Kis túlzással szólva: nem a pszichológus segít az emberen, hanem az ember segít magán a pszichológus segítségével Ez esetben a pszichológus a terapeuta afféle vetítővászon, akire (amelyikre) kivetíthetjük belső állapotainkat, s ő felmutatja ezeket nekünk némi távolságból, felismerhetővé, megismerhetővé teszi számunkra. Ha szorongó aggodalmaitól tartósan nem tud megszabadulni, én is javasolnám, hogy vegye igénybe családsegítőben vagy nevelési tanácsadóban, pszichológiai szakrendelésen a szakember segítségét.
Két apróság: nem hiszem, hogy egy fiúnál nagyobb terhet jelentene a szorongás, mint egy lánygyerek számára (gondoljon a maga gyerekkori emlékeire!); s a másik: szinte természetesnek kell tekintenünk sajnos , hogy manapság (még?) az iskolába lépéssel nő a gyerekek úgyszólván minden gyerek! szorongása.
Mégis el szeretném mondani egy most megjelent könyv nyomán azt a tanácsot, hogy a szülők ne kutassanak kórképek után a gyerekükkel való együtt élésben. Igen, igaza van a férjének, hogy aggódó figyelmével akár rá is hozhatja a gyerekre a szorongást. Vagy legalábbis: időnként fel-felbukkanó szorongását ami egyébként minden gyereknél természetes saját szorongásával felerősítheti.
A könyv, amelyre az imént utaltam, Henning Köhler német gyógypedagógus most magyarul is megjelent könyvecskéje (melyet a Szépnap Könyvkiadó adott ki Szegeden). A könyv eredeti címe: Nehéz gyerekek nincsenek. Németországban eddig öt kiadást ért meg. Magyarra: Rossz gyerekek pedig nincsenek címmel fordították. Vitatkozhatunk a címekkel. Mondhatjuk szülők, pedagógusok és más szakemberek egyaránt , hogy nehéz gyerekek pedig vannak, (a rossz gyerekekről nem is beszélve bár az eleve rossz gyerekek létezésében én magam sem hiszek). A könyv néhány állítása mégis rabul ejt, és nehezen tudjuk kivonni magunkat meggyőző hatása alól.
Az egyik ilyen számomra fontos fogalom a könyvben egy Michelangelótól származó kitétel: Imagine del cuore a szívben élő kép. A szerző ebből a szívben élő képből kiindulva közelít a gyerekkor (és az élet) rejtélyéhez. Mi, emberek a lelkünk mélyén képek, tervek vagyunk a magunk számára mondja Köhler és az életet, az eredetileg bennünk élő kép megvalósulásaként kell felfognunk A gyerek tehát nem belső vezető nélküli üres lény, aki rászorul a felnőtt irányítására ha így nézünk rá, hibázunk, és ez a hiba visszaüt. De nem is az a feladatunk, hogy a gyerekben élő veszélyek, kórképek után kutassunk. Köhler a jövő nyomai utáni kutatást tartja fontosnak a gyerek és fejlődése szempontjából, annak felderítését, hogy itt és most vajon mi akarhat megvalósulni. Mai erőszakos világunkban, amikor folyton tudni véljük, hogy milyenné, és mivé kellene lennie a gyereknek, minden gyermeket meg kell menteni idézi a szerző Rudolf Steinert. Mitől? Erről szól a könyv De foglaljuk így össze: a gyermek lényétől idegen hatásoktól, melyek individualitását a maga különösségében nem akarják elfogadni. Megtudjuk, hogy a gyerekre, a létére, mélyen belül kimondott igen gyöngédséget közvetít; a szülői gyógyító erő a gyermek értékes tulajdonságainak felismerésében rejlik. A magát túlbecsülő nevelő, és szándékolt nevelése félrevezető lehet, és az értékbecslő pillantás megfélemlíti a gyereket
Azt gondolom, hogy az efféle felismerések segíthetnek bennünket abban, hogy előfeltevéseinktől megszabaduljunk, és ezzel aggodalmainktól is, miközben inkább arra figyelünk, hogy mi is akar életre kelni, megnyilvánulni ebben a gyerekben, ebből a gyerekből.
