Amit a rugalmas munkaidõrõl tudni kell – II. rész

Fodor István

Drukkolunk neki

A nagy nemzetközi cégekről általában nem azt gondoljuk, hogy az emberi szabadság kiteljesedésének helyei, és sokszor valóban nem azok… Ám ahol például egy négygyerekes asszony komoly vezető pozíciót láthat el részmunkaidőben, ott érdemes körülnézni.

– Nem hiszek a szigorban, nem hiszek a megfélemlítésben, de még a pénzen vett teljesítményben sem – szögezi le Fodor István, az Ericsson Magyarország Kft. elnöke, és bárhogy próbálom a beszélgetést a család vagy munka problémája felé irányítani, ő ezt a kérdést egyszerűen nem hajlandó problémának tekinteni.

– Természetes dolog, hogy valakinek családja van, ebből indulunk ki. Meggyőződésem, hogy a teljesítmény kulcsa abban a harmóniában rejlik, amikor az ember képességei és feladatai összecsengenek, amikor nem külső kényszerek, hanem ő maga dönti el, mennyi idő kell neki ahhoz, hogy elvégezze a munkáját. Én személy szerint egyáltalán nem értékelem, ha valaki mindig utolsóként oltja le a villanyt, ellenkezőleg. Menjen haza minél gyorsabban, és másnap jöjjön be frissen. Örömmel jöjjön, mert itt jó a hangulat, mert ha valami gondja van, akkor nem félnie kell, hogy most mi lesz, hanem tudja: majd segítünk.

Az Ericssonnál Mikuláskor kitárják az ajtókat nemcsak a gyerekek, de a feleségek, a férjek előtt is, nézzék meg, járják be a helyet, karácsonykor pedig azzal kezdik az eredmények felsorolását, hány gyerek is született az évben. Tényleg, kérdeztem Fodor Istvánt, mi történik, ha valaki azzal keresi meg, hogy várandós, és hamarosan szülni fog?

– Akkor elkezdünk drukkolni neki – mondja az elnök magától értetődően. – Tudja, az első száz munkatársamat magam vettem fel, és a mai napig örülök, hogy nem sajnáltam az időt, rengeteg időt azokra az interjúkra. Nem a végzettség, a tapasztalat számított, nem! Okos és tisztességes embereket kerestem. Olyanokat, akikkel nemcsak eredményeket lehetett elérni, de meg lehetett teremteni ezt a harmóniát is.

Stefanekné Kiss Andrea

Háztól házig

Ezt a filozófiát – “Jó eredményt csak elégedett munkatársakkal lehet elérni” – vallják a kecskeméti Rösch Mode Kft. Vezetői is. A cég kétszázötven dolgozójából mindössze hat férfi, a többiek nők, és zömében családanyák.

– Hétféle munkaidő-modell közül választhatnak a dolgozók, kinek a délelőtti műszak, kinek a délutáni felel meg jobban – tudjuk meg Stefanekné Kiss Andreától, a vállalat személyügyi ügyintézőjétől. – Reggel van, aki hatkor kezd, mások hétkor. A környező településekről bejárókat bérelt buszokon, szinte “háztól-házig” szállítjuk, így nem kell a menetrendhez igazodniuk, ez sokkal kényelmesebb, a megspórolt időről nem is beszélve. Továbbképzéseket munkaidőben szervezünk, és mivel cégünk német tulajdonú, helyben és ingyen lehet németül tanulni nálunk. A gyesen, gyeden lévő kismamákkal szoros kapcsolatot tartunk, segítjük a visszatérésüket. Lényegében a rugalmas munkaidőkezdés és a jutalmazás rendszerét is a németországi anyavállalattól vettük át, csakúgy, mint a filozófiát: az elégedett dolgozó a cég sikerének titka. Az anyacég Németországban már elnyerte a Családbarát Munkahely címet, és nagy meglepetést szereztünk a tulajdonosnak, hogy ez nekünk is sikerült itthon.

Hánykor kezdjünk?

Egy 28 éves diplomás, doktorival rendelkező csinos közgazdászlány pénzügyi főosztályvezetői címet és ötven(!) női beosztottat kapott a nyolcvanas évek közepén.

– Ösztönösen valamiféle túlélési technikát kerestem. Megpróbáltam mindenkivel közös pontot, beszédtémát találni, ez lehetett az esti film, a divat, színészpletykák vagy éppen a kertészkedés – emlékezik Sallai Csilla, akinek ezzel a “főnök is ember” módszerrel sikerült szakmailag is elfogadtatnia magát a többiekkel. Azóta létrehozta saját könyvelői irodáját, Stallum S+S Kft.-t. – Abból indultam ki, hogy lényegében többet vagyunk a munkatársainkkal, mint otthon, ezért fontos, hogy jól érezzük magunkat. Hogyan? Ezt tanulni nem lehet, érezni kell. Heten dolgozunk az irodában, huszonnyolctól hatvanévesig, a legkülönfélébb érdeklődési körrel, családi háttérrel. Közösen döntöttük el, hogy hétkor kezdődjön a munkaidő, de bárki elmehet, ha hivatalos ügye van, ha be kell mennie a gyerek iskolájába, vagy orvoshoz kell mennie. Mindenkinek támogatjuk a szakmai továbbképzését, anyagilag és szabadidővel is.

Nyírő Erzsébet és lánya Fruzsina

Az eszkimók várhatnak

Nyírő Erzsébet és lánya Fruzsina együtt dolgoznak egy grafikai stúdióban, rajfilmeket és könyvillusztrációkat készítenek, most éppen az északi népek életét varázsolják papírra. Megbízásra készítik a munkákat, az egyetlen kötöttségük a határidő. Este van, mire elbúcsúzom tőlük, még visszamennek egy kicsit rajzolni. De az sem ritka, hogy éppen elkerülik egymást a stúdióban.

– Én például munka szempontjából használhatatlan vagyok délutánig – magyarázza Fruzsi.– Amikor még világos van és kint nyüzsög az élet, mindent akarok, csak dolgozni nem. Ha már elintéztem, amit kell és tényleg kizárólag a festésre kell koncentrálnom, akkor tudok igazán nyugodt és kreatív lenni. Igaz, kicsit mindig csúszásban vagyok, de ez régebben is így volt: amikor fix időpontra kellett mennem, mindig elkéstem. A határidőt viszont tartom, ez a lényeg. Azért jó így, mert magam tudom beosztani, hogy mikor mi a fontos, és végül, ha nehezen is, de mindent sikerül belegyömöszölnöm a napba.

– Én viszont szinte mindig rugalmas munkaidőben dolgoztam, mégis minden nap beállítom az ébresztőórát reggel hétre – mondja Erzsébet. – Van egy magam által meghatározott napirendem: kora délelőttől rajzolok a stúdióban, aztán vásárlás, ebédkészítés a fiamnak. Bár a régi munkahelyemen megkísérelték aláírással betartatni velünk a munkaidőt, néhány hónap után mindig kiderült, hogy semmi értelme. Azt hiszem, a művészettel foglalkozó embereknek nagyobb a szabadságigényük, na és létezik az a bizonyos “ihlet”, ami nem jön gombnyomásra. Persze van a dolognak hátulütője is: nincs olyan időpont, amikor az ember teljesen letenné a munkát. Én például gyakran dolgozom otthon is, vagy a határidő közelsége miatt, vagy mert tudom, hogy a több megbízás több pénzt hoz.

Írja meg: Mit tennék, ha?…

Ha?… Ha van kedvük írják meg nekünk, napi hány órát töltenének legszívesebben a munkahelyükön, mit tartanak ideális munkakezdésnek, mennyire érzik családbarátnak a saját munkahelyüket.
A másik fontos kérdés, amelyre kis házi közvélemény-kutatásunkban kíváncsiak vagyunk: vajon mivel töltenék a munkából megspórolt időt. A családdal, a társukkal, a gyerekekkel, barátnőkkel, házimunkával, szórakozással, tanulással, sporttal vagy egyébbel?

Véleményüket a Nők Lapja címére (Bp., Pf. 64. 1554) vagy e-mail címére (noklapja@sanomabp.hu) várjuk.

Svastics Carmen

Apró lépésekkel

Svastics Carmen, az Esélyegyenlőségi Hivatal tanácsosa úgy véli, a munkaerőpiacon csak akkor beszélhetünk a nők esélyegyenlőségéről, ha önállóan meg tudnak állni a lábukon, anyagi biztonságban érezhetik magukat.

– Ettől még távol vagyunk – mondja. – Legfontosabb feladatunk a munkahelyek megerősítése lenne, és a munkából kiesők (GYES, GYED, munkanélküliség stb.) visszakerülésének biztosítása. Ehhez olyan gazdaságra lenne szükség, amelyik előre halad, hogy legyen hova visszatérniük a nőknek, és mindig az adott életfázisuknak megfelelően vállalhassanak munkát.

– Milyen intézkedések segítik mindezt?

– A női foglalkoztatási statisztika rémes, ötven százalék alatti, és az atipikus foglalkoztatás aránya mindössze 3,6 százalék. Sajnos az egy főre jutó egészségügyi támogatás a munkáltatókat ellenérdekeltté teszi abban, hogy több embert alkalmazzanak. Pedig Németországban olyan példát is láttunk, hogy azonos végzettséggel rendelkező házaspár közösen látott el egyetlen munkakört: két és fél napig az asszony volt otthon a gyerekekkel, a férj pedig dolgozott, majd szerda délben cseréltek. Sokszor csak szervezés kérdése az egész.

– Önök hogyan próbálják segíteni a női munkahelyek megőrzését, a nők munkába visszakerülését?

– Apró lépésekkel. Ebbe a körbe tartozik a Családbarát Munkahely pályázat és bizonyos Phare-programok. Ez olyan kérdés, amelynek a megoldásához nagyobb állami szerepvállalásra lenne szükség. Másrészt több tárca hatáskörébe tartozik, hiszen családi, szociális, foglakoztatáspolitikai kérdés is. Jelenleg sajnos nincs összehangolt intézkedéscsomag arra, hogy lebontsuk azokat a falakat, amelyek a részmunkaidő, az atipikus foglalkoztatás útjában állnak.