Mi nõk, és a fegyvertárunk

Előzetes a Nők Lapja eheti számából

Egy nő képes arra, hogy fogja a laposfogót, némi töprengés után a horgolótűt is, és leleményes türelemmel kipiszkálja a lefolyóból a legódarabkákat.

Egy nő képes arra is, hogy szó nélkül helyére tegye a laposfogót, meg az összes többi szerszámot a férfi után, aki miután végzett a lefolyószerelés fedőnevű világmegváltással, már nem törődik apró-cseprő dolgokkal.

Igaz, egy nő képes arra is, hogy akár harminc együtt töltött év után is szóvá tegye, miért is nem rakja el a férfi a laposfogót, ha egyszer elővette.
A nők eszköztára kimeríthetetlen, benne a szóbeliség és a gyakorlatiasság ugyanúgy megfér egymással, mint a mindent elsimító, befogadó szelídség és a hisztéria. Érdekes végiggondolni, mi az, amiről azt gondoljuk, a nők csupán önvédelemből, kényszerből használják, mert ezek nélkül nem lenne társuk, állásuk, gyerekük, lapos hasuk és gyarapodó egzisztenciájuk. Azokra az eszközökre gondolok, melyeket szentesítünk valamilyen célért…

Oroszlánkörmök

– Már az óvodában jól látható jelei vannak annak, hogy egy kislány “nőből van” – mondja Sotus Erika óvónő, aki szerint a női identitás kialakulása középső csoportos korban jelenik meg látványosan. – A legszembetűnőbb természetesen az öltözködés, különösen a nőies, dekoratív anyukák lányaiban él erősen az utánzási vágy. Megjelennek a fodros, pörgős szoknyák, a topok, a mindenféle színű csitek-csatok. Ekkor kezdik kipróbálni anyuka körömlakkját, de slágercikk a színes szőlőzsír is. Farsangkor tobzódnak, hiszen akkor még az arcfestés is megengedett. A viselkedésükben is tetten érhető a nőiesség, némely kislány már nő módjára ül le, keresztbe veti a lábát, megigazgatja a ruhája szegélyét.

A nőpalánták utánoznak és tetszeni akarnak nagycsoportban már összebújnak, sutyorognak, megbeszélik, ki kibe szerelmes és – kezdeményeznek. Illegetik magukat, szívük választottját simogatják, hízelegnek neki, macskásan dörgölőznek, és gyakran használják a varázsszót: lécci…