Ez nem színjáték!

– Bár mindketten féltünk attól, hogy szakmabeli legyen a kedvesünk, most már örülünk annak, hogy szinte reggeltől estig együtt lehetünk – kezdi Mónika. – Közösen járunk koncertekre, próbákra, nagyon sok darabban játszunk szerelmespárt. Ha az egyikünknek külföldön vagy vidéken van fellépése, a másik úgy intézi, hogy lehetőleg vele mehessen. Vannak, akik „megunják” egymást, ha ennyit vannak együtt, de nálunk bevált! Minden élmény akkor válik teljessé, ha az ember megoszthatja azzal, akit szeret. Mivel a színpadon is együtt dolgozunk, osztozhatunk egymás sikerében, örömében, sőt akár a kudarcában is.

– Eléggé pezsgő, ingergazdag közegben töltjük a mindennapjainkat – mondja Dániel – látjuk, hogy néhány szerelem megsínyli ezt a környezetet. Sokan úgy gondolják, hogy egy színházban rengeteg a kísértés, de ez csak felfogás kérdése. Van, aki egy színpadi csóktól elveszti a fejét, és belehabarodik a partnerébe. Szerintem a két ember közötti frekvenciák találkozása jelentheti a csábítást, nem egy bepróbált jelent.

– Ha pedig harmónia van és szeretet, nincs az az alkalmi kapcsolat, ami miatt feladnánk. Hamar kiderült, hogy hasonlóan gondolkodunk a világról, mindketten túl vagyunk már néhány hosszabb kapcsolaton, ismerjük a buktatókat, és megpróbáljuk elkerülni őket. A fontosabb kérdésekben úgyis egyetértünk, a csipp-csupp ellentéteket pedig nem hagyjuk elhatalmasodni. Ennyi a titok.