Támpontnak nem rossz, de azért nem ártana kicsit finomítani, ezért megismétlem más szavakkal a korábbiakat, mire szinte belevág a szavamba:
Hívom két nap múlva. Ezúttal picit szófukarabb, újabb két nap múlva hiba nélkül felmondja a Néma lány szerepét Brechttől, míg egyszer aztán két hét múltán meghallok egy repedtfazék szinkronizálására például abszolút ideális hangot. Szóval hangszálgyulladás. De holnap este jó lenne a körúti kávéházban? Jó-e? Nagyszerű, isteni, pompás! Győzelem, diadal, elhárult végre minden akadály!!! legalábbis gondolom én…
… merthogy a találkozáskor kiderül, kis kellemetlenség nehezíti a dolgot… A betegség ugyanis Judit fülére húzódott, és most gyakorlatilag nem hall egy mukkot sem a bal fülére, a jobbra pedig csak néhány hangfoszlányt
Mindegy, minden nem stimmelhet. Bemegyünk a kávéházba, és ő egyenest a süteményespulthoz siet, aztán csalódottan elbiggyeszti ajkát, leülünk egy távolabbi asztalhoz.
Édesszájú?
Á! Dehogy. Annál kicsit fanyarabb vagyok. Csak most megettem volna valami ilyesfélét. No lám, a hosszú betegség..!
És miért nem eszik?
Nem találtam egyet sem, amelyik rám mosolygott volna… amelyik kellette volna kicsit magát…
Magának fontos a kelletés? Hogy a másik fél hunyorogjon, mosolyogjon, intsen, jelezzen?
Attól függ, miben… Süteményben igen. Könyvben is, hogy szólítson meg. Szerepben különösen…
Szerelemben?
Változó… Természetesen nem vagyok ellene, ha valaki, aki egyébként nekem is szerfelett tetszik, lovasrohammal hódít meg, de azt hiszem, nekem is megvannak a megfelelően agyafúrt módszereim, melyekkel jelezni tudok.
 |
Judit kutyáját, Ginát is vonzzaa a színpad. Ezúttal is a függöny mögül néz ki… |
A lényeg, hogy szegény kiszemelt észre se vegye, hogy már be is van hálózva?
Ez már csak természetes… Ha nőnek született az ember…
Elárulja, hogyan csinálja? Elejti a zsebkendőjét, vagy beleájul a karjába?
Ugyan! Vannak ennél kifinomultabb módok! Azért nem mondom el, mert igazán én sem tudom, csak olykor használom. Eredendően nagyon ösztönös vagyok.
Ez mit jelent?
Ennyit. Hogy ösztönös vagyok. Ha meg is tudnám magyarázni, akkor már nem volnék ösztönös.
 |
Korzikai nyaralás szerelmeivel: Schmied Zoltánnal, és Albert Lackóval, a kisfiával |
Nem veszélyes ez? Egy vonzó, gyönyörű, átütően tehetséges, fiatal színésznőnek? Annyi a csapda, annyi a kísértés…
Nekem van egy kilencéves fiam, akit születése óta gyakorlatilag egyedül nevelek. Vagy ő nevel engem, ez még nem tisztázott. De ez olyan felelősség, olyan erős érzelmi, erkölcsi kötöttség, amely kellően véd bármi elcsábulástól.
Mondhatok valamit, amit soha nem mertem, mert úgy érzem, hogy eddig már nem merészkedhetek magával?
(Feláll, odahajol a bal fülével az arcomhoz. Haja előreomlik. Arca így még különösebb, még szabálytalanabb. Egész lényében van valami különös, szabálytalan. A finomságnak és a vaskosságnak, a rezignációnak és a bujaságnak valami olyan feszültsége, intenzitása, ami magyar színésznőnél szinte páratlan. Talán ettől annyira eredeti, intenzív. Pillantása egyik pillanatban egy kis vadócé, a másikban pedig villódzó nőstény néz vissza rám. Nem hallom
mondja nyomatékkal. Ilyen pech: ezt még egyszer nem merem elmondani… Vagy hallotta, csak így akarja oldani a helyzetet? Esetleg növelni a zavaromat? Netán zavaromban én motyogtam a szokottnál is jobban? Most már mindegy. Elmondom.)
