Aktuális

Azok a szép, áramtalan napok…

Olyan kellemesen indult a reggel… Nem perzselt, csak szeretnivalóan simogatott a napfény, amikor kigörgettem a kukát a ház elé. Ez a szabadságom utolsó napja: ki fogok ülni a teraszra, hogy csodáljam a kertet!




A muskátlik tompa pirosát, a trombitavirágok rozsdaszínét meg a rigócsaládot (úgy ideszoktak, hogy már nem is félnek tőlünk) – gondoltam jókedvűen, de a következő percben durván felvisított a telefon.

Bevágtattam a házba, és tíz perc múlva már nyoma sem volt az elandalodásnak: a riportalanyom telefonhívása az összes teendőmet eszembe juttatta. Hajaj! Szélsebesen megpakoltam a mosógépet – a kölykök megint a szennyesláda mellé dobálták a cuccaikat –, forró vizet engedtem a lábosokra – a fenébe, mennyi a mosatlan! –, előszedtem a porszívót, bekapcsoltam Rezsőt (mármint a számítógépemet), megnéztem az e-mailjeimet – kettőre válaszoltam, közben tudtam, hogy még háromra felelni kellene –, kinyomtattam egy cikkemet, bekészítettem a faxgépbe, hogy elküldjem a nyilatkozónak… Bekapcsoltam a tévét, vasalni kezdtem a fehér blúzomat, ám amikor úgy istenigazából a feje tetejére állítottam a házat, megint rám ordított a telefon.

Vasaló le, pillantás a faxra, zúg a mosógép, egy fideszes meg egy emeszpés épp most ugrik egymás torkának a képernyőn, halló, ki vagy…? – Elküldöm neked faxon a… – hallom a kolléganőm hangját, de nem tudom meg, mit küld(ene). Mert a vonal megszakad, szegény Rezső felvisít, majd elsötétedik a képernyője, elnémul a mosógép, megszűnik a politikusok bokszmeccse a tévében, én egy ideig hallózok, majd „híresen fejlett” műszaki érzékem megsúgja: most, itten áramszünet esete forog fenn …

Sorra veszem, mit nem tudok elintézni: 1. Nem tudom befejezni a cikkemet, Münz Andris mérges lesz. 2. Nem tudom fogadni a szerkesztőségből érkező faxot. 3. Nem kapja meg a riportalanyom –ellenőrzésre – a nyilatkozatát. 4. Nem tudok felelni a sürgős e-mailjeimre. 5. Nem tudom kiteregetni a mosógépbe rekedt ruhákat. 6. Nem tudom vasalatlanul felvenni a kedvenc blúzomat. 7. Nem tudok porszívózni. 8. Nem tudom felszámolni a mosatlan edényhegyet, mert a csapból csak néhány percig folyik meleg víz.

Már majd’ megszakad a szívem szerencsétlen magamért, amikor csörren a mobilom. – Kapcsold be tévét, nézd, mi történik New Yorkban! – hadarja a barátnőm, mire előveszem a legpocsékabb modoromat. – Nincs áram! Itt ülök tehetetlenül, teszek én a gazdag amerikaiakra, amikor… – Nem hallottál tegnap óta semmit? Azonnal kapcsold be a kisrádiódat! Egész New York megbénult, százezrek rekedtek a liftekbe! – mondja, közben (tán) nem is gondolja, hogyan hatnak rám a szavai. – Atyaúristen, megint egy terrortámadás, mi lesz ezzel a tébolyult világgal? – villan át az agyamon, és a következő percben pontosan úgy szorul össze a gyomrom, mint amikor a Broadway egyik szállodájának harminckilencedik emeletén laktam (hivatalos út volt, magamtól nem „mennék” ilyen magasra), és gyűlöltem a liftezést. Most elképzelem, milyen lehet egy éjsötét dobozban ácsorogni, és várni, hogy történjen valami. Órákig… Vagy az ötvenedik-hatvanadik emeletről lebotorkálni… Elképzelem, milyen lehet az a rémes-gyönyörű, csupafény város – a Broadway-n éjjel kettőkor is nappali fényt árasztanak a mindent beborító fényreklámok – sötétben… A metró? Hányan és mennyi időre lettek a föld alatti sötétség rabjai? Cikáznak a gondolataim, észre sem veszem, hogy közben véget ért a rövidke áramszünet, hogy újból zúg a mosógép, villog Rezső képernyője, és mondja a magáét a televízió. Kivételesen nem haragszom rá, hiszen megtudom, hogy nincs szó terrortámadásról, csak túlterhelés vagy mifene… Persze, a tömött sorokban hazafelé gyalogló, iszonyatos tömeg látványa nem éppen üdítő!

Majd’ mindent elintézek a tervezett teendőkből, mégis rossz a kedvem. – Milyen nyavalyás, milyen törékeny ez a pökhendi, emberépítette világ! Még a mi jelentéktelen zuglói házunk is megbénul egy kis áramszünettől. Hát még egy hatalmas város! Csak egy aprócska hiba kell, vagy egy ártani akaró őrült, és összeomlik ez a számítógépes, felhőkarcolós, autóbűzös civilizáció! – mondom este a férjemnek.

– Hozzál egy kis borocskát a teraszra, meg két szál gyertyát, és mesélek – vezényel őurasága. – Tán a hetvenes évek elején született egy jó kis szám, valahogy így szólt a refrénje: When the lights all went out in Massachusetts… – dúdolja csöndesen a gyertyafényes szürkületben.

– De könyörgök, mit akarsz mondani? Hogy korábban is összeomlott az áramszolgáltatás? Hogy már a hetvenes években a fejünkre nőtt a magunk alkotta világ? – Ugyan – mosolyog rám szomorkásan. – Az jutott eszembe, amiről az amerikai rádió beszélt (humorizált) heteken át akkoriban: Massachusetts-ben, a tartós áramkimaradás után kilenc hónappal, húszszor annyi gyerek született, mint egyébként… Ez is valami, nem?

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése