Ön szerint az ítéletnél nem valós súlyának megfelelően vették figyelembe az ön diagnózisát?
Elsőfokon még igen, de másodfokon az ítélőtábla egészséges serdülőként kezelte Viktóriát. Ez komoly tévedés. Nekem az a benyomásom, hogy amennyiben a bírónak határozott koncepciója van, nem feltétlenül érdekli a szakértés. Az igazságszolgáltatás abban gondolkodik, hogy aki gyilkosságot követ el, az bűnöző. Egy gyerek sem születik bűnözőnek, azáltal válik gyilkossá, ami vele az élete során addig történt.
Az ilyen súlyos ítéletek egyértelmű célja az elrettentés, tehát a potenciális elkövetők visszatartása a hasonló cselekményektől. Az ügyész például kifejezetten elutasító volt a szakvéleményemmel szemben. A szünetben meg is fogalmazta, hogy nem fogadja el a személyiségfejlődési zavart, mint igazságügyi szempontot. Ettől még van szögeztem le. Vikiről, akivel ötéves kora óta foglalkozott pszichológus, pszichiáter, ilyet nem lehet kijelenteni.
Mit mond a bírónő?
Dr. Mohácsy Zsuzsanna, a Fővárosi Ítélőtábla elnökhelyettese polgári peres ügyekben bíráskodik. Mivel azonban M. Viktória ügyében másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla Büntető Kollégiumának kollégiumvezetője vezette a másodfokú tanácsot, így ő nem nyilatkozhat, ezért az elnökhelyettes asszonyt kértem, hogy válaszoljon kérdéseimre.
Az ítéletet, a bűncselekmény elkövetéséhez vezető tényeket és körülményeket ismerve, hogyan látja, miért került sor erre a gyilkosságra?
Az ítélet szerint a bűncselekmény elkövetésében közrejátszottak az elkövetők személyes adottságai, az a tény, hogy mindketten kisgyermekkoruk óta alkalmazkodási, magatartási és beilleszkedési zavarokkal küszködtek, nem átlagos gyerekek. Közrejátszhatott a kamaszkorban szokásos érzelmi labilitás, a befolyásolhatóság, a barátságok, ellentétek végletes értelmezése is. Ugyanakkor ebből az ügyből is látszik, hogy a családi háttér nem minden esetben meghatározó, ha egy fiatalkorú bűncselekményre ragadtatja magát. Itt ugyanis mindhárom gyerek rendezett körülmények között élt. Ennél a gyilkosságnál sajnos meglehetősen jelentős szerepet játszottak a különféle erőszakos cselekményeket közvetítő médiumok és filmek. A brutalitás, a gyilkosságok, a kriminális események, illetve az ilyen típusú játékok nagyon megragadhatják a gyerekek képzeletét. A videojátékok között is rengeteg erőszakra épülő program van, ráadásul ott fokozottan torzul a valóságérzet, hiszen akit lelőnek, felrobbantanak, az csak egy életet veszít, és folytatja az egészet. Az ilyen filmekről, játékokról véleményem szerint általánosságban is elmondható, hogy különösen káros mértékben befolyásolhatják a gyerekek érzelmi fejlődését, az egészséges erkölcsi érzék kialakulását.
A másodfokon meghozott ítélet kilenc év nagyon közel van a kiszabható maximumhoz, és sokkal súlyosabb, mint az elsőfokú döntés.
A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, a vád tárgyává tett cselekmény minden részletét és körülményét értékelte. A büntetés korlátlan enyhítésének lehetőségével ugyanúgy, mint az elsőfokú bíróság nem élt. Gondosan mérlegelve a cselekmény jellegét, az elkövetés körülményeit a beszámíthatóság fokát, a cselekmény és az elkövető társadalomra való veszélyességének mértékét, a bűnösség formáját, okát, az egyéb enyhítő és súlyosbító körülményeket született meg a döntés. A jelen ügyben szereplő emberölésnél nehezen képzelhető el súlyosabban végrehajtott cselekmény, a bíróság azonban több enyhítő körülményt értékelt, így a közepes fokú korlátozottságot is, amikor a felső határnál enyhébb büntetést szabott ki.
Ennek az ügynek azért van egy olyan furcsa momentuma, mely szerint a fiú, aki elkövette a gyilkosságot, gyerekkorú volt, tehát nem büntethető. Ráadásul tanúként szerepelt az eljárásban, melynek során a nála néhány hónappal idősebb társát hosszú évekre elítélték, mint társtettest.
A jogszabály pontosan megszabja azt a határt ez a tizennegyedik életév , amely alatt és felett eltérő jogkövetkezményeket kell fűzni egy adott cselekményhez.
M. Viktória esetében az ítélet kevéssé tükrözi a pszichológiai állapotáról készült szakvéleményt.
A bíróság a bűncselekmény minden részletét és vetületét részletesen és körültekintően tanulmányozta, annak minden momentumát értékelte, és ahogy kötelessége is a már elmondottaknak megfelelően , a személyes körülményeket is figyelembe vette.
Mennyire számít egy ítéletnél a közvélemény nyomása?
Gyakorló bíróként nyugodtan állíthatom, hogy ez semmiképp sem befolyásolja a bíróságok döntéseit. Azt gondolom, hogy az ítéletek meghozatalánál az objektivitás, a tényszerűség és a bíró legjobb meggyőződése játszik szerepet.
Mekkora tere van a saját meggyőződésnek egy ítéletben?
A döntésnél a jogszabály az iránytű. A hasonló ügyekben hozott eseti döntések nem kötelezőek a bíróra nézve, azokat saját meggyőződése szerint hasznosítja és értékeli. A belső meggyőződés csak e keretek között érvényesülhet.
