a kifutón, vagy fotósok előtt pózoljon. A gyógyítás iránti vágy nem csak futó ötlet, orvos nagybátyja révén bepillantást nyert már a munka valós részébe is, jövőre – szándékai szerint – boncoláson, egész napos kórházi, szakmai látogatáson is részt vesz majd. Barbi a jogi egyetemre készül, ügyvéd szeretne lenni. Hamarosan indul Németországba, ahol fél évig – az iskola mellett – nyelvet fog tanulni. A szülők nem szólnak bele a lányok életébe, a jövőjüket maguk alakítják.

Akiket megrészegített a siker

A divatvilág elvárásainak egyáltalán nem könnyű megfelelni. A topmodellek valószínűtlenül karcsúak, súlyukat tartaniuk kell, és néhányan azért éheznek, kábítószereznek, szednek gyógyszert, vagy gyújtanak egyik cigarettáról a másikra, hogy ne hízzanak. Naomi Campbell saját bevallása szerint a benne felgyülemlett stresszt akarta kábítószerrel enyhíteni, már számos drog- és alkoholelvonót megjárt, s idegileg is rendszeresen kikészül. Eva Herzigova felszedett pár kilót, majd néhány hónappal később csontsoványan jelent meg a kifutón, környezete szerint anorexiával küzd. Kate Mossnak, amikor teherbe esett, egyenesen azt tanácsolták, hogy ne tartsa meg a gyereket, mert annyi kábítószert fogyasztott akkoriban. Moss egyszer azt nyilatkozta, hogy a modellek gyakran a lábujjuk közé injekciózzák a drogot, mert itt biztosan nem tűnik fel senkinek a szúrás nyoma, sem a fotókon, sem a divatbemutatókon.