 |
A mélyebbre tekintő tapasztalat is azt mutatja, hogy a gyerek vállalását, megszületésének időpontját illetően az anyák az igazán kompetensek, ők tudják magukat igazán beleérezni az együttes jövőbe és abba, hogy ők mennyire állnak készen és ez döntő fontosságú az eljövendő kisgyerek szempontjából a gyerek fogadására. Legszívesebben azt mondanám (irigykedve), hogy a nőknek jobb az érzelmi fantáziájuk, mint nekünk, férfiaknak. (És még azt is hozzátenném, hogy a felelősséget előrelátó és felvállaló morális fantáziájuk is jobb.)
Amit kisfia édesapjáról leír, abban számomra is némi zavar és bizonytalanság tükröződik. (“Nem vállalom adom a nevem de csak hatóság előtt stb.) Tulajdonképpen látnunk kellene, és meg kellene értenünk, hogy itt egy talán tiszteletre méltónak is nevezhető szorongásról van szó, amelyik a felelősség súlyát érzi és ugyanakkor a megtörténtekért a felelősséget részben legalábbis elvállalja.
A maga gondolatmenetével csak egyetérteni tudok. Igen, helyes, ha a valóságnak megfelelően és a jelenlegi szokásoknak megfelelően a gyerek az apja vezetéknevét viseli. De abban is igaza van, hogy ha tényleg nem következik be semmiféle kapcsolatfelvétel, és ez magában fokozódó ellenérzéseket vált ki, akkor ez lehet zavaró a felnövekvő kisgyerek számára ezt a gondolatot egyáltalán nem tartom “merő képzelgés-nek.
Egyetértek azzal is, amit a saját családi nevével kapcsolatban ír, és itt csak helyeselni tudom azt a megoldást, ameddig eljutott, hogy kettejük vezetéknevét adja a kisfiúnak. (Ilyenkor, mint bizonyára tudja, a két vezetéknevet kötőjellel kötik össze, és mindkettőt nagy betűvel írják; erre különböző okokból viszonylag gyakorta van példa a mai névadásokban; persze, ezt külön engedélyeztetni kell, tudomásom szerint.)
Igenis: fontos a név megválasztása, és én levelében is a minden részletre kiterjedő figyelmű, nagy empátiás (beleérző) képességű, érett anyai felelősségvállalás bizonyítékát látom.
