Facér férfiak, szingli lányok – II. rész

Lázár István

„Apu társra vár”

Lázár Noémi az édesapjának szeretett volna segíteni a párkeresésében, ezért keresett meg minket. A „végeredményt” már önök is láthatták, hiszen néhány héttel ezelőtt találkozhattak lapunkban Noémi édesapjával, Istvánnal.

– Eleinte nem hittem, hogy apu belevág a dologba – meséli Noémi. – Engem is meglepett a bátorságával, amikor elvállalta a fényképes bemutatkozást. Édesanyám elvesztése után apu egyre inkább bezárkózott, remélem, az utolsó pillanatban még sikerült őt felráznom. Sokáig nem tudtam, miként mozdíthatnám ki egy kicsit, aztán megláttam a Nők Lapjában a Vannak még facér férfiak! rovatot. Nagyon megtetszett, örültem a kezdeményezésnek, őszintének és személyesnek tartottam a társkeresésnek ezt a módját. Arra gondoltam, talán édesapám is kipróbálhatná, de akkor erről még nem mertem beszélni neki.
Néhány héttel később elmentem a lap Szingli Szalon-rendezvényére, ott személyesen is megismertem azokat az újságírókat, akik a társkereső rovatot gondozzák, akkor úgy döntöttem, hogy akcióba lépek! Elkezdtem rábeszélni aput, aztán találkozott az újságírónővel, jól elbeszélgettek, onnantól kezdve már sínen volt a dolog. A megjelenés után rengeteg levelet kapott, és még mindig érkeznek újabbak. Szerintem az se baj, ha nem talál magának párt, de legalább újra emberekkel ismerkedik, kicsit felpezsdül az élete, barátokat szerez. Már ezért megérte!


„Hiányzik egy biztos pont az életemből”

Vannak most is új jelentkezők, akik a társkereső rovatunk segítségével szeretnék párra lelni. A huszonhét éves Paulov Ferenc egy éjszakai szórakozóhelyen dolgozik felszolgálóként. Sokan úgy gondolják, egy diszkó vagy egy pub a legmegfelelőbb hely az ismerkedéshez. Ferenc mégsem talál párt magának.

– Olyan helyen dolgozol, ahol könnyebben megy a kapcsolatteremtés.

– Nagyon közvetlen és kedves vagyok, ez részben a munkámhoz tartozik, részben pedig velem született tulajdonság. A lányok ezt nehezen fogadják el, nem igazán bíznak a hűségemben. Az előző kapcsolataimnak is többnyire a féltékenység vetett véget. Sokan már a külsőm alapján linknek, komolytalannak tartanak, hát még, ha megtudják, hogy felszolgáló vagyok egy szórakozóhelyen! Kedves, megértő lányra vágyom, aki elfogad a munkámmal együtt, és megbízik bennem. Kedvelem a határozott, céltudatos, szókimondó, vagány, jó humorú hölgyeket. Hiányzik egy nyugodt, biztos pont az életemből, őt keresem.

– Mire lennél képes egy vonzó lányért?

– Mindenre! Nem ismerek lehetetlent, meglepő ötleteim vannak, és véghez is viszem azt, amit kigondoltam. Csak egy példa: májusban megismertem egy lányt, júniusban elvettem, januárban elváltunk. Mégsem bántam meg, jó volt, és akkor úgy éreztük, hogy ezt kell tennünk.

– Szerinted a facér nők vagy férfiak vannak többen?

– Úgy gondolom, egyformán, az viszont feltűnt, hogy az emberek nemigen találják a párjukat – talán azért, mert a nők felszabadultabbak lettek, a férfiak viszont valamennyire elvesztették az udvarlás előjogát. Félve, előítéletekkel közelednek egymáshoz az emberek. Én mégis hiszek a boldogságban! Ha megtalálnám Őt, akár újra meg is nősülnék…


Idén eljegyzés, jövőre esküvő!

Levélváltás, fényképcsere, találkozás, szenvedélyes szerelem – és eljegyzés. Ez nem egy romantikus film rövid vázlata, hanem maga a valóság. Május hetediki számunkban mutattuk be az akkor még facér Magyar Ferencet. A megjelenést követően a Kelebián élő fiatalember kis híján száz hölgytől kapott levelet. Az elsők között volt Anita bemutatkozása.

– Anitától nagyon rövid és frappáns levél érkezett – meséli Ferenc. – A második után, amelyben fényképet is küldött, felhívtam, és találkozót kértem tőle. Kiderült, hogy nem vagyunk teljesen idegenek, mert a húgom évfolyamtársa volt a főiskolán. Kapóra jött, hogy május végén évfolyam-találkozójuk volt Baján, én is odautaztam, hogy végre személyesen megismerkedjünk.

Aztán megláttam, és… ezt nevezik első látásra született szerelemnek! Sokat beszélgettünk, olyan jól éreztem magam vele, hogy nem akartam elválni tőle, s felajánlottam, hazafuvarozom Érsekcsanádra, az édesanyjához. Ha már ott voltam, bemutatkoztam a családnak. Ettől kezdve rendszeressé váltak a randevúink. Hétvégenként elutaztam hozzá Győrbe, a köztünk lévő kétszáznegyven kilométer távolság meg se kottyant. Alig vártam a péntek délutánt, hogy végre láthassam őt! Lassanként természetessé vált, hogy mindenről, az apró-cseprő kis gondjainkról is beszámolunk egymásnak. Júliusban elutaztunk Horvátországba. Két hetet nyaraltunk együtt, volt időnk összecsiszolódni; olyannyira, hogy hazautazásunk előtt megleptem egy szép gyűrűvel, és megkértem a kezét.

– Kicsit óvatosabb vagyok, mint Feri, ezért eleinte meglepett a gyors tempó – teszi hozzá a menyasszony, Anita. – Nehezen engedem közel magamhoz az embereket, de nem sokáig tudtam ellenállni a Feriből áradó őszinteségnek, nyitottságnak és bizalomnak. Ma már én is ugyanolyan biztosan tudom, hogy vele szeretném leélni az életemet. December 25-én lesz a hivatalos eljegyzésünk, és jövő májusra tervezzük az esküvőt. Nem gondoltam, hogy egy újság társkereső rovatában találom meg az igazit, de egyáltalán nem bánom. Feri mellett kiegyensúlyozott, szerelmes és boldog nő lettem.

Csonka Ágnes

Társkeresés – női szemmel

Egy visszaeső szingli

– Még mindig szingli vagy? – kérdezem a találkozásunkkor. – Már megint! – legyint, de a szeme nevet. Talán olvasóink is emlékeznek a huszonhat éves Csonka Ágira, akit korábban, az egyedülálló fiatal lányokról szóló összeállításunkban mutattunk be. Akkor elmondta, nem adja fel, hogy megtalálja az IGAZIT, igen, így, csupa nagybetűvel. Most tovább bogozzuk a történetét, amelyből kiderül, hogy – szerinte – az egyedülálló férfi ritka, mint a fehér holló…

– A Nők Lapjából tudom, hogy léteznek facér férfiak – kezdi a meghökkentő kijelentéssel. – Jó, kicsit talán túlzok, de tény, hogy eddig nagyon ritkán akadtam össze olyan, számomra szimpatikus fiúval, akinek ne lett volna barátnője, élettársa vagy olyan lány a múltjában, akihez még mindig vonzódott. Hallottam már párszor az „Időt kérek”, „Nem tudok dönteni”, „Rendet kell tennem a lelkemben” frázisokat.

– Nem lehet, hogy alapvetően az ilyen „zűrös” fiúk vonzanak?

– Nem. Vagy mégis? Nem tudom. Elsőre, ismerkedéskor általában azt mondják magukról, hogy egyedülállók – ez nemcsak az én tapasztalatom, hanem számos barátnőmé is. Aztán később kiderül, hogy van más is az életükben. Meglehet, sok nőnek izgalmas, hogy meg kell küzdeniük valakivel egy férfiért, de én már szeretnék találni egy vonzó, valóban egyedülálló fiút. A keresgélés időszakában vagyok, nem akarok megalkudni. Lehet, hogy az újságban megjelent fénykép alapján is bele lehet szeretni valakibe, de ez nekem nem megy. Én inkább abban hiszek, hogy valahol majd belebotlom az igazi társamba. Egyébként nem kell sajnálni engem, mert bár „visszaeső szingli” lettem, így is jól telnek a napjaim. Dolgozom, koncertekre, barátnőimmel különböző programokra járok. Közben, nem tagadom, nyitva tartom a szemem, hátha szembe jön velem az IGAZI. Aki ráadásul facér is…

Gaál Noémi

„Szomorkodom, ha »zátonyra futok«”

Gaál Noémi, a tv2 csinos időjósa egy éve él egyedül. Tapasztalatai szerint igenis vannak facér férfiak. Igaz, hogy egy részük a csalódások miatt bátortalan, így nehezen tesz lépéseket a női nem felé. A „maradékra” pedig azért nem lehet nagyon számítani, mert úgy tűnik, ők még nem gondolkoznak hosszú távú kapcsolatokban. Noémi mégis optimista.

– Harminchárom évesen elég érettnek hiszem magam ahhoz, hogy pontosan tudjam, milyen férfival szeretném leélni az életem. Ha megismerkedem valakivel, két hét elegendő ahhoz, hogy megítéljem, van-e jövője a kapcsolatunknak. Ennyi idő alatt egy férfi elengedi magát, megmutatja a valódi énjét, már nem játszik szerepet az udvarlás miatt. Ha nem elég vonzó számomra az, ami a „rétegek” alól előkerül, továbblépek. Ez könyörtelenül hangzik, pedig nekem is nagyon nehéz. „Zátonyra futásnak” hívom az ilyen időszakot, amikor kiderül valakiről, hogy ő sem az igazi. Az esélyt megadom azoknak, akik arra érdemesek, de ne higgye senki, hogy engem folyamatosan bombáznak komoly, értelmes férfiak, és alig tudok választani közülük! Legszívesebben úgy ismerkedem, ha bemutatnak az illetőnek, de a társkeresés egyik fajtájától sem zárkózom el. A hirdetéseket is mindig elolvasom, bár sosem mernék válaszolni rájuk, az a néhány sor nekem nagyon kevés a döntéshez. Általában optimista vagyok a párkereséssel kapcsolatban, de egy-egy „zátonyra futás” után én is napokig tudok szomorkodni… Egyelőre az értelmi, és nem az érzelmi oldalról nézem a kapcsolataimat – mint sok hasonló cipőben járó szingli nő. De nagyon várom azt a szerelmet, azt az elsöprő érzést, amelynek hatására minden észérvem semmivé foszlik majd!


Társas magány

Várnai Dóra

– Mielőtt az egyedülálló embereket túlzott önzéssel, érzelmekre való képtelenséggel, lelki ürességgel gyanúsítanánk, fontos belátnunk, hogy a társtalan férfiaknak csak elenyésző része választja „önként és dalolva” a magányos életformát – mondja Várnai Dóra, pszichológus. – Többségük átmeneti időszaknak tartja ezt az állapotot. Nem szeretnek egyedül lenni, de egyre kevesebb „kényszerítő” tényező hajtja őket a párkapcsolat felé. A nők tudnak tankolni, a férfiak tudnak főzni – a praktikus dolgok miatt nem kell egymásra támaszkodniuk, a hagyományos nemi szerephez képest jelentősen megváltoztak lehetőségeink. Társas készségeink sokat változtak: már nem gyűlik össze minden este az egész család, hogy a vacsoránál megbeszéljék, kivel mi történt, nem tanuljuk meg az együtt töltött időt élvezni. Emellett óriási kommunikációs igény (internet, mobil stb.) tapasztalható világszerte, ami sokszor csak a társas lét illúzióját adja. Kevés energiát fektetünk a kapcsolatainkba: ha valami nem megy elsőre, inkább továbblépünk. Nem szánunk időt arra, hogy megéljük egy szerelem vagy egy barátság mélységeit és magasságait. Megpróbálunk takarékoskodni a hiteles érzésekkel, megelégszünk a felszín megismerésével – és ha az nem felel meg a saját, illetve a média által sugallt elvárásoknak, nem adunk még egy esélyt. Mindkét nem hajlamos a külsőségek alapján ítélni: a férfiak többsége a párválasztásnál a nő szépségét tartja elsődlegesnek, a nők a jó állást, egzisztenciát, menő autót. Azt gondoljuk, ha ez adott, akkor minden tökéletes – persze, kérdés, hogy meddig.






Híres facérok toplistája

Az amerikai People magazin internetes honlapja két éve megszavaztatta női olvasóit, hogy kit tartanak a legvonzóbbnak a nőtlen hírességek közül. Akkor Nick Carter, a Backstreet Boys popcsapat huszonegy éves szőke sztárja lett a befutó, mögötte egy harminchárom éves autóversenyző, Steve Park végzett. A nyertesek jóval maguk mögé utasították az akkor még facér Ben Afflecket és George Clooney-t is – bár utóbbi egy 2003-as felmérés szerint az élmezőnyben található, annak ellenére, hogy már többször nyilatkozta: annyira élvezi az agglegényéletet, hogy esze ágában sincs megnősülni.