“Az én kislányom három éves. Egyedül nevelem. Ami rettenetesen elkeserít, hogy sokat kiabálok vele, pedig éppen ez az, amit semmiképpen nem akartam. Türelmetlen vagyok. Türelmetlenségemet az váltja ki, hogy például reggeli öltözködésnél, azt akarja, hogy én öltöztessem, de amikor aztán öltöztetetem dülöngél, nem áll meg egyenesen és mindenféle módon nehezíti a dolgot. Ha megyünk valahova nem jön rendesen, hanem megáll, bámészkodik, felvesz valamit, amit talál az utcán, azzal játszik, lát egy lépcsőt felszalad, meg leszalad rajta, én meg sietnék bevásárolni. Ilyenkor aztán elveszítem a türelmemet, rángatom, rákiáltok, ő meg akaratos lesz, azért se akar rendesen jönni. Az akaratosság egyébként is jellemzi. Ez is egyik oka mindennap többször is kiújuló küzdelmeinknek. Ugyanakkor nagyon rossznak tartom, hogy a napjaink így telnek el, és hiába szeretem, ebből nem jön ki semmi. Mit kellene tennem, hogy mindez megváltozzon?
Dr. Vekerdy Tamás válasza – II. rész >>