Késõn szültem, tovább maradok fiatal – II. rész

Hámori Judit

“A szülés felújította a szervezetemet”

– Az első házasságom húsz évig tartott, s mivel a férjem nem akarta, nem született gyerekünk – meséli Hámori Judit gazdasági ügyintéző. – Később, a mostani férjemmel szerettünk volna gyereket, de úgy látszott, hogy már kifutottam az időből. Három évig görcsösen vágytam arra, hogy teherbe essek. Sajnos, nem sikerült, így végül beletörődtem. Aztán negyvenöt évesen elmaradt a menzeszem. A nőgyógyászom szerint változókorba jutottam, bár elvégeztetett egy terhességi tesztet. A vizsgálat pozitív eredményt adott, de az orvos nem hitt a leletnek. Az ultrahangvizsgálaton kiderült, hogy három hónapos terhes vagyok. Boldog voltam, de a nőgyógyászom kővé meredt: “Valóban meg akarja tartani?” – hitetlenkedett. Már hogyne akartam volna! Akkoriban kezdtük újra az életünket a férjemmel, nem álltunk valami fényesen anyagilag, de mindketten dolgoztunk – én egy minisztériumi háttérintézménynél –, és tudtuk, hogy képesek leszünk megteremteni a gyereknek a szükséges környezetet.

Elvégezték a genetikai szűrővizsgálatot, szerencsére negatív lett az eredmény. Akkor már az egyik klinika professzorához jártam, aki nem rökönyödött meg a korom miatt. Nem császármetszéssel szültem, hanem természetes úton. A kései szülés “felújította” a szervezetemet, s “kitolta” a menzeszemet ötvenöt éves koromig.

Fiam, Bálint ma már tizenhat éves. Rengeteget foglalkoztam vele pici korától kezdve, nagyon türelmes voltam, hiszen fiatalon már kiszórakoztam magam: utaztam, színházba, moziba, társaságba jártam, és már nem éreztem úgy, hogy bármiből kimaradnék a gyerek miatt. Azt tapasztalom, hogy a gyerek megfiatalít: kénytelen vagy felvenni vele a tempót! Attól picit tartottam, hogy valamikor, valaki megkérdezi, hogy a nagymamája vagyok-e – de eddig nem történt ilyen. Bálint sem “kérte számon”, hogy miért ilyen későn vállaltam őt. Sosem szégyellt, és természetesnek tartja, hogy legalább annyira pörgős, temperamentumos vagyok, mint a fiatal anyukák.

Csepregi Juli

“Évekig a leendő gyerekemért dolgoztam”

– Harmincöt éves voltam, amikor eldöntöttük a férjemmel, hogy most már jöhet a gyerek. Miért akkor? Mert éppen nem volt adósságunk! – mosolyog Csepregi Juli. A fodrásznő a párjával kölcsönök segítségével vásárolt egy pici garzont, s annak részleteit fizették évekig, majd Juli a fodrászatban is tulajdonrészt vett részletre. – Nem éreztem, hogy kifutok az időből, mindig nagyon fiatalos voltam. Ugyan vágytunk már babára, de nem volt mindegy, anyagilag hogyan állunk, megengedhetjük-e magunknak, hogy hónapokra kiessek a munkából. Évek óta azért dolgoztam napi tíz órát, hogy normális körülményeket – és talán egy saját szobát – teremtsek a leendő gyerekemnek. A döntés után szinte azonnal teherbe estem. Kisfiam, Farkas születése után hét hónappal már visszamentem dolgozni, és azóta is – ma már két és fél éves – napi négy órát dolgozom. Kicsit nehéz összeegyeztetni az anyaságot, a háztartásvezetést és a munkát, mert sajnos, nincsenek nagyszülők, így nagyon be kell osztanunk a férjemmel az időnket.

Hogy lesz-e a fiamnak kistestvére? Nem tudom. Két évig laktunk hármasban a pici lakásban, de végre sikerült egy kétszobás lakást vennünk. Csak hát most újra tele vagyunk adóssággal, és nem biztos, hogy tudnánk vállalni még egy gyereket – bár nagyon szeretnénk.

Szeretet és tradíció

Jámbor Klára

– Sosem volt kérdés számomra, hogy annyi gyermeknek adok életet, ahánynak csak tudok – mondja Jámbor Klára, aki negyvenegy évesen hozta világra harmadik csemetéjét. – Előző házasságomból már volt két kamasz lányom, a férjemnek is volt egy nagylánya, de közös gyermeket is szerettünk volna. Nem féltem a terhességtől, nem gondoltam, hogy a korom miatt baj lehet, és szerencsére teljesen egészségesen jött világra a fiam! Most sokkal jobb anya vagyok, mint fiatal koromban. Régen állandóan konfliktusba keveredtem önmagammal, lehetetlennek tűnt összeegyeztetni az anyaszerepet egy dolgozó nő életével. Már nem akarok görcsösen megfelelni a társadalom elvárásainak, az életemben elsők a gyerekek, de ez nem azt jelenti, hogy egész nap otthon ülök. Középiskolásoknak ének-zenét tanítok. Idén kezdtem el járni az ELTE karvezetés szakára. Mindezt próbálom belesűríteni abba az időbe, amennyit hajlandó vagyok a családtól elvonni. Hiszek a hagyományos női szerepekben, a hűségben és a szeretetben: az életem legfőbb szereplői a gyermekeim és a férjem, akibe örökké szerelmes leszek!

Gálik Ildikó

Karrieranyu

Gálik Ildikó majdnem tizenegy évig dolgozott egy multinacionális cég kereskedelmi és marketingigazgatójaként. Annak ellenére, hogy vidéken, Martfűn nőtt fel – ahol a nők többsége már a húszas éveiben családot alapít –, ő, mint városkájának “csodabogara”, csak harminc fölött látta erre elérkezettnek az időt.Ga

– Matematika-angol szakos tanárként végeztem Nyíregyházán, utána Budapestre kerültem – meséli Ildikó. – Hamar kaptam állást egy induló cégnél. Lassan feljebb kerültem a ranglétrán. Sokat dolgoztam, kevés időt hagytam a magánéletemre. Voltak kapcsolataim, de egyik partneremmel sem terveztünk hosszútávra, egyszerűen jó volt együtt lenni, utazni, szórakozni. Aztán beütött a szerelem! Egy tárgyaláson ismerkedtünk meg a kedvesemmel, ugyanabban a pozícióban dolgozott, mint én, és amikor a cégeink összeolvadtak, versenyhelyzetbe kerültünk. Végül mindkettőnk állása megmaradt, egy helyre kerültünk, ezért titkolni kellett a kapcsolatunkat. De valaki közbeszólt! Ő Franciska, aki új értelmet adott az életünknek. A párom és a kislányom által ismertem meg a család és az otthon értékeit. Olyan értékeket, amelyekben addig nem is gondolkodtam, de amelyekért nem kellett feladnom a vágyaimat, önmagamat. Mivel szakmailag elég magas szintre értem, nem éreztem úgy, hogy a gyerek miatt lemaradtam volna valamiről. Kilenc hónapig otthon voltam a babával, munkahelyet váltottam, és részmunkaidőben egy tanácsadó cégnél dolgozom. Szerintem egy gyereknek is jobb, ha az anyja teljes életet él, és ha ehhez a munkára van szüksége, akkor ne üljön otthon frusztráltan! Soha nem voltam tervezgetős, csak éltem az életemet, de utólag örülök, hogy sok mindent megtapasztalhattam, átélhettem, ami után nem kell sóvárognom.

Te dönts, ne a trend!

Várnai Dóra

– Minden nőnek két kérdést kell feltennie önmagának, bármilyen korban vagy élethelyzetben vállal is gyereket – kezdi Várnai Dóra, pszichológus. – A kérdések: milyen értékeket tudok átadni a gyermekemnek, és meg tudok-e felelni önmagamnak az adott szituációban? Az emberek hajlamosak csak arra gondolni, ami nem adatott meg nekik. Ha nincs gyerekük, akkor a hiányától szenvednek. Ha korán szültek, akkor a karrier vagy a szabadság után sóvárognak. Pedig arra kellene megoldást keresniük, hogyan lehetnének elégedettek, hogyan élhetnének értelmes életet. Hallgassanak a belső hangjukra! Ha az azt súgja, hogy ez a partner még nem az igazi, akkor nem kell hozzámenni, csak azért, mert túl vagyunk a harmincon, és eszeveszetten szeretnénk gyereket. Nem szabad hagyni, hogy a társadalom elvárásai elsodorjanak saját döntéseinktől. De ne essünk át a ló másik oldalára sem! Manapság a nagyvárosi élet gazdasági feltételei lehetővé teszik, hogy egy nő egyedül neveljen fel egy gyereket. Sok meggondolatlan „családalapító” arra az elhatározásra jut, ha nem képes rátalálni a társára, akkor legalább legyen egy gyereke. Ez nem megoldás a problémájára, viszont igazságtalanság a gyerekkel szemben. Akkor van értelme világra hozni egy kis lényt, ha a fogantatása két ember közös akaratának eredménye, és nem egy pánikba esett nő kétségbeesett vágya. Az anyaságra érett lehet egy tizennyolc éves lány, de egy harminchat éves asszony is. Ha valaki későn vállal gyereket, akkor a terhesség és az anyaság valóban új értelmet ad mindennapjainak, hiszen más problémákra kell megoldást találnia, más készségeit kell használnia – ha testben nem is, lélekben mindenképp megfiatalodhat általa.

A szervezet 35 fölött is fel tud készülni az anyaságra

– Ma is sokan szülnek “hagyományos” időben, vagyis huszonévesen, de kétségtelen, hogy egyre több nő vállal gyereket harmincöt-negyvenéves kor fölött is – mondja dr. Filep Aladár, az Újpesti Kórház szülész-nőgyógyász főorvosa. – Az első gyermek vállalására a legoptimálisabb a húsz-harminc közötti életkor. Ám a nőket az élet vitte rá erre az “eltolódásra”, nem gondolom, hogy maguk akarták a kései anyaságot.

Szerencsére a szervezet harmincöt-negyven év körül is fel tud készülni a terhességre és a szülésre – azonban a magasabb szülői életkorban vállalt gyermekeknél növekszik az örökletes kromoszóma-rendellenességek kialakulásának rizikója. Ezért ilyen esetben érdemes igénybe venni a genetikai vizsgálatot. Negyven év felett az előző életévekben elszenvedett gyulladások, műtétek, nőgyógyászati problémák esetleges szövődményei miatt nehezebben eshetnek teherbe a nők. Negyven felett gyakrabban végződhet a terhesség császármetszéssel – a magzatot esetlegesen veszélyeztető állapotok megelőzéséért.
Úgy látom, hogy a nőket fizikailag, szellemileg és érzelmileg is fiatalon tartja a későn jött gyerek. Aki fiatalon elhatározza, hogy csak későn fog gyereket vállalni, annak azt tanácsolom, tartsa magát optimális kondícióban mind fizikailag, mind lelkileg, és sportoljon, hogy sokáig megőrizze fiatalságát!

Sárközi Anita

“Nem félek, hogy kifutok az időből”

– Húsz-huszonkét évesen szívesen szültem volna egy kisbabát, akkoriban sürgető vágyat éreztem az anyaságra – meséli Sárközi Anita énekesnő, aki harmincöt körül jár. – De ez nem jött össze, mert akkor nem volt mellettem “apajelölt”. Később pedig megvalósult az álmom: színpadra állhattam, énekesnő lettem, és úgy éreztem, nehéz lenne összeegyeztetni az anyaságot és a hivatást.

Nem gondolkodtam még komolyan arról, hogy gyerekkel vagy gyerek nélkül képzelem-e el hosszú távon az életemet. Sok kisgyerek van a családban, és igazán még nem hiányzik a saját. De azt gondolom, nem késtem le semmiről! Egy nő harmincon túl teljesedik ki igazán, és ha én csak negyvenéves korom körül érzek majd vágyat az anyaság iránt, akkor belevágok! Egyáltalán nem rettegek attól, hogy kifutok az időből. Amikor majd vágyom egy gyerekre – ha megtapasztalom egyáltalán ezt az érzést –, akkor biztosan átállítódom belül, és a kisbaba lesz a legfontosabb az életemben.