A depresszió legyõzhetõ!

De vajon miből venném észre, ha tényleg beteg lenne, s tudnám-e mit kell tennem? A depresszió gyógyítható, ám olykor hosszú az út a segítő kezekig. Pedig minél hamarabb kezdődik a terápia, annál jobbak a gyógyulás esélyei.

Dr. Ágoston Gabriella, pszichiáter, klinikai farmakológus

Megfosztva az örömtől

– A depresszió első tüneteit azért nehéz fülön csípni, mert azok olyan, az egészséges embereknél is előforduló panaszok lehetnek, mint az álmatlanság, a fáradtság vagy a feszült hangulat – magyarázza Dr. Ágoston Gabriella, pszichiáter, klinikai farmakológus, a Városmajor Ambulancia munkatársa. – Gyanakodni akkor kell, ha az álmatlan éjszaka után nem tudom kialudni magam, ha a fáradtságot nem tudom kipihenni, ha a feszültségemen nem tudok úrrá lenni. Azaz nem vagyok képes befolyásolni ezeket, a depresszió ugyanis nem kipihenhető, és önerőből nem leküzdhető állapot!

– Ha a környezetünkben betegszik meg valaki, ugyanezek a figyelmeztető jelek?

Lényegében igen. De igazából, amire rendszerint felfigyelünk, az a változás: változás az illető hangulatában, viselkedésében. Rosszabb kedvű, kevésbé aktív lesz, elveszíti érdeklődését, olyan dolgok iránt is, amelyek korábban fontosak voltak számára. A szorongás és a feszült hangulat a két jel, amelyet leghamarabb észrevesz a környezet, ám ezeket sem értékeli mindig betegség tüneteként. Pedig csupán annyi is mentőövet jelenthet, ha megkérdezzük, miben segíthetünk. Így a betegnek lehetősége van beszélni a problémájáról – amit egyébként nem tenne! –, nekünk pedig módunk adódhat orvoshoz irányítani őt.

Gyakran mondják a depressziósnak: “Szedd össze magad!” Kegyetlen mondat ez, hiszen éppen az a problémája, hogy nem tudja összeszedni magát. Olykor még az olyan napi teendőket sem tudja elvégezni, mint a mosakodás vagy felöltözködés. A depresszió betegség, amely akaraterővel nem legyőzhető!
Az akaraterő legfeljebb abban segítheti a beteget, hogy legyen türelme a gyógyulást kivárni.

Hogy mit él át egy depressziós, azt szinte valamennyien megtapasztaljuk életünk során, például amikor veszteség ér bennünket, és gyászolunk. Ám lényeges különbségek vannak a két állapot között: míg a gyászoló képes az örömérzésre (például egy nagymama, aki elveszítette férjét, gyásza alatt is tud örülni unokájának), a beteg szinte soha. S míg az egészséges az idő teltével saját erejéből kerekedik felül ezen az állapoton, a depressziós nem képes erre, akit ráadásul ok nélküli önvád és bűntudat is sújt, s önbizalma igen kevés.






A sejtek és a lélek gyógyszere

– E betegség ellen a leghatékonyabb fegyverünk a gyógyszeres kezelés és a pszichoterápia kombinációja. Előfordul, hogy egyik vagy másik önmagában is hatékony. Ám ha súlyos a depresszió, például fennáll az öngyilkosság veszélye, szóban sem jöhet önmagában csak a pszichoterápia.

Mivel biokémiai szempontból az idegrendszer sejtjei közötti ingerületátvitelért felelős vegyületek anyagcseréjének zavaráról van szó, az alkalmazott gyógyszerek hatásának lényege is: ezen egyensúly helyreállítása. Az antidepresszánsok, azaz a kedélyjavítók ma már kevés mellékhatást okoznak, azt is leginkább a dózis beállításának idején. Kábultság, aluszékonyság, koncentráció-zavar, ezek a hatások, amelyektől a legtöbben tartanak, a mai készítményekre már nem jellemzőek.
Azt azonban fontos tudnunk, hogy ezek a szerek nem azonnal hatnak: 2-3 hét után tapasztalható a tünetek enyhülése. S tartós szedésükre, legkevesebb 6-12 hónapig tartóra, kell számítani.

– Mennyiben speciális a depresszió pszichoterápiája?

– Úgynevezett kognitív viselkedés terápiát alkalmazunk. A depressziós pesszimistán látja önmagát, környezetét és jövőjét is. S ez automatikusan negatív gondolatokat szül nála, amelyek felelősek a rossz hangulatáért. A kezelés során megpróbáljuk feltérképezni, hogyan születnek ezek a determináló gondolatok (“Nekem úgyse sikerül semmi.”) és igyekszünk ezt a láncolatot megszakítani.

A depresszió legyőzhető! – II. rész