Salgó Réka egyetemista először meglepetten visszakérdez, amikor azt tudakoljuk, szokott-e a nőtársai iránt hétköznapi helyzetekben szolidaritást mutatni. Majd néhány perc gondolkodás után föllelkesül.
Salgó Réka
Olyan gesztusra gondolsz, mint amikor nyáron a buszon utazva láttam, hogy a mellettem álló lány pólójából kilóg a címke. És tétováztam, hogy szóljak-e neki, mert hát mégiscsak idegen, de tudtam, hogy én is utálnám, ha így kéne végigmennem a városon, végül megszólítottam. Nagyon hálálkodott. Múltkor meg az egyetemen, egy előadáson a férfi tanár, miközben az emberekről beszélt, hozzátette: Ja, és a nők! Mire a jelen lévő fiúk természetesen dőltek a röhögéstől, én megvetően félrenéztem, és összeakadt a tekintetem egy lányéval. Azonnal felülemelkedtünk a körülöttünk vihogó bagázson. Vagy mondjuk, a tornateremben, ahol mindenki aggódik egy kicsit, hogy biztos tök hülyén néz ki súlyt emelgetve vagy a steppadon ugrálva, elég egy biztató mosoly a melletted erőlködő ismeretlen lánytól, és máris oldódik a feszültség.
Van olyan barátnőm, akivel a női összetartáson alapul a kapcsolatunk. Ha szerelmes vagyok, ő velem repes a boldogságtól, de ha otthagytak, akkor is számíthatok rá. Ha együtt megyünk egy buliba, ahol én nem érzem jól magam, de ő szívesen maradna valaki miatt, akkor maradok én is. Ha szórakozóhelyen egy fiú mindkettőnket meghív egy italra, mindkettőnknek csapja a szelet, akkor az egyezményes bokán rúgás jelével félrevonulunk, és megbeszéljük, melyikünknek tetszik a srác. Egy ilyen helyzeten sok barátság siklott már ki, a mienk nem egyet kibírt. De volt olyan barátnőm is, akivel nem tudtuk ezt a jó viszonyt kialakítani, és folyamatosan rivalizáltunk: ki a jobb tanuló, kit hova vettek fel, kinek vannak jobb ruhái.
Mostanában, hogy szinte minden barátnőmnek komoly kapcsolata van, inkább páros bulikba járunk. De, hogy a női ügyeket is legyen alkalmunk megtárgyalni, pizsamapartikat tartunk csak csajoknak! Ott aztán nyitjuk a borokat, és vagy a röhögésben, vagy a sírásban szolidaritunk…
Betlen Anna szerint, ahogy veszítünk hamvasságunkból, úgy leszünk egyben nemiségünkben öntudatosabbak.
Fiatalabb koromban kevésbé vettem a bátorságot ahhoz, hogy kikérjem magamnak a nőket megvető megnyilvánulásokat. Sokkal jobban tartottam a beszólásoktól. Ám amikor néhány éve a Családügyi Minisztériumban, ahol akkor dolgoztam, beléptem a műszaki karbantartó osztály irodájába, és hátrahőköltem a széttárt combú lányokról készült képekkel borított falak és a hard pornó kazetták láttán, kivertem a balhét. Döbbenetes volt, hogy a szerelők két főnöke hozzám hasonló korú nők utána megköszönték, hogy intézkedtem. Ők mindeddig nem mertek szólni, mondták.
