 |
Sok nő képes magabiztosan, öntudatosan fellépni férfiszerepekben, azaz, ha a munkájáról, a karrierjéről van szó. De ezt a határozottságát, természetese, nem tudatosan, azonnal elveszti, ha feminin szerepekben kell megnyilvánulnia. Alulértékelni önmagát, nincs megelégedve a szépségével, a nőiességével, és ettől visszahúzódóvá válik a párkapcsolataiban, azonban vezetőként tisztában van a képességeivel, ezért a munkahelyén mer fontos döntéseket hozni mondja Piczkó Katalin.
Az azonban, hogy milyen típusú döntéshozók vagyunk, a temperamentumunktól függ. Az életvezetési és az autóvezetési stílusunk nagyon hasonló! Figyeljük meg, hogyan viselkedünk a volán mögött: mennyire tartjuk be a szabályokat, tudunk-e rugalmasan alkalmazkodni az adott szituációhoz, vagy mereven ragaszkodunk az előre eltervezett útvonalhoz, tétovázunk-e egy-egy meglepő helyzetben vagy gyorsan döntünk, persze, nem biztos, hogy helyesen. Szerintem nincs jó és rossz döntés, mindkettőnek van pozitív és negatív oldala, mindkettőből tanulhatunk.
 |
| Salamonné Nagy Gyöngyi: Januárra várjuk a babát, hazaköltözünk a szüleimhez az albérletből, és spórolunk, hogy idővel vehessünk egy kis házat, valahol Budapest környékén |
Ha megnézzük a gyermekvállalással foglalkozó internetes fórumokat, a hozzászóló nők nagy többségének komoly problémát okoz, hogy mit szól majd a munkáltatójuk, ha szülni szeretnének. Sok helyütt a felvételi beszélgetések során is felmerül a kérdés: “Mikor szeretne gyereket vállalni? És ha a válasz: “a közeljövőben, akkor ez, kimondatlanul, de máris hátránynak számít. A fiatal nők többsége, ha új munkahelyet talál, általában egy-két évig nem tervez családot.
Így vélekedett a huszonhét éves Salamonné Nagy Gyöngyi is. Idén került egy multinacionális cég pénzügyi osztályára, a munkáját érdekesnek találta, a csapatot jó hangulatúnak, és a fizetésével is elégedett volt. Ám alighogy letelt a próbaideje, kiderült: gyermeket vár.
Először úgy gondoltam, hogy nem tarthatom meg a babát, részint a munkahelyem miatt, részint, mert albérletben laktunk meséli. Két éjszakát végigsírtam. Andor, a férjem azt mondta, legyen ez az én döntésem, bár mindketten vágytunk már arra, hogy szülők legyünk. Néhány napig tartott a vívódásom, de szívem mélyén mindvégig tudtam, hogyan fogok határozni. Természetesen a babát választottam! Elmondtam a főnöknőmnek, hogy gyerekem lesz. Féltem a beszélgetéstől, de nagyon kedves volt, úgy éreztem, a helyemben ő is a gyerek mellett döntött volna, ráadásul visszavár szülés után! Ha kétéves lesz a fiam, visszamegyek dolgozni, addig felvesznek helyettem valakit. Tudom, hogy jól döntöttem, visszamenőleg úgy gondolom, nevetséges volt a hezitálás, a tépelődés. Váratlanul ért, hogy teherbe estem, “felkavarta a lelkemet ez a helyzet, de a szívemre hallgattam.
Megkérdeztük, mit javasol a pszichiáter hasonló helyzetekben.
Ha nehezen döntünk egy nagy horderejű kérdésben, próbáljuk meg elképzelni az életünket öt, tíz év múlva: mi történik, ha ezt vagy azt a megoldást választom. Jól fogom-e magamat érezni abban a helyzetben, rendben lesz-e a lelkem? Ha előre megyünk az időben, tisztábban látjuk önmagunkat és ehhez nem kell jóstehetség!
Döntések és nők – II. rész >>
