nlc.hu
Aktuális
Egy kedves lány – meg a sztár

Egy kedves lány – meg a sztár

Kedves, õszinte és nagyon "normális”. Meg persze észbontóan szép. De Zita leginkább harmóniát sugároz, ahogy elmeséli gyerekkorát a Mátra tövében, külföldi modellkarrierje állomásait, tévés útkeresését. Meg a fiúkat.





– Mi volt a legszebb bók, amit valaha kaptál?

– A francia kedvesem – akivel már nem vagyunk együtt – azt mondta, hogy nekem lehunyva is olyan szép a szemem, mint nyitva. De ahogy mondta, nem érzelgős volt, hanem azt éreztem, hogy nagyon szeret.

– Gondolom, sokan megállapítják, mennyire szép vagy.

– Korántsem. Például azok a fiúk, akikkel eddig együtt éltem, nagyon ritkán mondták. Azt gondolták, úgyis minden nap ezt hallom. Pedig éppen attól kellene hallanom, aki mellett reggel felébredek. Így aztán nem is tartom magam túlságosan szépnek. Tudom, csinos lány vagyok, de azt hiszem, valami teljesen mással fogom meg az embereket. De hogy pontosan mivel, arról fogalmam nincs. Nem tudom, mi az, amivel “átnyúlok” és megérintem őket.

– Hogy fedeztek fel?

– Még középiskolába jártam, és volt egy barátnőm, aki akkor a Blikknél dolgozott. Egy fotóssal készített interjút, én meg elkísértem. A fotós csinált rólam néhány felvételt, amelyek kikerültek Párizsba, és nemsokára onnét hívtak dolgozni. Hihetetlenül gyorsan követték egymást az események. Kicsit olyan volt minden, mintha mással történtek volna… Sőt, még ma is olyan. Ezért aztán nem is kell visszarángatni a Földre: tudom, honnan jöttem. Tisztában vagyok azzal, hogy egy nyolcvanezer forintos cipőt is megengedhetek magamnak. De azt is tudom, hogy öt évvel ezelőtt ez nem így volt, és azt is, hogy mit jelent a családomnak ez a pénz. Tudom, hogyan nőttem föl, milyen környezetből érkeztem. Ez nem fog megváltozni, akármennyit fogok keresni, vagy akármilyen sikeres is leszek.







Till Attila sokat segített Zitának, hogy megszokja az élő adás izgalmát a Megasztár felvételein
– Nagybátonyban nőttél fel.


– Nógrád megyében, a Mátra aljában. Fantasztikus gyerekkorom volt. Nem örültem volna, ha pesti gyerek vagyok: zavar a betonrengeteg, meg az a fajta nagyvárosi mentalitás, amivel itt szembesülök. Otthon ott volt a mező, ahol futkározhattam. A hobbikertek, ahonnan lophattam borsót meg málnát. Szedtem a virágot, lepkét fogtam, „szemétkedtem” a csigákkal és a hangyákkal… Amikor reggel fölkeltem, a Galyatetőt láttam meg a Kékest. Úgy köszöntünk, hogy “Jó szerencsét!”, mert Nagybátony bányászváros. Most már megváltozott a hangulata: a bányabezárás után elszegényedett a település. A szüleim Pásztóra költöztek: apukám is bányász volt, anyukám pedig varrónő. Volt egy kisvállalkozása, de amikor a bánya bezárt, az is tönkrement. Nem kellett új ruha már sem temetésre, sem esküvőre, sem farsangra.

– Testvéred van?

– Egy hatéves öcsikém.







Zita Babónak szólítja hatéves öccsét, Bálintot
– Milyen gyakran látod?


– A Megasztár miatt most nem tudok hazajárni hétvégenként, előtte viszont minden második hétvégét otthon töltöttem. Hétköznap villámlátogatásokra szoktam hazamenni. Reggel megyek, este jövök: a szüleim úgy hívnak, “utazó nagykövet”.

– A szüleid hogyan fogadják, ami történik veled? Hogy egy csapásra szupermodell lettél, aztán meg tévés?

– Nem hiszem, hogy felfogják. Mentségükre legyen mondva, még én sem fogtam fel. Nekik az lehet a nehéz, hogy vidéken laknak, és sokkal több támadásnak vannak kitéve, mint én. Amikor megjelent egy-egy félaktsorozat, akkor azért kaptak a fejükre. Az első két évben, amikor elkezdtem modellkedni, senki nem tudta, hova tűntem a városból. Persze, jöttek a találgatások: táncol és/vagy pornózik. Volt olyan időszak is, amikor a saját anyukám nem akarta elhinni, hogy modellkedni járok külföldre. De hát miért is hitte volna? Mert van egy fotóalbumom? Amikor aztán kezdtem hazahozni a külföldi magazinokat, elhitték.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top