Probléma nélkül sikerült felvenned a pörgős reggeli ritmust?
Igen, azt hiszem. Csak akkor remeg kezem-lábam, ha fajsúlyosabb vendégem van. Tegnap éppen Presser Gáborral kellett interjút készítenem, és úgy éreztem, mintha nem lett volna a hátam mögött az a tíz év szakmai múlt. Ez annak idején a Lottó-showban is előfordult, amikor Kepes András volt a vendég. A felvétel előtti éjszakán nem tudtam aludni, végül meg olyan jót beszélgettünk, hogy majdnem kicsúsztunk a műsoridőből. Antal Imrével ugyanígy jártam. Nagy példaképem volt, mert mindig nagyra becsültem, amit csinált. Ráadásul a szépségkirálynő-választáson is ő konferált. A mai napig használok olyan szófordulatokat, amelyeket ő mondott akkor.
Ennyire beléd égett ez a szépségverseny?
Hajaj! Azóta sem éreztem hasonlót, és valószínűleg nem is fogok. Amikor kimondták, hogy én vagyok az első, rájöttem, hogy rólam szólt az egész este. Hat éves küzdelem után amikor visszaadta nekem a bíróság a koronát, akkor is örültem, de inkább megnyugodtam: mégiscsak van igazság, ebben az országban is.
Jó most neked a reggeli műsorban?
Lubickolok benne, mert nekem való. Az időjárás-jelentésben majdnem megfulladtam; abba egy kicsit belehaltam. Ugyanazt a tíz mondatot tekergettem-csavargattam, jobbról balra. Igaz, azon csodálkoztak, hogy súgógép nélkül dolgoztam. Bárdos András oda is állt a kamera mellé, mert nem hitte el. Nem szerettem az időjárás-jelentést: nem voltak új témák, nem jöttek új emberek.
Mi lenne még, ami neked való?
Beszélgetős műsor. Poénkodós, jó fej, laza.
Van valaki, aki külső kontrollként segít a munkádban?
Leginkább a kollégák. Mindenkihez odamegyek, és szinte könyörgöm a rosszért. Hogy mondják már meg, mi a nem jó. Minden műsoromat visszanézek, és mindenkinek fontos a véleménye. A közönségé, a szerkesztőmé a kedvesemé (Kovács Kristóf, az Esti Showder, a Szulák Show és az Activity producere a szerk.) meg pláne. Nagyon szeretem az őszinteséget, de hát a mai világban… Hagyjuk…
Miért?
Másokkal kapcsolatban tudom csak megfigyelni, hogy a szemébe mosolyognak, ha pedig elfordulnak, elmondják mindennek. Na, én ezért örülök, ha valaki már eleve rosszat mond nekem. A rosszat miért hazudná? Csak a hibáimból tudok építkezni.
Van egyéb bajod a világgal?
Nem tetszik. Kicsit lelketlen. Elavult lett a jó családi és baráti kapcsolat. Talán mindez megváltozik majd, mert szerintem már az emberek is érzik, hogy baj van. Talán már a gödör alján vagyunk, és innen csak fölfelé mehetünk. De most csak a munka a fontos, csak a pénz… Menni kell, mint az őrült: reggel nyolctól tízig, néha éjfélig, kettőig…
Tudsz eleget foglalkozni a kapcsolatoddal?
Igyekszem. Tudom alakítani a napjaimat: este hat-nyolc után már nem szívesen dolgozom. Persze, ha beesik valami munka, megcsinálom. De a párkapcsolatokról horror-történeteket hallok. Szépen eltávolodnak, elhidegülnek, aztán elválnak…
Hogy lehet ezt elkerülni?
Talán a figyelemmel. Annyira el vagyunk havazva a problémáinkkal, hogy észre sem vesszük, ha másnak baja van. De ha észrevesszük, akkor sincs a másikra energiánk. Egyébként meg az van, hogy minden az enyém: a saját munkám, a saját pénzem, te meg viseld el, hogy ez van. A nők minimum annyit dolgoznak, mint a pasik. Sőt, többet, mert a női szerepből fakadóan egy csomó mindent meg kell tenniük: a nő vásároljon, a nő tegye a kaját a férfi elé, szüljön gyereket és nevelje is fel, mert apuci dolgozik.
Olvastam egy cikkedet egy női magazinban. Az volt a címe: “Várni tudni kell. Abban azt írod, hogy nem lehet tudni, eljött-e valaha is az igazi, csak majd a halálos ágyunkon. Ez komoly?
Költői túlzás volt. Szeretném azt megélni, amit a szüleimnél látok: tizenkilenc éves koruk óta vannak együtt, hármunkat neveltek fel. Ma már nem látni olyat, hogy harminc-negyven évig valakik együtt élnek. De nagyon remélem, hogyha gyerekeim lesznek remélhetőleg minél hamarabb és minél több , akkor azt fogom gondolni, hogy a társam az igazi. De persze kiderülhet, hogy mégsem… Várjunk csak, akkor a cikkem mégsem volt költői túlzás. Ilyen a világ. Sosem tudhatod.
Küszöbön a karácsony. Szereted?
– Igen! Olyan meghitt! Karácsonykor nem tűrök magam körül semmilyen veszekedést. Nekem fáj, amikor emberek azt mondják, hogy utálják ezt az ünnepet. Bár volt már nagyon rossz karácsonyom… Erről nem szeretek beszélni…
Nekem egy karácsonyon meghalt mindkét nagyszülőm…
Nekem a bátyám… Kilencvenkilencben.
…
Igen… De nem akarom, hogy ilyen rossz hangulatban érjen véget ez a beszélgetés… Ha néha fáj is, azért imádom a karácsonyt!
