Miért nem jön üzenet? Én eddig ezerfelé tájékozódtam, mindenkiről tudtam mindig mindent. Általában azt is sugallták, hol a helyem, kikkel, miért, meddig. Rájöttem: jó dolog ezt az “Isten” adta tehetséget kihasználni! De egy ideje a megszokott mennyiségű és formátumú dolgokhoz képest nem sok minden jön. Eddig támaszkodtam a megérzéseimre, kinyomoztam az összefüggéseket (pl. hogyan láthatom mindig biztosan a jövőmet, ha nem vagyok egy báb, hanem saját magam döntök), de mostanában inkább a kérek és megadatik életet élem
Andi
 |
Kedves Andi!
Kérdésed érdekes, és mély. Válaszomban eddigi tapasztalataimra és megérzéseimre hallgatok.
Valóban nagyszerű dolog, ha az ember kapcsolatba tud lépni a belső hanggal! Nemcsak nagyszerű, de szükséges is, spirituális fejlődésünk elengedhetetlen velejárója. Előbb-utóbb mindenki felébred (még ha esetleg a következő inkarnációjában is), és rálép a tudatosság ösvényére. Legalábbis én most mindezt így gondolom. Most mégis elképzeltem magam előtt egy olyan életet, amiben
“mindenkiről tudok mindig mindent. Azt is, hol a helyem, kikkel, miért, meddig. Kinyomozom az összefüggéseket (pl. hogyan láthatom mindig biztosan a jövőmet, ha nem vagyok egy báb, hanem saját magam döntök).”
És hirtelen bejött az a kellemetlen érzés, amit a saját életemben is megélek pillanatokra. Rettegek egy olyan élettől, ami kiszámítható, kisakkozott, bebiztosított, szűkre szabott. Hol maradnak a titkok, a felfedezések, a meglepetések, a kiszámíthatatlanság, ami az élet sava-borsa? Pont a napokban riadtam meg ettől az érzéstől. Három évre előre megjelent előttem nagy vonalakban az életem.
Megláttam tendenciájában, abban a periódusban, amiben vagyok. “Tessék, itt van a munkád gyümölcse, elérkezett a kiáradás periódusa, ami körülbelül most három évig tetőzik, aztán megint apály jön a dagályra, akkor majd elvonulsz (egy időre Magyarországról is). Aztán újra felépíted magad.” – ezeket gondoltam. Nyilván ez azért is van, mert amikor az embernek teljesülnek a vágyai, kifosztott lesz, de ha van libidója, mersze, tehetsége és bátorsága, új álmokat gyárt magának.
Szóval, eljött az a pillanat az életemben – ezt példaként mesélem el -, amikor a folyamatos “kérjetek és megadatik” (és persze sorsom) eredményeképpen beértek hozzám a vágyaim, kéréseim teljesültek. Most eljött a végrehajtás és megélés ideje. (És időnként nógatni kell magamat, hogy “hidd el, hülye vagy, ha nem élvezed”.) A kis hang sokat segített, sok mindenben ő vezetett, de most ott vagyok, ahol cselekedni kell, és megélni dolgokat!
Az, hogy a belső hangod most nem olyan aktív, azt jelenti, hogy most inkább a fizikai síkon kell jelen lenned! Tenni kell, érezni, ott lenni, belemenni, megélni. És persze élvezni. És élvezni az isteni gondviselésbe vetett bizalmat, ami a kiszámíthatatlanság, a titkok és kalandok mögött is ott van.
Most ne agyalj, cselekedj, élj, és gyűjts impulzusokat!
Izgalmas és élvezetes utat!
Soma
Soma továbbra is várja az olvasók leveleit, megkereséseit, problémáit a következő címen: soma@nlcafe.hu
