Az emberek sok mindent nem értenek, és sok mindent remélnek: például hogy van egy felsőbb szellemi hatalom, amely őrködik felettük, hogy feladatuk van e világon, és hogy a lét talán nem ér véget a halállal. A sok nyitott kérdés “keresőkké” tesz bennünket.
 |
Elveszett illúziók
Azok közé a szkeptikusok közé tartozom, akik kételkednek, ám emellett mindent lehetségesnek tartanak vallja Popper Péter közíró-pszichológus. Az ezotéria eredetileg a vallás “titkos” részét jelentette, amelybe csak az erre érett embereket avatták be. Ezt az elnevezést kezdték később használni a szellemi világra vonatkozó, vagy a halál utáni, illetve az élet előtti dolgokkal foglalkozó tanokra.
Hraskó Gábor biológus szerint a felvilágosodás korában a tudomány felfutó ágba került: akkor úgy látszott, csak idő kérdése, hogy a létezés legfontosabb kérdései megérthetőek és megválaszolhatóak legyenek.
Jó néhány évtizede már, hogy elveszett ez az illúzió mondja. Nem mintha a tudomány megbukott volna, sőt, a matematikában kiváló és eredményes módszerre talált. Viszont kiderült, a tudomány felfedezéseit egyszerű, sokak számára közérthető nyelven már nem lehet kommunikálni. Kétszáz évvel ezelőtt aki kémiával foglalkozott, az számon tartotta a fizika és a biológia legújabb felfedezéseit is, követte más tudományágak szakirodalmát is. Ma már az azonos szakterületen dolgozó kutatók is sokszor nehezen értik egymás tudományos problémáit. A laikusok pedig végképp elveszítették a fonalat. Nem veszítették el ugyanakkor az igényt, hogy megértsék a világot.
Az egykori ideológiák és a tudomány mítosza helyén hatalmas űr tátong, amit sokan nem tudnak elviselni magyarázza Popper Péter. Ezért fordulnak az emberek többek közt a misztikum felé.
 |
| Hebők Olga: Megtapasztaltam, hogy a fényből is lehet energiát meríteni |
Hebők Olga életvezetési tanácsadással foglalkozik. Azt mondja, belső hívásnak engedett, amikor keresni kezdte az útját.
Szüleim Nazarénus hitük révén minden gyermeket Isten ajándékaként fogadtak, ezért tizenöt testvérnek örülhetek meséli… Bennünket is istenfélőnek neveltek, ami mély nyomokat hagyott bennem. De már nyolcéves koromtól sejtettem, hogy egyszer ki fogok próbálni tiltott dolgokat. Érettségi után felköltöztem a fővárosba, és elkezdtem önálló, kontroll nélküli életemet, amelyben áthágtam a bennem élő összes morális szabályt. Legbelül tudtam, hogy ez is csak útkeresésem egy állomása, de csak akkor léptem tovább, amikor visszatérő álmaim megjelentek. Ezekben meghaltam, de mégis éltem, néha kiléptem a koporsómból és közöltem a körülöttem álmélkodókkal, hogy élek. Ekkor mentem el egy tenyérelemzőhöz, aki a megszakadt életvonalamból halál közeli élményre következtetett öt éven belül. Tudtam, hogy választhatok és elkerülhetem a rám váró eseményeket, de ehhez keresnem kell “valamit”. Találkoztam egy spirituális tanítóval, aki elmondta, hogy a tudat korlátjainak ledöntésével lehetséges fénnyel táplálkozni. Azonnal éreztem, hogy megtaláltam, amit kerestem. A fényevésre való átállást huszonegy napos folyamat segíti elő. Ez alatt a külvilágtól elzártan csakis testem, lelkem és gondolataim megtisztításával foglalkozom. Az első héten sem ételt sem italt nem vettem magamhoz, a következő két hétben pedig csak folyadékon éltem. Végül felismertem: képes vagyok átlépni tudatilag és fizikailag is a halállal kapcsolatos belém nevelt hiedelmeket. Megszűntek a visszatérő álmaim, sokszorosára nőtt az életerőm, és mindez végtelen fejlődési folyamatot indított el bennem.
