Aktuális

Az igazihoz mentem feleségül!

Béres Alexandra kiegyensúlyozott személyiségével, kedves, nõies bájával igencsak népszerû a férfiak körében. Ezt bizonyítja, hogy „A férfiak és a szex” címû felmérésünk válaszadói a számukra legvonzóbb nõk közé sorolták õt.




Ezért voltam kíváncsi arra, hogyan reagálnak az edzőterem környékén beszélgető férfiak, ha meglátják Alexandrát. Amikor a lány megjelent, elhallgattak, csendben nézték tökéletes, nyúlánk alakját. Az útépítő munkások is csak ámultan figyelték, de nem tettek megjegyzéseket.

– Hétszáz férfit kérdeztek meg a közvéleménykutatók, kit tartanak a legvonzóbb magyar nőnek, és te végeztél a negyedik helyen. Észrevetted, hogy így csodálnak a férfiak?

– Ezt nem gondoltam volna, talán azért, mert picit távolságtartó ember vagyok, és a férfiak – bár nagyon kedvesek velem – sosem tolakodóak. Leveleket, telefonhívásokat sem kapok tőlük, sosem kellemetlenkednek. Jó érzés, hogy emlékeznek rám, hiszen kiemelkedő sporteredményt 1996-ban értem el, amikor világbajnok lettem, majd 1999-ben lettem újra magyar- és Európa-bajnok. Azóta kevesebbet szerepelek a nyilvánosság előtt. Persze, az utcán még ma is sokszor összesúgnak mögöttem – férfiak és nők egyaránt. Egyből azt nézik, mennyit változtam, be kell-e húznom a hasam, vagy hogy megnőtt-e a popsim… Ez picit nyomasztó érzés.

– Másoknak akarsz megfelelni?

– Inkább önmagamnak. Igényes vagyok, de nem nézek ki mindig úgy, mintha skatulyából húztak volna ki. Sportolok, néha izzadt, csapzott a hajam, nem vágom puccba magam mindennap.

– Volt olyan, hogy tényleg be kellett húznod a hasad, vagy hogy kigömbölyödtél a versenyformádhoz képest?

– Eddig még nem, hiszen napi két órát ma is edzem. Azonban gondolj bele, a versenyek miatt én már túl vagyok életem legjobb formáján! Ezt nem jó megélni. Persze, bolond lennék, ha ezzel foglalkoznék, hiszen nem lehet az ember mindig versenyformában.







Sába és kölyke, Arnold is a családhoz tartozik
– Mióta sportolsz?


– Hatéves koromtól napi négy órát edzettem. Szülői befolyásra kezdtem el a ritmikus sportgimnasztikát, azért vittek el, mert nagy volt a pocakom, és erősödnie kellett a hasfalamnak, másrészt izgága voltam. Megszerettem ezt a sportágat, a fegyelmezettségemet is ennek köszönhetem. Hétéves lehettem, amikor egy edzésen lazítás közben sírtam a fájdalomtól. A mamám ott volt velem, de nem bírta tovább nézni a kínlódást, odajött, megfogta a kezem, hogy elvisz innen. Könnyes szemmel ránéztem, és azt mondtam: „Anyu, ezen túl kell esni!”. Tizennégy évesen rájöttem, alkati okok miatt nem lehetek világbajnok. Túl izmos típus voltam, és nem elég laza. Úgy döntöttem, akkor is tovább csinálom, ha nem lehetek a világ legjobbja, hiszen annyira imádom!

– Mégis világbajnokságot nyertél.

– Igen, fitnessben. Tizennyolc éves voltam, amikor váltottam, mert tetszett, közel állt a sportgimnasztikához, és szerencsére jól választottam, hiszen magyar-, Európa- és világbajnok lettem.

– Miért hagytad abba?

– Amit lehetett, elértem, és amikor megnyitottam az edzőtermemet, már nem tudtam teljes erővel a fitnessre koncentrálni. Úgy éreztem, az edzőteremé a jövő, meg a továbbtanulásé. Ma már három termem van, zsírégető és alakformáló órákat tartok nőknek. Egyébként a nők sokkal keményebbek, mint a férfiak. Néha betéved egy-egy férfi az óráimra, és nem bírja végigcsinálni. A háromnegyedénél szokták feladni… Gyerekeket, nyugdíjasokat is tanítok. Nem is gondoltam, hogy ennyit ad nekem, hogy idős emberekkel foglalkozhatom. Jó látni, ahogy fejlődnek, frissebbek, jobb a kondíciójuk.

Az igazihoz mentem feleségül! – II. rész

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top