Lelki gubancok

Az élet úgy hozta, hogy nemrégiben egy hús-vér pszichológus, Csigó Kata is a barátnőm lett. A Nyírő Gyula Kórház II. pszichiátriáján dolgozik, ő volt “Az összeköltözés buktatói” című írásom szakértője. Most együtt indítjuk ezt a rovatot, amelyben kötetlenül beszélgetünk a rovathoz hozzászóló olvasók lelki problémáiról. Persze, tudom, hogy ezeket a gondokat egy jó barátnővel is meg lehet osztani – de ha ez a barátnő pszichológus (és remélem, hamarosan az olvasók is barátnőjüknek érzik majd Katát), az azért biztosabb, mert ő, lélektani ismeretei birtokában, tisztábban képes megvilágítani bizonyos kérdéseket. Nem elfogult külső szemlélő, pártatlan az állásfoglalásban, mégis elfogadó, megértő, és szeretettel vetíti elénk a megoldás lehetőségeit – amelyek közül nekünk, magunknak kell választanunk.

– Te is észrevetted, hogy ha belépünk valahová, rögtön kiszúrunk egy férfit magunknak, míg a többieket szinte észre sem vesszük? Most is, ahogy bejött a kávézóba két férfi, az egyiküket megnéztük, a másikat nem. Mi alapján választunk?

– Mindenkinek van “típusa”, aki vonzza, talán azért, mert emlékezteti valakire, akit kedvelt. Gondoltad volna, hogy már a csecsemőnek is vannak mintái, s lehet tudni, hogy milyen típus vonzó számára? A babák általában azoknak a fényképét nézegetik szívesen, akiknek nagy a szemük, mosolygósak. A kisbabának az a szimpatikus, akinek tágra nyílik a szeme, kitágul a pupillája – ez érzelmeket közvetít számára. Amikor felnőtté válunk, szintén “szemezéssel” ismerkedünk. Ha valakinek tetszünk, az illetőnek kitágul a pupillája – mindebből annyit észlelünk, hogy pozitív hatást gyakorolunk rá.










– Milyen jelekből tudhatjuk még, hogy tetszünk-e a “kiszemelt” férfinak?

– Ha a férfi gyakran néz felénk, irányunkba dönti a felsőtestét, terpeszbe nyitja a lábait, egyébként is nyitott pozíciót vesz fel, akár a tenyerét is mutathatja – előbb-utóbb oda fog jönni hozzánk. Mi, nők viszont, ha meglátunk egy szimpatikus férfit, akkor csavargatni kezdjük a hajunkat, gyakran megmutatjuk a csuklónkat, mozgatjuk, billegetjük a lábfejünket, és csak oldalról pillantgatunk a férfira.

– Szerinted ki kezdeményezzen: a férfi vagy a nő?

– A férfiak ösztönösen “vadászni” akarnak a nőkre. Úgy gondolom, mi, nők hosszú távon sokkal jobban járunk, ha hagyjuk, hogy a férfiak kezdeményezzenek! Igaz ugyan, hogy mi bátorítjuk őket egy-egy pillantással, de nem célszerű a lerohanás, mert megijednek, vagy könnyű prédának találnak. “Nyomot” azért hagyhatunk magunk után, jelezhetjük egy közös ismerősnek, hogy szimpatikus a kiszemelt férfi, de hagyjuk, hogy hajtson utánunk!

– Mit gondolsz, elképzelhető első látásra szerelem?

– Előfordulhat, de ez általában fizikai vonzalom, amely önmagában kevés a tartós kapcsolathoz. Amikor szerelembe esünk, hihetetlen zűrzavar van a lelkünkben, megszűnik a valóság, csak az imádottunkra tudunk gondolni. A kezdeti érzés nem egyértelműen pozitív, mert tele vagyunk kétségekkel, szorongással: vajon akar-e engem igazán a másik?

Lelki gubancok – II. rész >>