Kiderült, hogy ugyanazokat a könyveket olvasták rongyosra, viszont az esti mozi kiválasztásánál összevesztek. Na, jó, akkor inkább sétáljunk egyet! vetette fel a fiú, és elindultak az éjszakába.
Frank három hónap után kérte meg a kezem. De ha két nap után kerít sort a lánykérésre, akkor is igent mondok. kezdi Bata Mónika promóciós menedzser.
Sosem voltak alkalmi kapcsolatok az életemben, volt három, négy, öt évig tartó szerelemem, és van egy éltre szóló. Gondolom, nálad ugyanígy, igaz? kérdezi nevetve férjét, Tóth Frank Európa-bajnok vízilabdázót, gyógyszerészt.
Hááát, tudod, az útkeresés éveiben… kezdi somolyogva Frank. Kétségtelen, hogy az uszodában sok kísértés éri az embert, de ha valaki komolyan sportol, sem ideje, sem energiája egyik kapcsolatból a másikba ugrani. Fél évnél tovább nem bírod, hogyha éjszakázol, bulizol és egyben teljesíteni is akarsz az edzéseken, a meccseken. Kell egy biztos háttér, egy fix kapcsolat.
Szerencsénk volt folytatja Móni, miközben az asztal alól előhalássza kislányukat, a lassan három éves Frankát , akkor ismerkedtünk meg, amikor már mindketten a családalapítást fontolgattuk. Frank már beutazta a fél világot, nekem meg éppen kezdett elegem lenni a napi húszórás munkáimból. Évekig dolgoztam a vízilabdagálák szervezésén, látásból ismertük egymást. Aztán egyik nap délután összefutottunk egy étteremben, este egy szórakozóhelyen, ahol hajnalig együtt táncoltunk ezt ma is szoktunk! Emlékszem, árvíz volt, úgyhogy őrültségből reggel öt felé elmentünk a Duna-partra megmosni a kocsit. Nagyon tetszett, hogy lehet vele bolondozni, de közben éreztem, hogy ő egy jószívű, nyugodt, megbízható ember. Huszonkét évet játszott a Vasasban, kétszázötvenötszörös válogatott, egyszerre két egyetemre járt gondoltam, erre a fiúra lehet építeni. Amikor Olaszországba szerződött, nem volt kérdés, hogy vele megyek. Pedig az előző kapcsolatomnak épp azért lett vége, mert nem tudtam elképzelni, hogy külföldön éljek.
Mikor már kint laktunk, az első kirándulásunk Velencébe vezetett veszi át a szót Frank. Megláttunk egy esküvői menetet, egymásra néztünk, és tudtuk, hogy ha összeházasodunk, akkor azt csakis itt fogjuk megtenni. Mivel ezt rajtunk kívül sokan mások is így gondolták, egy évre előre kellet bejelentkeznünk. Aztán pár hét múlva szerdán felhívtak, hogy egy ausztrál pár lemondta, beugranánk-e szombaton az esküvőnkre. Beugrottunk.
Azóta, immár hárman, együtt megyünk mindenhova most éppen Rómába, mivel ott játszik a Frank. Ez persze nem azt jelenti, hogy össze vagyunk nőve. Ha engem megtalál egy feladat, teljes erőbedobással dolgozom rajta. Ha a férjem a csapatával sörözni megy, nem hisztizem otthon. Nincs rá szükség, mivel tudom, hogy úgyis siet haza, hiszen mi tényleg egymás társaságában érezzük a legjobban magunkat.
