 |
| Lovas Katalin |
A kanári-borostyán jól fejlődik tápanyagban gazdag komposztföldben. Évente egyszer, tavasz és nyár között ültessük át. Ha nincs érett komposztföld, keverjünk az általános virágföldhöz lassan lebomló műtrágyát, valamint lazítónak kevés homokot és tőzeget.
Ha rácsra vagy karóra futtatjuk, hajtásait rendszeresen kötözzük fel. Jól tűri a metszést, ami által tömöttebb lesz a növény. Földjét ne hagyjuk kiszáradni, mert akkor a levelek megsárgulnak, végül lehullanak.
A lakás bármely részén nevelhetjük, ahol valamennyi fény éri. Nyáron kitehető a kertbe, laza lombú fa alá. A cserepet pereméig besüllyesztjük a földbe. Így elkerülhető, hogy a szél felborítsa, és a gyökerek is több nedvességhez jutnak. Ha néhány oldalhajtást lefektetünk a földre és kavicsot vagy követ teszünk rá nehezékként, nyár végére legyökeresedik. Most ősszel, amikor a növényt bevisszük a lakásba, válasszuk le a gyökeres hajtásokat és hármasával, négyesével ültessük őket külön cserépbe.
A fiatal hajtások közvetlenül szaporító-ládába tűzdelve is meggyökeresednek. Keverjünk össze 50 százalék homokot és 50 százalék kertiföldet, öntözzük be, majd vágjunk 10-15 cm hosszú borostyán-hajtásokat. Távolítsuk el az alsó leveleket és mintegy 3 cm mélyen tűzzük be egyenként a földbe. Tegyük a ládát félárnyékos helyre, a földjét pedig tartsuk nyirkosan. Amint a hajtások meggyökeresedtek és fejlődésnek indultak, átkerülhetnek komposzttal dúsított földbe.
A kanári-borostyán vízigénye a tartási hőmérséklettől függ. Meleg szobában, ahol napsütés is éri, gyakrabban kell öntözni. Télen mérsékeljük az öntözővíz mennyiségét. Száraz szobalevegőben nevelve gyakran permetezzük vízzel a leveleket, sőt, alkalmanként töröljük át őket nedves szivaccsal. Így nem csak a portól, hanem az esetleg rátelepedett kártevőktől is megszabadíthatjuk a növényt.
