Késõn szültem, tovább maradok fiatal

Földesi Irén

A nőgyógyász szakma régebben még a harmincöt év feletti, első gyermeket váró kismamákat nevezte “idős először szülőknek” – ezt a korhatárt manapság rugalmasabban kezelik, nem tekintik a harmincöt évet mérföldkőnek. Persze, a nőgyógyászok szerint ma is a húsz-harminc közötti évek a legalkalmasabbak a gyerekszülésre, ekkor van csúcsformában a szervezet, “tombolnak” a hormonok, erősek, terhelhetőek vagyunk. Ám éppen ez a terhelhetőség ad lehetőséget arra, hogy minél többet tanuljunk, s megalapozzuk a szakmai sikereket, valamint az anyagi alapokat is megteremtsük a későbbi családalapításhoz. Másrészt, a huszonévesek bizonyos része élvezi a hosszúra nyúlt “gyerekstátuszt”, azt, hogy nem muszáj kiröppenniük érettségi után a szülői házból, s nem kell azonnal felelősségteljes “felnőttéletet” élni, hanem valamelyest meghosszabbítható a “gyerekkor”. Ráadásul sokan csak a harmincas éveik környékén találják meg azt a férfit, akivel közös életet, gyermeket vállalnának. És akkor még nem említettük azokat, akik – bár korán alapítottak családot – a második-harmadik-negyedik gyereküknek harmincöt-negyven éves korukban adnak életet.

“Még éretlennek érzem magam”

– Van egy öt- és egy tizenöt éves tervem! – nevet a huszonöt éves Anka Kata, amikor arról kérdezem, mikor szeretne családot alapítani. – Ám ezt bárki, bármi keresztülhúzhatja. A következő öt évet a munkának szentelem. A tizenöt éves tervben már a gyerekeké és a családé a főszerep. Most másoddiplomásként magyar és kommunikáció szakra járok. A barátnőmmel létrehoztunk egy alapítványt, gyerekeket viszünk majd múzeumokba, nyári táborokba. Ez is mutatja, hogy az egész életemet a gyerekekre tettem fel, de egyelőre korai lenne szülnöm. Nincsenek meg hozzá a körülményeim, és az igazit sem találtam meg. Egyébként azt látom, hogy nem csak a nők vállalnak későn gyereket, a férfiak sem akarnak családapák lenni huszonévesen.

Anka Kata

– A családod elfogadta, hogy előbb karriert építesz, és csak harmincegynéhány évesen szülsz majd?

– Tudják, hogy mindenképpen szeretnék gyereket, ezért nem nyugtalankodnak. A baráti körömnek is így természetes, csak egy olyan barátnőm van, aki nem a harmincas éveire tervezi a gyerekvállalást. Több élettapasztalattal, érettebben talán jobb anyák leszünk. Bár csak harminc fölött szeretnék szülni, két-három gyerekre vágyom. Úgy tervezem, hogy negyven fölött, többgyermekes anyaként ismét dolgozni kezdek, de akkor már a családé lesz az elsőbbség!


Már nem kell hajtani az egzisztenciáért

– Édesanyám elmúlt harminc, édesapám pedig közel járt a hatvanhoz, amikor születtem. Ez őket is megfiatalította: apukám például hetvennyolc éves koráig aktívan dolgozott – kezdi Földesi Irén, egy humánerőforrás-tanácsadó cég ügyvezetője, aki harmincöt évesen lett – a lassan négyhónapos – Kristóf anyukája. – Huszonöt éves koromban férjhez mentem, de a következő tíz évet a karrieremnek szenteltem. Szerettem volna gyereket, de a sok stressz, ami a munkám során ért, blokkolta ezt a vágyat. Éreztem néha, hogy “ajaj, ketyeg a biológiai órám”, ám tudatosan kezeltem ezt a “pánikot”. Viszont lassan véget ért a házasságom. Ekkor csöppent az életembe – szintén egy válással a háta mögött – egy régi ismerős, egy egyetemi társ, egy új szerelem, aztán minden megváltozott körülöttem! Összeházasodtunk, és megszületett Kristóf! Nekem még új ez az önfeledt állapot: a kiskosztümből farmer lett, és megfiatalodtam. Úgy érzem, lelkileg és egzisztenciálisan felkészültebb vagyok az anyaságra, mint húszévesen lettem volna. Már nem kell hajtani, hogy legyen lakásunk, hogy meg tudjunk élni. Minden erőmmel azon lehetek, hogy maximális törődést, szeretetet, türelmet adjak a gyermekemnek.

Későn szültem, tovább maradok fiatal – II. rész >>