Anonim AIDS-szûrés csak személyi igazolvánnyal!

Annyit hallunk (és írunk) a szűrővizsgálatok fontosságáról, hogy úgy döntöttünk, ezúttal nemcsak részt veszünk ezeken a kivizsgálásokon, hanem meg is osztjuk olvasóinkkal tapasztalatainkat. Természetesen inkognitóban vizsgáltattuk magunkat, tehát nem árultuk el az orvosoknak, hogy újságírók vagyunk. (Mivel a mammográfiai szűrésre negyvenöt év felettieket várnak, egy kollégánkat kísértük el az emlőszűrésre.)

Nőgyógyásztól nőgyógyászig

Szeretem nagy csomagba összegyűjtögetni a bajaimat, és egyszerre megszabadulni tőlük. Így aztán egy délelőtt bevettem magam a XIII. kerületi Szegedi úti szakrendelőbe, amelyben – úgy véltem – minden aktuális bajomat orvosolni fogják. Volt beutalóm a laborba és ajánlólevelem a nőgyógyászatra. Magamhoz vettem egynapi hideg élelmet, és beálltam a sorba az eligazítópulthoz. Regisztráltak, eligazítottak. Elmenőben az adminisztrátor utánam szólt:

– Nem tudom, a laborban mit keresne, mert az csak kilencig fogad beteget.

Akkor hiába éheztem – konstatáltam lemondóan, és elővettem a sajtos zsömlémet. A nőgyógyászati váróban üldögélő két nő látványa viszont megvigasztalt: itt hamar szabadulok. Kicsit izgultam, zsebemben a bőrgyógyász levele a nőgyógyász kollegához, amelyben kenetlevételt és ilyen-olyan tenyésztést kér.

Másból lett baj. Kiderült, hogy hiába lakom a kerületben, nem ide tartozom. Motyogtam valamit a szabad orvosválasztásról, de inkább csak úgy magamnak, már vettem is a kabátom, rend a lelke mindennek, megyek. Az orvos mentegetőzött: “Tudja, hogy ne legyen torlódás”. “Persze, persze.”

Kifelé menet intettem a mögöttem torlódó egyetlen várakozónak, mehet.

Megkísértett a hazafelé vezető út, de aztán mégis a másik, a Visegrádi utcai szakrendelő felé vettem az irányt. Szinte azonnal bemehettem. Előhúztam az ajánlólevelemet, az orvos felhősödő arccal tanulmányozta.

– Ezeket nálunk nem tudják tenyészteni. Minek kell ez magának?

Elmondtam, milyen problémával kezel a bőrgyógyász.

– Nőgyógyászati panasza van?

Mondom, igen, meg aztán szűrésre is jöttem. – Hova jártam eddig?, kérdi. Felelem, a nőgyógyászati onkológiai gondozóba. – Jó, jó, de nőgyógyászhoz. – Hát ahhoz az orvoshoz, a magánrendelőjébe, mondom bizonytalanul. – Az onkológus nem nőgyógyász, mondja, ő sem húzza ki a betegek fogait, mert nem ért hozzá. No vetkőzzek deréktól lefelé!
Ezután jön az a néhány perc, amikor az embernek alkalma van megszámolni a félig leeresztett reluxa csíkjait, miközben veszettül igyekszik ellazulni, hogy az a kacsacsőr formájú fémeszköz jól érezze magát odabenn. Épp új számolnivaló után néznék, amikor az orvos öltözni küld. Homályos hiányérzetem támad, de ki ne öltözne gyorsan a helyemben. Azért mégis megkérdem: kolposzkóp?

– Nem szükséges, elég lesz a citológia, szép a méhszája!
Ezen elgondolkodom: micsoda keze van, hogy ezt is “látta”… Történetesen tudom, hogy az általános nőgyógyászati vizsgálat protokollja a tapintásos vizsgálaton és a citológián kívül a kolposzkópos (a méhszáj nagyítóval való megtekintése) és a manuális mellvizsgálatot is előírja, de sebaj! Amúgy is attól tartottam, most, hogy végre fogtak egy „madarat” személyemben, akit ezek szerint tizenegynehány éve nem látott “rendes” nőgyógyász, nem eresztenek egyhamar. De már mehetek is. Elégedetten ballagok lefelé a lépcsőn, nem kevés, amit kaptam: a citológia végül is megvan, sőt, adtak beutalót mammográfiára (pedig még nem is vagyok negyvenöt). Igaz, a bőrgyógyászom ajánlólevelével keresgélhetek tovább, viszont a maradék délelőttöm felszabadult. És maradt egy csomó szendvicsem.

Anonim AIDS-szűrés csak személyi igazolvánnyal! – II. rész >>