Anyaság és karrier

Örülök, hogy akár csak virtuálisan is, de kommunikálhatok Önnel! Nem tegezek senkit elsőre, csak ha az illető nem kéri, mivel huszonkettedik évemet taposom, így nézze el nekem a magázást:-))
Kíváncsi lennék a véleményére egy témával kapcsolatban: anyaság a mi világunkban. Mennyire legyen ma egy nő anya, és mennyire foglalkozzon a karrierjével? Mennyire lehet összeegyeztetni a kettőt? A mai nők egy része, nem mondanám, hogy többsége, a karrierjét fontosabbnak tartja, mint a családalapítást. Miért van ez? Én egy anya típusú nő vagyok – a párom szerint is, és nem értem a mai nők ezen részének gondolkodásmódját. Miért fontosabb a karrier, mint a gyerekek, akár több is? Én nem mondom, én is készülök karrierre, de ha az idő eljön, örömest és gondolkodás nélkül félreteszem a gyerek(ek) miatt.

Viktória

Kedves Viktória!

Nos, akkor tegeződjünk! (Most gondolatban akkor: szia!) Alapkérdéshez nyúltál. Világszerte társadalmi jelenség az, amiről írsz. Viszont ez a jelenség egy folyamat része. És ez a folyamat valójában az emancipációval indult. (Jó, itt persze visszamehetünk még messzebb, vagyis, hogy az emancipáció is egy folyamat része, de nem akarok az ősrobbanásig visszamenni.)

Nagyanyáink idejében a nőknek egyetlen feladatuk volt: a családalapítás, gyermeknemzés, és az anya, feleség szerepének megélése. Szó sem volt akkor arról, hogy az egyik legfontosabb feladat életünkben, hogy ismerjük meg önmagunkat! Meg volt írva, le volt fektetve a férfi-nő viselkedés- és kapcsolatmodell minden eleme. Ennek megfelelően “illett” élni! Viszont azóta eljött a felébredés ideje, és az individuum nem kéri a konfekcióra szabott személyiséget.

Én úgy gondolom, hogy a legfontosabb, hogy éberen, önismeretre törekedve minden egyén merje meglátni és megvalósítani a saját feladatát, a saját útját! Ha te lelked legmélyéből úgy érzed, hogy téged nem a szakmában, munkában való kiteljesedés érdekel elsősorban, hanem az anyaság, akkor azt kell tenned! (Bár saját tapasztalatból mondom: a kettő abszolút egyeztethető.) Akkor menj szembe az árral, a divattal, a trenddel és a szokásokkal, és add magad! Csodálatos anyának lenni, amellett nagyon nagy szolgálat, ami alázatot és önzetlenséget követel. Egy igazi anya folyamatosan ad. Egy igazi anya olyan, mint egy király, akinek mindig van miből adnia. Az anyaság sok öröm, és nagy tanítás. Türelemből is. Gondold végig jól, hogy valóban erre vágysz-e? És ha igen, akkor hajrá, mindent bele, és ne törődj más karrierista nőkkel!

A planétánk túl van szaporodva, bár a magyar családfa – ha így halad a tendencia – kihalóban van. (Csak hogy ne csupán az egyén szemszögéből nézzük a dolgot.) Nem arra van szüksége a planétának, hogy egyre több fogyasztóvá nevelt emberke szívja belőle a maradék erőt, hanem hogy a földdel együtt gyógyuljon az önmagához – remélhetőleg – egyre közelebb kerülő emberi lélek is. És ehhez igenis fontos a spirituális felébredés, és az önismeret útján való tudatosság. Aki pedig eljut az önismeret egy pontjára, rájön, hogy valahol mindannyian egyek vagyunk, és mindannyian felelősek vagyunk egymásért, és a világért, amiben élünk. (És akkor megint a lényegnél vagyunk: szeretet.)

A világléleknek boldog emberekre van szüksége. Törekedj rá, hogy felismerd vágyadat, utadat, és legyen az bármi, gyűjtsd hozzá az erőt, hogy megvalósítsd! Sok-sok erőt és örömöt: Soma