Ha véleményedet megosztanád a többiekkel, kattints ide »
Szemezgetés a fórumozók hozzászólásai között:
Nicki:
“Az alkalmi kapcsolat a modern társadalom következményeinek legalja, amikor már egy másik embert is csak “elfogyasztunk” – akár egyoldalú, akár kölcsönös a dolog, emberi mivoltunkra nézve megalázó.
Szerintem egy kapcsolatnak csak szívvel-lélekkel érdemes nekiindulni, csak ilyen esetben beszélhetünk egyáltalán párkapcsolatról. “
toblerone 1:
“Négy éve épp túltettem magamat egy hosszú, és csalódásokkal teli kapcsolaton, mikor a lányokkal lementünk egy nagyot bulizni. Hú, de elegem volt a pasikból!!! Gondoltam, jól kitáncoljuk magunkat, összetörjük néhány pasi szívét, majd lelécelünk!! 🙂
Aztán a pinceklubban a zajban, füstben feltűnt egy magas, izmos srác, gyönyörű szemekkel. És “véletlenül” mindig arra táncolt, ahol én. . . 🙂
Szemeztünk, majd táncoltunk, sőt eléggé becsípve csókolóztunk is, bár a nevét még nem is tudtam. . . Aztán telefonszámot cseréltünk. Le is írtam magamban a dolgot, mire kaptam egy jó éjt-smst tőle!!
Aztán találkoztunk. És kialakult egy klasszikus szeretői kapcsolat. Egy évig hetente 1-2-szer találkoztunk, kellemesen eltöltöttük az időt, de nagy programokat sosem szerveztünk, mindegyikünk élte tovább a saját kis életét. . .
Aztán egy évvel a viszonyunk kezdete után a közelében sikerült lakást vásárolnom. És megsűrűsödtek a telefonok, találkozások, kellemes esti sétálgatások. Aztán végül már minden nap (!!) átjárt hozzám. . . Körülbelül addigra hevertem ki az előző viharos együttélésemet. És a fiú kezdett kedveskedni, kedvenc csokijaimat hozni, amilyen kedvességeket előtte sosem kaptam! Aztán az a szép barna szeme elkezdett különlegesen csillogni!! Hú, milyen elbűvölően!!! :-))
Most már 3 és fél éve együtt vagyunk, bár azon a kérdésen mindig nagyot kacagunk, hogy És ti mióta jártok?? :-)))”
Liliána*
“A párom véletlenül megemlítette minap, hogy mikor megismert egyáltalán nem akart komoly kapcsolatot velem. Csak azért kérdezte meg, hogy nem találkozhatnánk-e, mert éppen nem volt senkije, de még külsőre sem igazán jöttem be neki. Természetesen akkor egész más szöveggel “etetett”, sőt akkor nagyon jól tudta, hogy egyáltalán nem bízom benne, és megnyugtatott, hogy nem csak egy, vagy két éjszakát akar tőlem. Vagyis félrevezetett. Most azzal nyugtat, hogy ha akkor az igazat mondja nekem, akkor nem ott tartanánk, ahol (időközben szerelmes lett) hiszen még találkozni sem találkoztam volna vele. De mégiscsak hazugsággal kezdődött ez a kapcsolat, és úgy érzem félre lettem vezetve. Honnan legyek biztos benne, hogy most már tényleg érzelmeket táplál irántam, hiszen nekem az elejétől ez jött le minden cselekedetéről, és akkor is tévedtem. Van jövője egy olyan kapcsolatnak, ami hazugsággal indult??”
specko:
“Én azt vettem észre, hogy sokan a kapcsolatokban olyan külső értékeket keresnek, amik a társadalom által elfogadott dolgok és teljesen messze állnak magától az embertől.
Nem lehet egyáltalán tervezni.
Én egyszerűen nem tudok úgy “párt szerezni magamnak”, hogy én most egy tartós kapcsolatra vágyom és akkor már így irányítottam beszélgetek a “jelölttel”. Mindig akkor ismerkedtem meg csodálatos lányokkal, amikor minden mindegy alapon beszélgettem mindenről ami eszembe jutott és nem foglalkoztam azzal, hogy nekem most egy lányra van szükségem nagyon. Mert nagyon hiányzott egy lány akkoriban
”
