Amit a rugalmas munkaidõrõl tudni kell

Eléna!… Hangos sikkantás, nagy öröm, egymás nyakába borulás, záporozó kérdések és válaszok. Másfél perc múlva pedig már ott ült a két középkorú asszony egy kis kávézó asztalánál, lábaiknál mint letett fegyverek várakoztak a teli szatyrok. Elénára és barátnőjére Athénban, a Hermészről elnevezett utcán csodálkoztam rá, arra gondolva, vajon a magyar nők megengedhetnek-e maguknak ilyen lopott félórákat… Persze, a mediterrán élettempó más mint a miénk, de ez nem lehet válasz minden kérdésre. Leginkább arra nem, vajon miért kell a magyar nők jó részének ugyanolyan hajszoltan élni, mint a férfiaknak. (Tényleg: és nekik miért is?…) Ambíció és kényszer ide vagy oda, régóta tudjuk: a magyar nők jó része szívesen dolgozna rész- vagy rugalmas munkaidőben, ha tehetné, sokan közülük szívesen vállalnának távmunkát. Vállalnának, ha tehetnék.

Magyar Tímea

Az én ritmusom

Magyar Tímea pénzügyi vezető volt egy kis káefténél, közben főiskolára járt, volt dolga bőven. Aztán megszületett a kislánya.

– Nem határoztam el, hogy meddig maradok otthon, de egy idő után hiányozni kezdett a benti légkör, a kollégák, ez a nagyon jó kis csapat. A főnökeim is hívtak, és mivel tudtam, nem lehet olyan gondom, amit nem lehetne velük megbeszélni, mikor Lilla egyéves lett, újra dolgozni kezdtem. A kicsi pedig abba a bölcsődébe került, ahol édesanyám a vezető.
Tímea több szempontból is nagyon szerencsés. Heti három napot dolgozik, de nem a blokkolóóra árnyékában, hanem az otthoni feladatok függvényében. A cégben olyan munkákat bíznak rá, amelyek nem köthetőek szigorú határidőhöz, ezen kívül sógornőjével van egy könyvelőcégük, a hét egy napja annak a tennivalóival telik.

– Csütörtökön és pénteken otthon vagyok, igaz, néha olyankor is dolgoznom kell, de be tudom úgy osztani, hogy akkor üljek a géphez, amikor Lilla alszik. Nem mondom, hogy néha nem érzem azt, összecsapnak a hullámok felettem, de egyrészt ezzel más is így van, másrészt olyankor a férjem és mindkettőnk szülei azonnal jönnek és segítenek.

Tímea tavaszra várja a második gyermekét, és bár a férje egyedül is eltartaná a családot, ő szeret és akar dolgozni. Miért is ne tenné, ha a munka tempója ennyire illeszthető az életéhez?

Laczkó Zsuzsa

Muszáj ellenőrizni?

Az uniós, de még a csatlakozásra váró országok is sokkal jobban állnak nálunk részmunkaidős, rugalmas és egyéb úgynevezett atipikus foglalkoztatás tekintetében (csak Szlovákia áll rosszabbul!), de hát nálunk a munkaadókat semmi sem ösztönzi, hogy ilyen lehetőséget biztosítsanak. Hiszen ha ugyanannyi járulékot kell fizetni a dolgozók után, miért is gondolkodnának el ezen?

– Nem olyan a gazdasági helyzet, hogy a kormányzat kedvezményeket engedhessen meg, kell neki a bevétel – magyarázza Laczkó Zsuzsa, a SEED Alapítvány szakértője. – Ez az egyik szempont, a másik pedig a mentalitásé. A vállalat vezetője kulcsember, hiszen távmunkát például ott lehet bevezetni, ahol nem autoriter vezetési stílus van, hogy kiadom a munkát, és naponta háromszor ellenőrzöm – leginkább a jelenlétet. Ha Magyarországon kicsit komplexebb vezetési stílus alakulna ki, be lehetne vezetni ezeket az atipikus foglalkoztatási formákat is. Ott, ahol tényleg teljesítményalapú az értékelés, és persze ahol hajlandóak jobban átgondolni egy cég, egy osztály, részleg tevékenységét. Ha nincs más mérőszám a dolgozó mérésére, csak a bent töltött idő, az végtelenül egyszerű, nem igényel semmiféle kreativitást a főnökségtől. Szerintem az állami és önkormányzati intézményeknek, civil szervezeteknek példát kellene mutatniuk családbarát, távmunkásokat foglalkoztató munkahelyként. Hogy lám, működik ez nálunk! A civil szervezetek, a munka jellege miatt, különösen alkalmasak erre.

Amit a rugalmas munkaidőről tudni kell – II. rész >>