 |
Bevágtattam a házba, és tíz perc múlva már nyoma sem volt az elandalodásnak: a riportalanyom telefonhívása az összes teendőmet eszembe juttatta. Hajaj! Szélsebesen megpakoltam a mosógépet a kölykök megint a szennyesláda mellé dobálták a cuccaikat , forró vizet engedtem a lábosokra a fenébe, mennyi a mosatlan! , előszedtem a porszívót, bekapcsoltam Rezsőt (mármint a számítógépemet), megnéztem az e-mailjeimet kettőre válaszoltam, közben tudtam, hogy még háromra felelni kellene , kinyomtattam egy cikkemet, bekészítettem a faxgépbe, hogy elküldjem a nyilatkozónak Bekapcsoltam a tévét, vasalni kezdtem a fehér blúzomat, ám amikor úgy istenigazából a feje tetejére állítottam a házat, megint rám ordított a telefon.
Vasaló le, pillantás a faxra, zúg a mosógép, egy fideszes meg egy emeszpés épp most ugrik egymás torkának a képernyőn, halló, ki vagy ? Elküldöm neked faxon a hallom a kolléganőm hangját, de nem tudom meg, mit küld(ene). Mert a vonal megszakad, szegény Rezső felvisít, majd elsötétedik a képernyője, elnémul a mosógép, megszűnik a politikusok bokszmeccse a tévében, én egy ideig hallózok, majd híresen fejlett műszaki érzékem megsúgja: most, itten áramszünet esete forog fenn
Sorra veszem, mit nem tudok elintézni: 1. Nem tudom befejezni a cikkemet, Münz Andris mérges lesz. 2. Nem tudom fogadni a szerkesztőségből érkező faxot. 3. Nem kapja meg a riportalanyom ellenőrzésre a nyilatkozatát. 4. Nem tudok felelni a sürgős e-mailjeimre. 5. Nem tudom kiteregetni a mosógépbe rekedt ruhákat. 6. Nem tudom vasalatlanul felvenni a kedvenc blúzomat. 7. Nem tudok porszívózni. 8. Nem tudom felszámolni a mosatlan edényhegyet, mert a csapból csak néhány percig folyik meleg víz.
Már majd megszakad a szívem szerencsétlen magamért, amikor csörren a mobilom. Kapcsold be tévét, nézd, mi történik New Yorkban! hadarja a barátnőm, mire előveszem a legpocsékabb modoromat. Nincs áram! Itt ülök tehetetlenül, teszek én a gazdag amerikaiakra, amikor Nem hallottál tegnap óta semmit? Azonnal kapcsold be a kisrádiódat! Egész New York megbénult, százezrek rekedtek a liftekbe! mondja, közben (tán) nem is gondolja, hogyan hatnak rám a szavai. Atyaúristen, megint egy terrortámadás, mi lesz ezzel a tébolyult világgal? villan át az agyamon, és a következő percben pontosan úgy szorul össze a gyomrom, mint amikor a Broadway egyik szállodájának harminckilencedik emeletén laktam (hivatalos út volt, magamtól nem mennék ilyen magasra), és gyűlöltem a liftezést. Most elképzelem, milyen lehet egy éjsötét dobozban ácsorogni, és várni, hogy történjen valami. Órákig Vagy az ötvenedik-hatvanadik emeletről lebotorkálni Elképzelem, milyen lehet az a rémes-gyönyörű, csupafény város a Broadway-n éjjel kettőkor is nappali fényt árasztanak a mindent beborító fényreklámok sötétben A metró? Hányan és mennyi időre lettek a föld alatti sötétség rabjai? Cikáznak a gondolataim, észre sem veszem, hogy közben véget ért a rövidke áramszünet, hogy újból zúg a mosógép, villog Rezső képernyője, és mondja a magáét a televízió. Kivételesen nem haragszom rá, hiszen megtudom, hogy nincs szó terrortámadásról, csak túlterhelés vagy mifene Persze, a tömött sorokban hazafelé gyalogló, iszonyatos tömeg látványa nem éppen üdítő!
Majd mindent elintézek a tervezett teendőkből, mégis rossz a kedvem. Milyen nyavalyás, milyen törékeny ez a pökhendi, emberépítette világ! Még a mi jelentéktelen zuglói házunk is megbénul egy kis áramszünettől. Hát még egy hatalmas város! Csak egy aprócska hiba kell, vagy egy ártani akaró őrült, és összeomlik ez a számítógépes, felhőkarcolós, autóbűzös civilizáció! mondom este a férjemnek.
Hozzál egy kis borocskát a teraszra, meg két szál gyertyát, és mesélek vezényel őurasága. Tán a hetvenes évek elején született egy jó kis szám, valahogy így szólt a refrénje: When the lights all went out in Massachusetts dúdolja csöndesen a gyertyafényes szürkületben.
De könyörgök, mit akarsz mondani? Hogy korábban is összeomlott az áramszolgáltatás? Hogy már a hetvenes években a fejünkre nőtt a magunk alkotta világ? Ugyan mosolyog rám szomorkásan. Az jutott eszembe, amiről az amerikai rádió beszélt (humorizált) heteken át akkoriban: Massachusetts-ben, a tartós áramkimaradás után kilenc hónappal, húszszor annyi gyerek született, mint egyébként Ez is valami, nem?
