Kis Judit, vagy ahogyan sokan ismerik: Judy, a Groovehouse együttes énekesnője egy hosszú kapcsolat után fél éve szakított szerelmével, Dáviddal. Mivel ez már nem az első csalódása, úgy érzi, egyre nehezebben tud bízni a férfiakban, egyre kevésbé meri újra kiadni a szívét egy kapcsolatban. A múltban kapott sérelmek mély nyomot hagytak a lelkében.
“Nem akarok többet csalódni!
Egy tartós kapcsolat utáni szakítás mindenkit a földbe döngöl kezdi Judy , de miután már többedszerre kell magadat darabonként összerakni, nem tudsz ugyanolyan optimistán a jövőbe tekinteni, mint régen. Alapvetően elég bizalmatlan vagyok ismerkedésnél, nem tudom eldönteni, hogy valaki engem akar, vagy a színpadról mosolygó énekesnőt, így különösen nehezen találok párt. Számos rossz tapasztalattal a hátam mögött, gyakran veszem észre magamon, hogy sok helyzetben a szívem helyett az agyammal döntök párkapcsolati kérdésekben. Nagyon vágyom már családra, gyerekekre, de annyira félek a csalódástól, hogy szinte gyomoridegességgel kezdtem bele az új kapcsolatomba is és nem a partnerem miatt. Mindig magamat hibáztatom, ha megromlik egy viszony, ezt általában a pasik ki is használják, és máris meg van az ok a szakításra. Folyamatosan próbálok javítani, újabb és újabb “utolsó esélyeket adok, húzom-halasztom a végső szó kimondását. Dáviddal is kétszer szakítottunk. Az első után két hónappal megpróbáltuk még egyszer, hiszen nekünk tényleg nagyszerű kapcsolatunk volt, csak sokan beszéltek ellenünk.
Nem sikerült, Dávid nem tudta elhárítani a rá nehezedő külső nyomást. Hirtelen tűnt el: a szüleihez ugrott át, aztán nem jött vissza többé. Akkor már nem érdekelt, kikerült a szívemből, egy SMS-t sem ért meg a helyzet. Persze, később átbeszéltünk mindent, sok időt töltöttünk együtt, tudjuk, hogy vészhelyzetben számíthatunk egymásra. Nem tűnt el végérvényesen az életemből. Ha vele nem is, de a szüleivel, a húgával tartom a kapcsolatot, őket nagyon megszerettem. Túl jutottam a depressziós időszakon, bár még mindig kicsit fásult vagyok. Biztonságra, nyugalomra vágynék nem újra és újra futni ugyanazokat a köröket: megszokni, elfogadni egy férfit. Igaz, a mostani páromat is régóta ismerem, de messze vagyunk még a tökéletes összecsiszolódástól, a harmóniától. Szeretném, ha rátalálnék arra, akiben nem kell csalódnom többé.
Esztelenül szívtelenül
Nem értem, mi történik, nem tudom, mit tegyek, már csak várom a csodát… motyogja a huszonhét éves Réka a kezében szorongatott telefonnak, mintha a készüléktől várná a döntést: megmutassa, vagy örökre elnyelje a kijelzőn erőszakoskodó boríték tartalmát. Nagyon szeretem a férjemet mondja. Ő lesz a gyerekeim apja, mégis hazudnom kell neki. Három éve hűséget és őszinteséget ígértünk egymásnak. Úgy két éve lehetett, amikor elkezdtem az előző párommal álmodni. Később már napközben is mindenről ő jutott eszembe. Belestem az összes zöld autóba, nem ő ül-e benne… Rá kellett jönnöm, hogy iszonyúan hiányzik, pedig semmi konkrét előzménye nem volt az egésznek, nem is hallottam róla az öt évvel ezelőtti szakításunk óta. Pár hónapja jött egy SMS: “Réka, ugye, ez a te számod még? Hiányzol…
Gyenge voltam, válaszoltam. Az SMS-ek újraépítgették a régi érzéseket, elkezdődött a titkolózás. Egyre rosszabbul éreztem magam, ugyanakkor egyre jobban vágytam a találkozásra. Néhány hét önmarcangolás után megtörtént ez is. Megtudta, hogy férjnél vagyok, ettől mintha becsukott volna magában egy ajtót. Bár elég rapszodikusan, de azóta is írunk egymásnak. Hálás vagyok neki, azt hiszem, ő az, aki nem hagyta, hogy elrontsam az életem. Igaz, ezt a mobilom kijelzőjén villogó borítékot még mindig miatta rettegek kinyitni.
