A sok kérdésre, előbb egy rövid válasz: Toncsi 5 éves!
Ebből és körülményeiből sok minden következik.
Ha egy kisfiú apja távol van bár gyakorta jön, de mindig újra elmegy , és hároméves kora után az eddig vele élő édesanyja is elmegy dolgozni, akkor teljesen természetesnek kell tekintenünk, hogy a gyerekben olyan féltudatos képzetek áramolhatnak és kelthetnek szorongást, minthogy például: mi lesz, ha mindenki elmegy, mi lesz, ha őt végleg itt hagyják, elhagyják
Vegyük ehhez hozzá, hogy ötéves kor körül ebben az első erotikus korszakban, amikor némelyik kisfiú meg is mondja, hogy Ő anyukáját veszi majd feleségül, ha nagy lesz és a lányok fordítva, de persze, vannak, akiknél mindez nem válik tudatossá, kimondhatóvá , szóval ötéves kor körül felerősödik az anyához való kissé bűntudatos ragaszkodás és az apa iránti féltékenység (amelyik, különösen, ha az apa távol van, szintén szorongást kelthet; például: azért lesz baja, mert én kívánom).
Összefügghet mindezzel az éjszakai bepisilés is, amely gyakran a bizonytalannak átélt, képlékeny családi helyzetre ki hol van?, miért?, mikor? adott reakció. És valamiféle elengedettség, vigasztalás a nappali szorongás után
Ezt az éjszakai bepisilést egyébként, mintegy 5 éves korig még elfogadhatónak, normálisnak tekintjük, és még vissza-visszatérhet időnként az érzékeny gyerekeknél, anélkül, hogy valódi, gyógyítandó tünetről volna szó.
Igen, a tévénézés, a számítógépezés, bizony, limitálandó volna határok közé kellene szorítani , azt kellene kérni, hogy egyik se lépje át a napi tizenöt-húsz percet, a gyerek csak kiválasztott, netán közösen kiválasztott műsorokat nézzen, valamelyik felnőttel együtt. A számítógépen pötyögjön, rajzoljon, írjon, de ne játsszon számítógépes játékokat! Ugyanakkor megértem, hogy az embernek nincs mindig ereje, ideje, a behatárolásra.
Ami pedig a rendes játékot illeti: ez eredetileg társas tevékenység; csak a társakkal sokat játszó és magát teljes, elengedett, oldott biztonságban érző gyerek kezd négy és fél, ötéves kora után egyedül is játszani (sokféle kivétel lehetséges). A nagy erővel jelentkező győzni akarás az egészség jele, és teljesen természetes. A társasjáték szabályait a gyerekek kilenc-tizenegy éves koruktól és ez után kezdik betartani, addig a szabad játék jegyében csakis a győzelemre törnek.
Ezért ezt megelőző életkorokban tulajdonképpen nem kellene társasjátékokat, nyerő-játékokat játszani, de ha igen, el kell viselni azt, hogy a gyerek ezeket is szabadon, a szabályok betartása nélkül játssza.
Mindez csak arra int újra: ne felejtsük el, hogy Toncsi 5 éves!