Anikó is keresi a Nagy Õt – II. rész

– Azt nem bírom, ha valaki meg akar fojtani a jelenlétével.

– Egy ilyen műsorban állandó téma a szex. Nyilván most is az izgatja majd a nézők jelentős részét, hogy kivel, hogyan, mikor és főleg mit csinál a fiúk között válogató Nő.

– Három hónap elég hosszú idő, de most azt mondom, hogy nem lesz szex. Képzeld csak el, ha mondjuk az ötödik héten összejönnék az egyik sráccal, az gyakorlatilag el is döntené, ki lesz a nyerő. Egy férfi akár mind a huszonöt jelentkezővel lefeküdhet, és nyugodtan mondhatja, hogy körültekintő, és alapos ember, aki minden szempontot figyelembe véve kíván dönteni. Én nem vagyok az a típus, aki mindent ki akar próbálni.

– Nem is volt soha egyéjszakás kalandod?

– Volt már rá példa, hogy valakivel nagyon rövid idő alatt egészen közel kerültünk egymáshoz, de aztán hónapokig jártunk. Olyan viszont, hogy valakit fölszedjek a diszkóban, aztán a reggeli kávé után a dolog be is van fejezve, még nem volt, és szerintem nem is nagyon lesz.

– A külsődet kitől örökölted?

– Az édesanyámtól. Van rólunk egy kép, amin öt-hat éves vagyok. Mindenki megemlíti, hogy milyen jól állt nekem a sötét haj. Csak azt nem értik, hogy ki az a kislány mellettem.

– Édesapád?

– Három éves koromban kiment Prágába, azóta is Csehországban él. Gyerekkoromban gyakrabban találkoztunk, aztán egyre ritkábban. Az anyukám egyedül nevelt minket a bátyámmal, és volt, hogy zsíros kenyéren éltünk. Megtörtént, hogy anyu kézzel varrt télikabátot a testvéremnek, mert nem volt pénze arra, hogy vegyen egyet.

– Milyen suliba jártál?

– Gimnáziumba.

– Nem is akartál továbbtanulni?

– Dehogynem. Baleseti sebész szerettem volna lenni.

– Miért nem jelentkeztél az orvosira?

– Mert gimnazista koromban elvégeztem egy modelltanfolyamot, és egy kicsit meghülyültem. Borzasztóan tetszett, hogy a kifutón billeghetek. Másodikos gimis koromban már nem nagyon érdekelt a tanulás.

– Most, hogy sikerült ismert emberré válnod, merre tovább?

– A villa után azt gondoltam, hogy teljesül egy régi vágyam, és énekelni fogok. Ki is próbáltam, de hamar kiderült, hogy az nem az én világom.

– Pedig készült egy lemezed is.

– Köszönöm szépen, legszívesebben úthengerrel törném össze az összes megjelent példányt.

– Miért?

– A szó rossz értelmébe vett amatőr próbálkozás lett belőle. Nem biztos, hogy az én hibámból.

– Marad a tévé.

– A média világa változatlanul nagyon vonz. A TV2 stábjával összeismerkedve rájöttem, hogy milyen jó lenne valahol a háttérben dolgozni. Nagyszerű a társaság.

– Pontosan mire gondolsz?

– Ezer műsorterv van a fejemben. Ha tévét nézek, azt lesem, hol a hiba, mit lehetne jobban csinálni, mi az, ami jól sikerült. Figyelem a műsorvezetőket, bemondókat és próbálom kitalálni, hogy vajon mit csinálnék a helyükben.

– Most például a saját helyedben erősen diétázol. Még limonádét sem kértél, hátha cukorral csinálják.

– Amikor kiderült, hogy komoly esélyem van arra, hogy én lehetek a Nagy Ő című műsor főszereplője, vége lett a hajnali pizzázásoknak, sőt a nappaliaknak is. Egy hónap kegyetlen önsanyargatás: szigorúan szénhidrátmentes étrend, saláták, fehérjék sótlanul, cukor nélkül. Folyadékként gyógyteák és szénsavmentes víz. Az első néhány nap rettenetes volt, most már egész jól hozzászoktam.

– Ki állította össze a diétát?

– A bátyám, aki több mint tíz éve foglalkozik testépítéssel, és táncol is. Nagyon tudja, hogy kell hatékonyan fogyasztani. A diéta mellett járok egy speciális helyi fogyasztó masszázsra is.

– Sport?

– Kéne, de mikor? Ha el kell döntenem, hogy az éjszakai konditerem a fontosabb, vagy az, hogy kialudjam magam, elég keveset töprengek a választáson.

– Elmúltál huszonöt éves. Ilyen korban a nők azon is töprengenek, hogy házasodni, szülni kell, nehogy kifussanak az időből.

– Nem fogom csak azért rávetni magam egy férfira, hogy elvegyen, és szülhessek pár gyereket. Kivárom az igazit, és nem izgulok, hogy mikor jön már. Talán épp azon drukkol, hogy ő kapja a legtöbb rózsát tőlem…

– Mit csinálnál most, ha nem fedez föl a televízió?

– Valószínűleg azt, amit korábban, sodródnék, és próbálnám megtalálni a helyem. Hol az egyik kávézó pultja mögött állnék, hol a másikban szolgálnék fel. Azt hiszem nem lennék elégedett.

– Kaptál egy második lehetőséget is arra, hogy teljesen megváltozzon az életed. Ez nem minden valóságshow-szereplőnek jutott ki, és akadt, aki ebbe bele is roppant. Mihez kezdesz, ha egyszer visszavet a sors a reflektorfény nélküli világba?

– Folytatom az életem. Óriási ajándéknak tartom, hogy mindezt átélhettem és átélhetem, aztán majd megmutatom az unokáimnak, hogy milyen volt a nagyi annak idején, amikor ő voltam az ország Nagy Ő-je. Meg van írva a sorsunk, minden úgy történik, ahogy történnie kell.

– Mire vágysz a legjobban?

– Egy hármas BMW-re. Na jó, ez vicc volt, de azért egy normális kocsi nem lenne rossz. Nem érdekel a lottó ötös, a milliárdok, igazából arra vágyom, hogy legyen egy normális munkám, olyan hátterem, amit magamnak teremtek meg, nyugodt, biztonságos életem, anélkül, hogy folyton a nyakamba lihegnének a gondok. Meg egy egészséges gyerek. Ennyi.