Mielőtt elindult volna a Nagy Ő a tévében, már írtunk rólad egy kis keretes cikkben, abban pedig ez állt: “Különös ismertetőjele: még soha nem volt szerelmes. Ez igaz?
Még mindig nem jöttem rá, mi is az a szerelem. Ha saját magamba tekintek, úgy érzem, akkor leszek majd szerelmes, ha annyira istenítek egy nőt, hogy teljesen feláldozom érte a szabadságomat, ám ezt mégsem fogom lemondásnak tekinteni. Eddig minden kapcsolatomban szükségem volt arra, hogy állandóan “menjek. Hogy nekivágjak az éjszakának a barátokkal, sőt, néha még a lányok is szóba jöttek ilyenkor. Persze, akadtak hosszabb kapcsolataim a leghosszabb hat évig tartott. Az például lehet, hogy szerelem volt… Vagy nem… Magam sem tudom.
Egy másik kapcsolatból gyermeked született. Ez sem hozott közelebb az akkori társadhoz?
Nem terveztük, hogy gyerekünk lesz, de persze, ennek ma már nincs jelentősége. Az volt a legboldogabb pillanat az életemben, amikor megszületett a lányom. Sajnálom, hogy nem lett belőlünk egy család, de nem működött a kapcsolatunk. A gyermekem anyjánál tökéletesebb édesanyát nem tudnék elképzelni a lányom számára. Büszke vagyok mindkettőjükre. Én is jó apja akarok lenni a gyerekemnek már most is az vagyok , függetlenül attól, hogy nem élünk együtt.
 |
Sándor végül a szőke lányt, Melindát választotta |
Most szerelmes vagy?
Kavarognak az érzelmeim. Az utolsó két lányhoz nagyon közel kerültem.
És akkor most szerelmes vagy?
Mesterséges környezetben ismerkedtünk össze, és hetvenkét napig egy játék szereplői voltunk. Kialakultak köztünk emberi érzések, de más szabályok szerint éltünk, mint a hétköznapokon. A legszebb dolgokat kaptuk bejártuk Ciprust, New Yorkot, a legjobb helyeket , és nem éltük át együtt a szürke hétfőket. A “jóban-rosszban helyett csak a jó jutott nekünk. Közben megbizsergetett, megérintett a két lány személyisége, és azt vettem észre, hogy ha nem vagyunk együtt, hiányoznak. Az egyikük talán még jobban, mint a másik…
Melyikük?
…
Normális dolog ez, hogy körülvesz huszonöt nő egy fazont, és versenyeznek érte?
Dehogyis.
Nem szólalt meg benned a vészcsengő, amikor elvállaltad?
Volt bennem egy kis félsz. Aztán végül arra gondoltam, biztosan jó tapasztalat lesz. Belecsöppentem a média világába, amit iszonyúan érdekes volt belülről szemlélni. Másrészt pedig nagyon szeretek ismerkedni. Kíváncsi vagyok és érdeklődő.
Az nem kellemetlen, hogy a legbenső érzéseidet kellett kimutatnod a képernyőn?
Nem kellemetlen, de nagyon furcsa. Az első adásokban nem is tudtam magamat adni: vesznek a kamerák, ott van huszonöt lány; hát, nem álltam a helyzet magaslatán.
“Kilúgozta a személyiségedet a kamera?
Döcögősen indult: az emberben azért ott a megfelelési kényszer. Az is előfordult, hogy egy adott pillanatban több dolgot is szerettem volna elmondani, de aztán addig gondolkodtam rajta, hogy vajon melyik lesz a jobb, hogy végül is csendben maradtam. Azonban az első adások után belejöttem, és ma már észre sem veszem a kamerát. Miután sikerült feloldódnom, úgy fogtam fel ezt az egészet, keveseknek adatik meg, hogy az érzéseiről és a gondolatairól beszélhessenek, ilyen hatalmas nyilvánosság előtt. Ha az ember például a lányokkal foglalkozik, akkor sem mindig a szex a legfontosabb, hanem az, hogy elérje, hogy a partner megismerje.
A Nagy Ő és a Nagy Döntés – II. rész >>
