Kis magyar krétakör
Kinek a gyereke vagyok? kérdezhetné kilenc év múlva, ha betölti tizennegyedik életévét az a most ötéves kisfiú, akit most két apa mond a magáénak. Fordított krétakör-történet: nem két anya, hanem két apa közül kellene eldönteni, hogy melyik az igazi.
Sok férfi kezet csókolna az exbarátnőjének, ha az megfosztaná az apasági jogaitól. A kivételek ritkák, épp ezért kilátástalan a vélt vagy valós igazáért harcoló apák helyzete, mivel törvény sincs az elrendelt DNS-vizsgálat foganatosítására. Mezey Tamás öt éve küzd azért, hogy hivatalosan a saját nevére vehesse a fiát. Akinek az anya ezt határozottan állítja , más az apukája. Ám a minden kétséget kizáró DNS-vizsgálathoz mégsem járul hozzá.
Mezey Tamás vaskos dossziéval érkezik a találkozóra. Abban benne van minden, ami 1999 tavaszától történt, és a mai napig nem ért véget. Beadványok, idézések, bírósági tárgyalásokról felvett jegyzőkönyvek, amelyek rögzítik a tényállást, de egy lépéssel sem jutott közelebb a megoldáshoz. Miután törvényes eljárásra feljogosító jogszabály nincs, a fehér hollóként számon tartott apasági perekben, a bíróság sem tehetett mást, lezárta az ügyet. Háromévi meddő harc után ugyanis jelentkezett valaki, akit az anya gyermeke apjának nevezett meg, és ő ezt magára is vállalta a gyámhivatal előtt. Ezután a “kiütött apa az Alkotmánybírósághoz fordult.
Azóta is “fekszik az ügy, amely öt év után sehol sem tart, és ki tudja, meddig kell még várni az érdemi döntésig. Öt éve nem láthatom a fiamat, csak titokban, távcsővel meglesve az óvodában. Az anyja végtelenül gyűlöl engem, pedig eleinte szerettük egymást, és mindketten akartuk ezt a gyereket. Apás szülés volt, én vágtam el a köldökzsinórt. Utána mégsem engedte, hogy teljes hatályú apai nyilatkozatot tegyek, és a saját nevére íratta a gyereket. Ekkor már annyira megromlott a kapcsolatunk, hogy egy este, miután megfürdettem és lefektettem az öt hónapos babát, elköltöztem. Nem akartam kitenni a fiamat annak, hogy állandó veszekedések légkörében nőjön fel.
Amit az apa mond, az a történet egyik része. Nem teljes az anya érvei nélkül, hiszen az igazság kulcsa az ő kezében van. Rajta kívül senki, még a két apa sem tudhatja száz százalékos biztonsággal, hogy melyiküké a gyerek. Telefonon hívtam, udvariasan közölte, hogy nem szeretne nyilatkozni erről a témáról. Négy terhesség után és három gyerekkel egyet holtan hozott a világra pontosan tudja, hogy mi a gyerek érdeke. A kisfiának egyébként is van anyukája és apukája, az élete boldog és kiegyensúlyozott, kár lenne megbolygatni. Nyilván az anyának is megvan az oka, hogy miért nem akar DNS-vizsgálatot. Azt is kérte, hogy a nevük ne szerepeljen a cikkben. Nyugalmat szeretne. De hát a gyerek elől úgysem lehet örökre eltitkolni, hogy ki az igazi apja! Valamint az önjelölt apának sem lehet megtiltani, hogy hagyjon fel a küzdelemmel. Abban az esetben sem, ha az anya úgy ítéli meg, nincs joga a gyerekhez. Ahhoz viszont van, hogy megtudja: tőle van az a gyerek, vagy a másik apától. Erre még kilenc évig kell várni a vélt apának, és a gyereknek is, akinek szintén jogában áll tudni, hogy a két apa közül melyik az igazi.
Kérjük Kedves Olvasóinkat, ha tudnak valamit az 1955-ben eltűnt újszülött sorsáról, küldjenek értesítést, hogy továbbíthassuk az édesanyának, aki nekünk adta meg a nevét és a címét! Örülnénk, ha a másik témáról is kifejtenék a véleményüket. Fontos, hogy a gyerek tudjon az igazi apjáról, vagy az anya döntsön helyette, ha így látja jobbnak? Válaszukat küldjék szerkesztőségünk címére: Jelige: “Kié a gyerekem?.
